Trienti Káté/NEGYEDIK RÉSZ. VII. FEJEZET.

← NEGYEDIK RÉSZ. VI. FEJEZET.

Trienti Káté szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai NEGYEDIK RÉSZ. VII. FEJEZET.

NEGYEDIK RÉSZ. VIII. FEJEZET. →

VII. FEJEZET.

A szükséges előkészületről.

I. Főleg mely erényekkel kell a lelket elkészíteni az imára?

A szentírás mondja:^[1] „Imádság előtt készítsd el lelkedet, és ne légy, mint az Istent kísértő ember.” Mert az kísérti az Istent, ki, míg jól imádkozik, rosszul cselekszik és míg Istennel beszél, lelke az imádságtól távol van. Minthogy tehát igen fontos, ki milyen lélekkel imádkozik Istenhez, terjeszszék a lelkészek a jámbor hallgatók elé az imádság utait. Első lépés tehát az imádsághoz a valóban alázatos és leereszkedő lélek és a bűnöknek megismerése, melyek miatt, ki Istenhez közelít, értse meg, hogy nemcsak arra nem méltó, hogy Istentől valamit nyerjen, hanem még arra sem, hogy imádkozva az ő színe elé járuljon. Ezen előkészületről igen gyakran tesz említést a szentírás, mely azt mondja:^[2] „Az alázatosak imádságát tekintetbe veszi és nem veti meg azok könyörgését;” ismét:^[3] „A magát megalázónak imádsága áthatja a felhőket.” De a tanult lelkipásztorok számtalan helyre fognak emlékezni, melyek ugyanazon értelmet fejezik ki; azért többeknek úgyis fölösleges megemlítését mellőzzük. De ama két, már másutt érintett példát, mivel igen ide illők, itt sem hallgatjuk el. Mindenki előtt ismeretes azon vámos,^[4] ki távol állván, nem merte szemeit a földről felemelni. Ismeretes ama bűnös nő is,^[5] ki bánattól indíttatva, könnyeivel áztatta Krisztus Urunk lábait. Mindkettő bizonyítja, mily nagy súlyt kölcsönöz az imának a keresztény alázatosság. Azután bűneink meggondolásából bizonyos aggodalom származik, vagy legalább némi fájdalomérzet a felett, hogy azokat megbánni nem tudjuk. Ez mindkettő, vagy legalább az egyik szükséges a penitencziáttartóban, hogy bocsánatot nyerjen.

II. Mely bűnöket kell leginkább kerülnie annak, a ki haszonnal akar imádkozni?

De mivel vannak némely bűnök, melyek leginkább megakadályozzák azt, hogy Isten az imádságban tett kérésünket teljesítse, úgymint: a gyilkosság és erőszak: azért e kegyetlenségtől és erőszaktól tartózkodni kell. Ezen gonoszságról így szól Isten Izaiás által:^[6] „Mikor kiterjesztitek kezeiteket, elfordítom szemeimet rólatok és akármely sokszor imádkoztok, nem hallgatlak meg; mert kezeitek vérrel borítvák.” Kerülni kell a haragot és viszálykodást; mert ezek is nagyban gátolják imáink meghallgattatását. Ezekről mondja az apostol:^[7] „Hivatalom szerint azt rendelem, hogy a férfiak akármely helyen összegyülekezvén, nyílván imádkozhassanak, de vétkes cselekedetektől tiszta kezeket emelvén fel bosszúálló és vérengző indulat nélkül.” Vigyáznunk kell továbbá, hogy valaki iránt kiengesztelhetlenek ne legyünk a bántalomért; mert, ily lelkülettel bírván, Istent nem indíthatjuk imáinkkal arra, hogy nekünk megbocsásson. „Mert mikor felállotok az imádkozásra,” mondja ő maga^[8] „bocsássatok meg, ha van valaki ellen nehezteléstek;” és:^[9] „Ha ti meg nem bocsátotok az embereknek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” Őrizkednünk kell továbbá, hogy érzéketlenek és embertelenek ne legyünk a szűkölködők iránt. Mert az ily emberek ellen meg van írva:^[10] „A ki bedugja füleit a szegény kiáltására, ő is kiáltani fog, de nem hallgattatik meg.” Mit mondjunk a kevélységről? hogy az mennyire bántja az Istent, bizonyítják e szavak:^[11] „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig megadja kegyelmét.” Mit az Isten törvényének megvetéséről, mely ellen így szól Salamon:^[12] „A ki elfordítja füleit, hogy ne hallja a törvényt, annak imádsága utálatos leszen.” Mely szavak azonban nem zárják ki a könyörgést valamely elkövetett sérelemért, gyilkosság-, harag-, a szegények iránti érzéketlenség-, kevélység-, Isten igéjének megvetése- és végre a többi vétkekért, ha azoknak bocsánatát kérjük.

III. Az Istenbe vetett hitről, mely szükségesnek tartatik az imához.

A léleknek ezen előkészületéhez is szükséges a hit, mely ha hiányzik, a legjobb Atyának sem mindenhatóságáról, sem irgalmasságáról nincs ismeretünk, pedig innen ered az imádkozó bizalma; mint Krisztus Urunk maga tanítá, mondván:^[13] „Mindeneket, valamiket kérendetek hittel imádkozván, megfogtok nyerni.” Ily hitről mondja sz. Ágoston Urunk szavai szerint:^[14] „Ha a hit hiányzik, az ima elvész.” A fő tehát a jól imádkozásra, mint már mondva volt, hogy a hitben erősek és szilárdak legyünk, mit az apostol az ellenkezőből bizonyít mondván:^[15] „Miképpen hívhatják azt segítségül, kiben nem hittenek.” Hinnünk kell tehát, hogy imádkozhassunk, és a hitben, melylyel üdvösen imádkozunk, meg ne fogyatkozzunk. Mert a hit imádkozik, az ima pedig eszközli, hogy minden kételkedés megszűnvén, állhatatos és erős legyen a hit. Ezen értelemben inté sz. Ignácz azokat, kik imával Istenhez közelítenek: „Ne kételkedjél az imádságban: boldog, ki nem kételkedik.” Azért a hitnek és a megnyerés biztos reményének legnagyobb hatása van annak elnyerésére, a mit Istentől kérünk, mint sz. Jakab tanítja:^[16] „Bizalommal kérjen minden kételkedés nélkül.”

IV. Mi ébresztheti fel bennünk a hitet, hogy megnyerjük, amiket az imában kérünk?

Sok van, a mibe az ima ezen kötelességeben bizalmunkat kell helyeznünk. Ilyen az Istennek ismert akarata és jósága irányunkban, midőn atyának akar neveztetni, hogy magunkat az ő fiainak ismerjük. Ide tartozik majd végtelen száma azoknak, kik Istent megkérlelték. Továbbá a mi legnagyobb pártfogónk, ki mindig velünk van, Jézus Krisztus, kiről így szól sz. János:^[17] „Ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus; és ő engesztelő a mi bűneinkért.” Úgyszintén Pál apostol:^[18] „Krisztus Jézus, a ki meghalt, sőt ki fel is támadott, ki az Isten jobbján vagyon, ki közben is jár érettünk.” Ismét Timotheushoz;^[19] „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is az Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” Majd a Zsidókhoz:^[20] „Azért mindenben hasonlónak kellett lennie atyafiaihoz, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt.” Azért, habár mi méltatlanok vagyunk valaminek megnyerésére: mégis Jézus Krisztus, a mi legjobb közbenjárónk és pártfogónk érdemei által remélnünk és erősen bíznunk kell, hogy Isten mindent megad nekünk, a mit ő általa kellően kérünk.

V. Imáink szerzője a Szentlélek.

Végre imánk szerzője a Szentlélek, kinek vezetése alatt kell, hogy imáink meghallgattassanak. Mert a^[21] fogadott fiak lelkét vettük, melyben kiáltjuk: „Abba, Atya;” ezen lélek pedig segíti gyarlóságunkat és tudatlanságunkat az ima eme gyakorlatában. Sőt az apostol szerint:^[22] „Maga a lélek könyörög érettünk kimondhatlan fohászkodásokkal.”

VI. Hogyan kell a hitben segíttetnünk, ha Isten jótéteményeit megnyerni akarjuk?

Ha némelyek néha ingadoznak s nem érzik magokat a hitben elég erőseknek: éljenek az apostolok mondásával:^[23] „Uram! öregbítsd bennünk a hitet,” és ama vakéval:^[24] „Segíts az én hitetlenségemen.” De leginkább akkor nyerünk meg Istentől mindent, a mit kivárniuk, ha hittel és reménynyel telve, minden gondolatunkat, cselekedetünket és imádságunkat Isten törvényéhez és akaratához alkalmazzuk. „Ha énbennem maradtok,” úgymond,^[25] „és az én igéim tibennetek maradnak: a mit akartok, kérjetek és megleszen nektek.” Azonban arra, hogy kérelmünket Isten meghallgassa, mint előbb mondtuk, főkép szükséges a vett sérelmek elfeledése, a jóakarat és jótékonyság felebarátaink iránt.

1. Jézus Sirák fia K. 18, 23.
2. 101. zsolt. 18.
3. Sirák fia K. 35, 21.
4. Luk. 18, 13.
5. Luk. 7, 38.
6. Iza. 1, 15.
7. I. Tim. 2, 8.
8. Márk. 11, 25.
9. Mát. 6, 15.
10. Példab. 21, 13.
11. Jak. 4, 6. és I. Pét. 5, 5.
12. Példab. 28, 9.
13. Mát. 21, 22.
14. Sz. Ágost. 115. besz. 1 f.
15. Rom. 10, 14.
16. Jak. 1, 6.
17. I. Ján. 2, 1. 2.
18. Rom. 8, 34.
19. I. Tim. 2, 5.
20. Zsid. 2, 17.
21. Rom. 8, 15.
22. Rom. 8, 26.
23. Luk. 17, 5.
24. Márk. 9, 23.
25. Ján. 15, 7.