imádkozik, az ima pedig eszközli, hogy minden kételkedés megszűnvén, állhatatos és erős legyen a hit. Ezen értelemben inté sz. Ignácz azokat, kik imával Istenhez közelítenek: „Ne kételkedjél az imádságban: boldog, ki nem kételkedik.” Azért a hitnek és a megnyerés biztos reményének legnagyobb hatása van annak elnyerésére, a mit Istentől kérünk, mint sz. Jakab tanítja:[1] „Bizalommal kérjen minden kételkedés nélkül.”
IV. Mi ébresztheti fel bennünk a hitet, hogy megnyerjük, amiket az imában kérünk?
Sok van, a mibe az ima ezen kötelességeben bizalmunkat kell helyeznünk. Ilyen az Istennek ismert akarata és jósága irányunkban, midőn atyának akar neveztetni, hogy magunkat az ő fiainak ismerjük. Ide tartozik majd végtelen száma azoknak, kik Istent megkérlelték. Továbbá a mi legnagyobb pártfogónk, ki mindig velünk van, Jézus Krisztus, kiről így szól sz. János:[2] „Ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus; és ő engesztelő a mi bűneinkért.” Úgyszintén Pál apostol:[3] „Krisztus Jézus, a ki meghalt, sőt ki fel is támadott, ki az Isten jobbján vagyon, ki közben is jár érettünk.” Ismét Timotheushoz;[4] „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is az Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” Majd a Zsidókhoz:[5] „Azért mindenben hasonlónak kellett lennie atyafiaihoz, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt.” Azért, habár mi méltatlanok vagyunk valaminek megnyerésére: mégis Jézus Krisztus, a mi legjobb közbenjárónk és pártfogónk érdemei által remélnünk és erősen bíznunk kell, hogy Isten mindent megad nekünk, a mit ő általa kellően kérünk.
V. Imáink szerzője a Szentlélek.
Végre imánk szerzője a Szentlélek, kinek vezetése alatt kell, hogy imáink meghallgattassanak. Mert a[6] fogadott fiak lelkét vettük, melyben kiáltjuk: „Abba, Atya;” ezen lélek pedig segíti gyarlóságunkat és tudatlanságunkat az ima eme gyakorlatában.
