Lear király/Negyedik felvonás, 1. szín
| ← Harmadik felvonás, 7. szín | Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Negyedik felvonás, 1. szín | Negyedik felvonás, 2. szín → |
Fenyér
Edgar jő
EDGAR
Jobb így: megvetve lennünk s tudni azt,
Mint megvetetten hallanunk hizelgést.
Ki a szerencse elhányt rongyaként
Legrosszabb állapotját érte el:
Az még remélhet, s nincs mit félnie.
Siralmas változás csak boldogot sújt,
Inség kacagja azt. Légy üdvözölve,
Te testetlen lég, melyet ölelek!
Ki porba fúttál, a boldogtalan
Szélvészeidtől többé nem remeg.
Gloster egy aggastyántól vezetve jő
Ki jön? ah, apámat hozzák betegen.
Világ, világ, világ! ha nem gyülölnénk
Ily rendkivűli változásidért,
Kor alatt az élet nem görbedne meg.
AGGASTYÁN
Jó Mylord, én a te bérlőd voltam, bérlője voltam már atyádnak is, összesen mintegy nyolcvan évig.
GLOSTER
Menj, jó barátom, menj, siess el.
Vigasztalásod rajtam nem segít,
Neked meg árthat.
AGGASTYÁN
Ah, uram, hiszen nem láthatod utad.
GLOSTER
Nekem nincs útam, és azért szemekre
Nincs szükségem: botlottam, míg szemem volt.
Gyakran láttuk: erőnk könnyelmüvé tesz
S fogyatkozásink kényelmünkre vannak.
Ó, drága Edgarom, ki apád dühének
Vagy martaléka, ó, csak azt megérném,
Tapintásommal megláthatni téged:
Azt mondanám, hogy ismét van szemem.
AGGASTYÁN
Hejh! ki van itt?
EDGAR
(félre)
Ó, istenek! ne mondja senki, hogy
Legrosszabbúl van: én most gonoszabbul
Vagyok, mint bármikor.
AGGASTYÁN
Szegény bolond Tamás.
EDGAR
(félre)
S jöhet gonoszb is még. Nem leggonoszb,
Míg azt mondhatjuk: ez volt leggonoszb.
AGGASTYÁN
Hová mégy, fiú?
GLOSTER
Koldús?
AGGASTYÁN
Bolond és koldus egyszersmind.
GLOSTER
Még kell eszének lenni, mert különben
Nem koldulhatna. A múlt éjviharban
Láték egy ilyen legényt; azt gondolám;
Az emberek csak férgek, s enfiam
Jutott eszembe, ámbár még vele
Eszem meg nem barátkozott: azóta
Többet hallottam. Amik a legyek
A pajkos gyermekeknek, az vagyunk
Az isteneknek mink; mulatkozásból
Ölnek bennünket.
EDGAR
(félre) Hogy történhetett?
Rossz mesterség, a búnak bohóca lenni,
Gyötörve mást s magunkat. -
Glosterhez
Jó napot,
Uram.
GLOSTER
Ez a meztelen fiú?
AGGASTYÁN
Igen, Mylord.
GLOSTER
Úgy kérlek, távozzál. S ha volna kedved
Dover felé egy-két mérföldnyire
Utánunk jönnöd, kérlek, tedd meg azt
A régi vonzalomból, s hozz ez árva fejnek
Egy kis gunyát: most már majd ez vezet.
AGGASTYÁN
Ah, sir! hisz ez bolond.
GLOSTER
Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot.
Tedd, mit mondtam, vagy inkább, ami tetszik,
Csak távozz.
AGGASTYÁN
Elhozom legjobb ruhámat,
Akármi történjék. (El)
GLOSTER
Mezítlen ember, hejh!
EDGAR
Szegény Tamás fázik. -
(Félre)
Nem titkolhatom tovább.
GLOSTER
Jer ide, cimbora!
EDGAR
(félre) És mégis kell.
Glosterhez
Az Isten tartsa meg
Édes szemeidet: vérzenek.
GLOSTER
Tudod az utat Dover felé?
EDGAR
Ismerek minden sövényhágcsót és léckaput, kocsiutat és ösvényt. Szegény Tamást kizavarták ép eszéből. Ég őrizzen meg, jó embernek fia, a gonosz lélektől! Szegény Tamást öt rossz szellem szállotta meg egyszerre: a bujaságé, Obidicut; Hobbididance, a némaság fejedelme; Mahu, a tolvajságé; Modo, a gyilkosságé; s Flibbertigibbet, az arcfintorgatásé és mekegésé, mely azóta a szobalányokba és komornákba költözött. És így, Isten áldjon, uram.
GLOSTER
Fogadd itt ez erszényt. Ime, kit az ég
Minden csapása sújtott, némileg.
Romlásom által a boldogabb te lettél.
Csak mindig ilyen osztályt, istenek!
Hogy a dúsgazdagok és kéjtől zabáltak,
Kik rendelésid megvetik, s akik
Nem akarnak látni, mert nem érzenek,
Hadd érezzék rögtön hatalmadat.
S így bőkezűleg szétmegy a fölösleg,
S jut és marad mindenkinek. - Ismered
Dovert?
EDGAR
Igen, uram.
GLOSTER
Egy szirt van ott,
Melynek magas tetője rémesen
Függ a szomszéd mélység fölött.
Vigy engem annak legszélére, s ami
Rajtam becses van, azt én nyomorod
Enyhítésére nyújtom. Onnan aztán
Kalauzra nincs szükségem.
EDGAR
Add kezed,
Szegény Tamás vezetni fog.
Mindketten el