Romeo és Júlia/Negyedik felvonás
Fordította: Kosztolányi Dezső
1. SZÍN
szerkesztés- Verona, Lőrinc barát cellája.
- Lőrinc barát és Páris jön
- LŐRINC
- Csütörtökön, gróf? Az idő rövid.
- PÁRIS
- Capulet, az apósom így akarja.
- Én nem lassítom, amit ő siettet.
- LŐRINC
- Ön azt se tudja, hogy a lány mit érez:
- Rendellenes dolog ez, nem helyeslem.
- PÁRIS
- Tybalt halálán sír-rí szakadatlan,
- Alig beszéltem véle szerelemről.
- A könny házában Vénusz nem mosolyg.
- Hát atyja attól fél, hogy veszedelmes,
- Ha a bánatnak adja így magát,
- Bölcsen sietteti az esküvőnket,
- Hogy megakassza könnyei özönjét,
- Mely a magányban egyre csak dagad,
- De elapad talán a társaságban.
- Most tudja már, mért kell sietni így. -
- LŐRINC
- (félre) Jaj, bár ne tudnám: késleltetni mért kell.
- Gróf úr, ím itt jön a kisasszony épp. -
- Júlia jön
- PÁRIS
- Ó, csakhogy itt van, drága feleségem.
- JÚLIA
- Az lehetek, bár nem uram ma nékem.
- PÁRIS
- Csütörtökön meg kell kapnom kezét.
- JÚLIA
- Ha kell, megkapja majd.
- LŐRINC
- Okos beszéd.
- PÁRIS
- A szentatyához gyónni jött bizonnyal.
- JÚLIA
- Csak önnek gyónnék, hogyha válaszolnék.
- PÁRIS
- Előtte ne tagadja, hogy szeret.
- JÚLIA
- Meggyónom önnek, hogy szeretem - őt.
- PÁRIS
- S őnéki nyilván, hogy engem szeret?
- JÚLIA
- Ha így teszek, becsesb a vallomásom,
- Mert őneki s nem a szemébe mondom.
- PÁRIS
- Szegényke, a könny megviselte arcát.
- JÚLIA
- A könny felette csak kis diadalt ült,
- Mert azelőtt is épp ily csúnya volt.
- PÁRIS
- Arcának e szó jobban árt a könnynél.
- JÚLIA
- Nem rágalom ez, ámde az igazság,
- Hisz az arcomra és arcomba mondtam.
- PÁRIS
- Enyém az arca s így rágalmaz engem.
- JÚLIA
- Lehet, hiszen az arcom sem enyém már.
- Ráérnél mostan, szentatyám, kicsit,
- Vagy tán vecsernye táján jöjjek el?
- LŐRINC
- Ráérek én, rá, bánatos kisasszony,
- Gróf úr, talán hagyjon magunkra kissé.
- PÁRIS
- Jaj, ájtatosságukban megzavartam?
- Csütörtökön hát fölkeltem korán.
- Isten vele s fogadja szűzi csókom. (El)
- JÚLIA
- Ó, zárd be az ajtót s mihelyt bezártad,
- Jer, sírj velem: nincs ír, remény, segítség.
- LŐRINC
- Ah, Júlia, ösmerém a keserved.
- De túlhaladja az elmém határát:
- Hallom, csütörtökön - és nincs halasztás -
- A gróffal egybe kell majd kelni néked.
- JÚLIA
- Ne mondd, atyám, hogy hallottál felőle,
- Ha biztos eszközt nem mondsz ellene:
- Ha bölcsességgel nem segítheti,
- Mondd bölcsnek akkor elhatározásom
- És majd segítek rajta én e tőrrel.
- Isten: szívünk, kezünk: te fontad egybe.
- E kéz, mit elpecsételtél te néki,
- Nem üt pecsétet egy másik kötésre
- S máshoz csalárdul nem hajol e hű szív,
- Hát semmisítse ez meg mind a kettőt.
- Azért tehát hosszú tapasztalásod
- Adjon tanácsot most nekem, avagy lásd,
- Hogy köztem és átkom között a bíró
- E véres tőr lesz és eldönti azt,
- Amit korod s okosságod hatalma
- Nem oldhatott meg tisztességesen.
- Ne késlekedj: én vágyom a halálom,
- Ha gyógyszerem szavadba nem találom.
- LŐRINC
- Megállj, leány: megcsillan egy remény még,
- De végbevinni oly kétségbeejtő,
- Mint azt, amit lebírni szándokod.
- Ha mintsem, hogy Párissal egybekelj,
- Olyan erős vagy, hogy magad megöld,
- Tán egy halálra emlékeztető
- Próbát is állsz e szégyent elkerülni,
- Hisz kész vagy a halálra is ezért.
- Ha ezt mered, úgy megkapod a gyógyszert.
- JÚLIA
- Ó, hát kívánd - csupán Páristól óvj meg -,
- Hogy a toronytetőről leugorjam,
- Rablótanyán járjak, bújjak kígyók közt,
- Vagy láncolj ordító medvékkel össze,
- Vagy a tetemnézőbe zárj be éjjel,
- Hol zörgő embercsont rakásban áll,
- Possadt lábszár, torz, sárga koponya,
- Vagy küldj a frissen-ásott sírba hálni,
- Egy szemfedőbe dugva a halottal -
- Mindezt, miről ha hallottam, remegtem,
- Félsz nélkül és e percben megteszem,
- Csak édesem hű hitvese maradjak.
- LŐRINC
- Várj, fuss haza, légy víg, egyezz bele,
- Hogy Párishoz mégysz: holnap szerda van.
- Intézd, hogy éjjel hálj majd egyedül,
- Még a dadát se engedd a szobádba.
- Fogd ez üvegcsét s hogyha ágyba fekszel,
- Párolt italját idd ki hirtelen:
- Álmos, hideg nedv nyargal át azonnal
- Véred csatornáin: verőered
- Természet-adta lüktetése megszűn:
- Hő s lélegzet nem mondja már, hogy élsz,
- Orcádon-szádon hamvadoz a rózsa,
- Szemednek ablaka is becsukódik,
- Akár halál zárná ki a verőfényt.
- Minden tagod elvesztve símaságát
- Görcsös-feszes lesz, hűs, mint a halálé:
- S kölcsön-mezében a meredt halálnak
- Fekszel te így negyvenkét óra hosszat,
- Majd mint üdítő álomból fölébredsz.
- Hát hogyha reggel jő a vőlegényed
- Felkölteni, halott gyanánt heversz ott.
- Aztán - amint szokás ez városunkban -
- Nyitott koporsón, ünnepi ruhádban
- Elvisznek az ősrégi kriptaboltba,
- Ahol Capulet-őseid nyugosznak.
- Közben, mikor már-már ocsúdni készülsz,
- Megtudja tervünk Romeo, levélből -
- És itt terem: aztán majd ő meg én
- Vigyázzuk ébredésed s aznap éjjel
- Romeo Mantovába szöktet el.
- Ez ment meg íme most a szégyenedtől,
- Ha csélcsap ábránd, női félelem
- Le nem nyűgöz és bátran is cselekszel.
- JÚLIA
- Jaj, add nekem. Ne szólj a félelemről.
- LŐRINC
- Fogd s most eredj és légy erős, szerencsés
- Tettedben: én egy szerzetest menesztek,
- Hogy Mantovába vinné levelem.
- JÚLIA
- Ó, adj erőt, sikert, te Szerelem.
- Isten veled, atyám.
- Elmennek
2. SZÍN
szerkesztés- Terem Capuleték házában.
- Capulet, Capuletné, Dajka és szolgák jönnek
- CAPULET
- Mind hívd meg, akiket ide fölírtam.
- Első szolga el.
- Fickó, fogadj nekem húsz jó szakácsot.
- MÁSODIK SZOLGA
- Rosszat nem is fogadok, uram, egyet sem. Előbb majd megnézem, megnyalják-e az ujjukat.
- CAPULET
- Na és mit látsz azon?
- MÁSODIK SZOLGA
- Csak azt, uram, hogy csapnivaló szakács az, amelyik nem nyalja meg a tulajdon ujját: ennélfogva, aki nem nyalja meg az ujját, az nem is jön velem.
- CAPULET
- Menj már, eredj.
- Második szolga el
- A sok dolog még a körmünkre ég.
- Lőrinc barátnál van az a leány?
- DAJKA
- Őnála hát.
- CAPULET
- Jó, az talán lelkére fog beszélni:
- Durcás, makacskodó, veszett cudarja.
- DAJKA
- Nézd, már meg is gyónt és milyen vígan jön.
- Júlia jön
- CAPULET
- No, önfejűcske, merre kódorogtál?
- JÚLIA
- Ott, hol megbántam végre a bűnöm,
- Hogy engedetlenül ellenszegültem
- Neked s parancsodnak. Lőrinc atya
- Meghagyta, hogy most térdenállva kérjem
- Bocsánatod - bocsáss meg, így könyörgök!
- Eztán vakon teszem, amit kívánsz.
- CAPULET
- Küldj hát a grófhoz és izend meg ezt:
- A frigykötés reggelre meglegyen.
- JÚLIA
- Az ifjú grófot láttam a barátnál,
- És nékiadtam szűz szerelmemet,
- Nem lépve által az illem határát.
- CAPULET
- Örvendek. Á, ez már derék. No, állj föl.
- Így is dukál. Jöjjön tehát a gróf.
- Menj, hogyha mondom, s hozd nekem ide.
- Bizisten, ennek a jámbor barátnak
- Hálás lehet mindenki városunkban.
- JÚLIA
- Kérlek, daduska, jöjj velem szobámba,
- Segíts keresni, hogy melyik ruhát
- Öltsem magamra reggel, esküvőmre.
- CAPULETNÉ
- Hiszen csütörtökig még sok idő van...
- CAPULET
- Menj, dajka: holnap lesz az esküvő.
- Júlia, Dajka el
- CAPULETNÉ
- Addig mi sem készülhetünk el itthon:
- Már este van.
- CAPULET
- Eh, majd utánanézek.
- És rendbe lesz, asszony, kezeskedem.
- Le sem fekszem ma éjjel, hagyj magamra.
- Most én leszek a háziasszony. Ejnye,
- Mindenki elment: hát magam futok
- Páris grófhoz, hogy reggel itt legyen.
- Nagy kő esett le mostan a szívemről,
- Hogy e bolondos lányka megszelídült. (El)
3. SZÍN
szerkesztés- Júlia szobája. Júlia, Dajka jön
- JÚLIA
- Ez a ruhám lesz legjobb: - ám daduskám,
- Kérlek nagyon, hagyj egyedül ma éjjel,
- Mert sok imát kell mondanom az égnek,
- Hogy a szívemre nyájasan tekintsen,
- Mert bűnös az - tudod, s felette gyarló.
- Capuletné jön
- CAPULETNÉ
- Ej, még sürögtök? Tán segítsek én is?
- JÚLIA
- Ne, hagyj, anyám. Mindent kiválogattunk,
- Mit fölveszek az esküvőmre holnap.
- Kérlek tehát, hagyj most magamra szépen.
- Vidd a dadám is, kell neked ma éjjel,
- Hiszen tudom, hogy mennyire siettek
- És mennyi a dolog.
- CAPULETNÉ
- Jó éjszakát.
- Feküdj az ágyba és aludj, reád fér.
- Capuletné és Dajka el
- JÚLIA
- Isten veled. Ó, látlak-e megint?
- Hűs borzalom cikázik ereimben.
- Majd megfagyasztja életem melegjét:
- Tán hívjam őket bátorítani?
- Dadus! De mit tehet? Bús jelenésem
- Csak enmagamnak kell lejátszani.
- Jer, kisüveg!
- És hogyha nem hat ez a keverék -
- S a gróffal összeházasítanak majd?
- Nem - ez nem engedi - te csak heverj itt!
- Tőrét maga elé teszi
- És hogyha méreg ez, mit a barát
- Cselből adott nekem, megölni engem,
- Hogy ez a nász szégyent ne hozzon őrá,
- Mert Romeóval összeesketett már?
- Félek, hogy így van: és még sincs így, érzem.
- Megannyiszor kipróbált, jámbor ember,
- Hesseljük el a rút gyanút magunktól.
- És hogyha majd a sírba lenn leszek,
- S fölocsudom, mielőtt Romeo jön,
- Megmenteni? Ez az iszonytató!
- És hogyha megfojt az a kriptabolt,
- Minek pállott szájába lég se jár,
- S megfulladok és Romeóm se lát meg?
- És hogyha élek, nem megeshetik,
- Hogy borzadozva a haláltól-éjtől,
- E rémletes és iszonyú tanyán,
- E kriptaboltban, e vén-vén odúban,
- Hol százak óta fekszenek halomban
- Az őseimnek porló csontjai,
- S rémes Tybalt, ki most került a földbe,
- Levedzik a leplébe, s mint beszélik,
- Kísértetek járnak ki éji órán -
- Jajjaj nekem - nem eshetik meg itt, hogy
- Későbben érzek föl, büdös szagok közt,
- Sikolyt hallok, mitől az agy megőrül,
- Mint amikor mandragórát szakítnak?
- És hogyha ébredek, nem bomlok-é meg
- Csömörletes, viszolygó rettenettől?
- Nem játszom-e vázakkal tébolyultan?
- Nem tépem-e lepléből csonka bátyám?
- S egy ősapám csontjával, mint afféle
- Bunkóval nem loccsantom-e fejem szét? -
- Ni, látom, itt a bátyám szelleme,
- Romeót keresi, aki a testét
- Kardjára tűzte: - állj, Tybalt, megállj!
- Jövök, Romeo! Ezt reád köszöntöm.
- Kihörpinti a kisüveget, s ágyára veti magát
4. SZÍN
szerkesztés- Csarnok Capuleték házában.
- Capuletné, Dajka jön
- CAPULETNÉ
- Fogd, itt a kulcs, most dajka, adj ki fűszert.
- DAJKA
- Birsalma, datolya kell a kalácsba.
- Capulet jön
- CAPULET
- Csak rajta, másodszor szólt a kakas,
- Már hajnalt csöndítenek, három óra. -
- Vigyázz a sültre, drága Angelám:
- Semmit se sajnálj.
- DAJKA
- Menjen ágyba már,
- Minden-lében-kanál, holnap beteg lesz.
- Mit éjszakázik?
- CAPULET
- Á, hajdanában annyit éjszakáztam -
- Kisebb ügyért - és sose volt bajom.
- DAJKA
- Mert akkor a szoknyák után futott,
- De most e szoknya futni kényszeríti.
- Capuletné és Dajka el
- CAPULET
- Izgága némber.
- Szolgák jönnek nyársakkal, hasábfákkal, kosarakkal
- Mit, hozol, fiam?
- ELSŐ SZOLGA
- Valamit a szakácsnak, nem tudom, mit.
- CAPULET
- Hát szedd a lábad.
- Első szolga el
- Fickó, adsza tuskót.
- Kérdezd meg Pétert, az megmondja, hol van.
- MÁSODIK SZOLGA
- Hát van fejem, tudom, hogy hol a tuskó,
- Nem kell nekem Pétertől tudakolni. (El)
- CAPULET
- Ez a bolond fattyú, jól eltalálta!
- Tuskó-fejű! Jaj, Istenem, virrad:
- A gróf azonnal itt lesz a zenével,
- Mert így igérte: - Már közelbe hallom.
- Künn muzsikálnak
- Hé, dajka - asszony - hol vagy, dajka, dajka?!
- Menj, költsd fel Júliát és csinosítsd ki:
- Párissal addig elbeszélgetek.
- Siess, ha mondom, itt a vőlegény.
- Siess, siess.
- Elmennek
5. SZÍN
szerkesztés- Júlia szobája. Júlia az ágyon.
- Dajka jön
- DAJKA
- Úrnőm, kisasszony. Alszik, mint a bunda.
- Bárányka, édes. Álmostáska, hé!
- Hallod, szivecském, drága kis menyasszony.
- Mit, meg se mukkansz? Bölcsen is cselekszel,
- Egy hétre alszol, mert ma éjszaka
- Páris gróf nem nyugszik meg semmi áron,
- Csakhogy te meg ne nyughass. Istenem,
- Uram, bocsáss meg, jaj de mélyen alszik.
- De föl kell költenem. Úrnőm, kis úrnőm!
- Vigyázz, a gróf jön és ágyban talál.
- Kizargat, Isten úgyse. Képtelenség!
- Felöltözött! Ruhástul! Vagy ledőlt tán?
- De föl kell költenem: asszony, menyecske.
- Jajjaj, segítség. Meghalt. Jaj, segítség.
- Ó, borzalom, hogy a világra lettem,
- Jaj, szíverősítőt. Uram, nagyasszony!
- Capuletné jön
- CAPULETNÉ
- Mi lárma ez?
- DAJKA
- Ó, jaj, iszonytató nap!
- CAPULETNÉ
- De hát mi történt?
- DAJKA
- Nézze, szörnyű egy nap!
- CAPULETNÉ
- Jaj! Lányom! Én egyetlen életem!
- Éledj, tekints föl vagy veled halok!
- Segítsenek, mondd, hogy segítsenek.
- Capulet jön
- CAPULET
- Hát hol van Júlia, a vőlegény vár.
- DAJKA
- Meghalt, nem él, halott, ó, szörnyűség!
- CAPULETNÉ
- Ó, szörnyűség ez, vége, vége, vége!
- CAPULET
- Nem, nem, mutasd: engedjetek, hideg már.
- A vére áll. A tagja megmeredt,
- Az élet és az ajka régen elvált:
- Halál ül rajta, mint a kora dér
- Minden mezők legédesebb virágján.
- DAJKA
- Jaj, e siralmas nap.
- CAPULETNÉ
- Jaj, átok, átok!
- CAPULET
- Mi megríkat s elvitte: a Halál,
- A nyelvem megköti, szavam szegi.
- Lőrinc barát, Páris jön a muzsikusokkal
- LŐRINC
- Ej, a menyasszony még mostan se jön?
- CAPULET
- Jön már, de vissza nem jön ő soha.
- Fiam, az esküvőd előtti éjjel
- Aráddal a Halál hált: - itt hever, nézd,
- Egykor virág volt, a Halál letörte.
- Halál a vőm, az az örökösöm.
- Ő vette el lányom: hát meghalok majd,
- És életet, mindent reáhagyok.
- PÁRIS
- Hogy vártam én e reggel édes arcát
- És mostan ekképp fancsalog felém.
- CAPULETNÉ
- Boldogtalan, cudar, gyalázatos nap!
- Ily szörnyű órát az Idő se látott
- Zarándokútjának örök robotján! -
- Egyetlen kis szerelmes magzatom,
- Egyetlen örömem, vigasztalásom,
- S a zord Halál most ezt is elragadta!
- DAJKA
- Ó, átok, átok! Ó, ez átkozott nap!
- Siralmas és keserves, átkozott nap,
- Minőt a földön eddig meg sem értem.
- Ó, ez a nap, e szörnyű-szörnyű nap.
- Nap sose volt ilyen fekete még:
- Ó, átok, átkozott nap.
- PÁRIS
- Megcsalt, kigúnyolt, elhagyott, megölt.
- Őt csaltad meg, utálatos Halál.
- Kegyetlenül legyűrted, ó, szerelmem!
- Ó, életem. Nem! Holtan is szerelmem!
- CAPULET
- Porig alázott, összetört, legyilkolt!
- Iszonytató Idő, mért jössz te épp most
- Megsemmisíteni az ünnepünket?
- Ó, gyermekem! Nem, gyermekem! Te lelkem!
- Halott vagy - ó, jaj, gyermekem halott,
- És véle örömem is eltemették.
- LŐRINC
- Csitt, csönd legyen már. Bút nem orvosol bú.
- Egyforma részetek volt e leányban
- Nektek s az Égnek. Most egész az égé,
- És általa jól járt leányotok.
- A részetek nem volt ment a haláltól,
- De eme része mindig él az égben.
- A vágyatok az volt, hogy többre jusson.
- A mennyetek volt, hogy magasba szálljon,
- Hát ríttok-e most, hogy magasba szállt,
- Felhők fölé, magasba, mint az égbolt?
- Mily szeretet az, amelyik megőrül,
- Ha látja, hogy leánya célhoz ért?
- A hosszú házasság nem boldogít,
- Aki hamar meghal, az boldog itt.
- Ne sírjatok, tegyetek rozmaringot
- E szép halottra, és amint szokás,
- Díszben vigyétek a templomba őt:
- A Természet készt sírni esztelen,
- De neveti könnyünk az Értelem.
- CAPULET
- Minden, mit elkészítettünk a nászra,
- Gyásszá borul, fekete temetéssé,
- A hangszerünk megkonduló harang lesz,
- Lakodalmas ebédünk néma tor,
- Víg himnuszunk komor, halotti dal,
- Az esküvő füzére koszorú.
- Minden dolog ferdül, fonákra fordul.
- LŐRINC
- Menj, jó uram - menj véle, asszonyom -
- Páris, ön is - mindenki elkísérje
- Sírjáig ezt a szépséges halottat.
- Az ég haragszik ránk, sujtolva büntet,
- Ne ingereljük, rejtsük el könnyünket.
- Capulet, Capuletné, Páris, Lőrinc el
- ELSŐ MUZSIKUS
- Hát tegyük el a sípunkat és álljunk odébb.
- DAJKA
- Jó emberek, igen, tegyétek el.
- A bús napon pihenjen tokotokban. (El)
- ELSŐ MUZSIKUS
- Bizony tinektek erre okotok van.
- Péter jön
- PÉTER
- Jaj muzsikusok, muzsikusok. Te játszd el azt, hogy „Vigadj, vigadj”. Játszd el, ha kicsit szeretsz: „Vigadj”.
- ELSŐ MUZSIKUS
- Miért éppen azt, hogy „Vigadj”?
- PÉTER
- Mert a szívem folyton azt muzsikálja, hogy: „Búsulj, búsulj”. Játszd el azt a kedvderítő halotti éneket.
- ELSŐ MUZSIKUS
- Nem játszhatom el. Te tudniillik már eljátszottad a hozzá való jogodat. Ma nem muzsikálunk.
- PÉTER
- Szóval nem akarod eljátszani?
- ELSŐ MUZSIKUS
- Nem én.
- PÉTER
- Akkor majd adok neked.
- ELSŐ MUZSIKUS
- Mit adsz nekem?
- PÉTER
- Pénzt, azt nem. De ha akarsz, kaphatsz tőlem egy jókora pofont. Te kocamuzsikus.
- ELSŐ MUZSIKUS
- Kuss, kuss, te ronda szolga, kuss.
- PÉTER
- Húzd rá, különben én húzok rád. Nézd, a gyíklesőmet máris kihúzom.
- ELSŐ MUZSIKUS
- De azzal nem húzod ám ki magad.
- MÁSODIK MUZSIKUS
- Azt tanácsolom, inkább húzd össze magad, mert elhegedülünk.
- PÉTER
- Nem félek ám tőletek, ha százszor is muzsikusok vagytok. Rajta, húzd rá:
- Ha fáj a szívem, ihaja,
- S a búbánat majd eltemet,
- A muzsika ezüst szava...
- Tudod-e, miért mondja a nóta, hogy: „ezüst szava”? Miért mondja, hogy: „a muzsika ezüst szava”? No, mit gondolsz, Macskahúr Simon?
- ELSŐ MUZSIKUS
- Hát azért, mert az ezüstnek is szép szava van.
- PÉTER
- Fején találtad a szöget. No, mit gondolsz te, Pikula Jankó?
- MÁSODIK MUZSIKUS
- Azért „ezüst szava”, mert a muzsikusok is ezüstért muzsikálnak.
- PÉTER
- Fején találtad a szöget. És mit gondolsz te, Nótás Jakab?
- HARMADIK MUZSIKUS
- Én bizony nem tudom, miért.
- PÉTER
- Jaj, bocsáss meg, hiszen te énekes vagy. Hát én majd megmondom neked, miért. Azért, mert az ilyenfajta fickók, mint ti, ritkán kaptok aranyat a muzsikátokért.
- A muzsika ezüst szava
- Kúrálja árva lelkemet. (El)
- ELSŐ MUZSIKUS
- Micsoda gyalázatos fráter.
- MÁSODIK MUZSIKUS
- Hogy kötné föl a hóhér. No menjünk be, várjuk meg a gyásznépet, maradjunk itt a torra.
- Függöny