Lear király/Negyedik felvonás, 2. szín

Lear király
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Negyedik felvonás, 2. szín

Tér Alban herceg palotája előtt
Goneril s Edmund jőnek, mindjárt utánok Oszvald

GONERIL

Légy üdvöz itt, Mylord. - Csodálkozom, hogy
Kegyes férjünkkel nem találkozánk.
Oszvaldhoz
Nos, hol van urad?

OSZVALD

Ott benn van asszonyom; de
Úgy ember meg nem változott soha.
Beszéltem a seregről, mely kiszállott,
S mosolygott rajta. Jelentém, hogy te jössz,
S azt mondta: annál rosszabb. És amint
A pártütő Glosterről értesítém,
S fia hű szolgálatáról, ostobának
Hítt, s azt mondá, hogy ez fonák beszéd.
Szeretni látszott, ami visszatetszős,
S min örülni kelle, bántalmára volt.

GONERIL

(Edmundhoz) Úgy hát ne menj el. - Gyáva lelke nem
Mer vállalkozni. Bántalmat nem érez,
Csakhogy ne kelljen érte megfelelni.
Vágyunk, miről útközt szólánk, sikerülhet.
Menj vissza, Edmund, bátyámhoz: siettesd,
Hogy gyűjtse össze s hozza el hadát;
Én itthon fegyvert váltok s a guzsalyt
Férjemre bízom. E hű szolga lesz
Köztünk a hírnök. És ha magadért
Szerencsét mersz próbálni, nemsokára
Megtudhatod úrnőd kivánatát.
Emlékjelt ád neki
Viseld ezt és ne szólj. Hajtsd meg fejed:
Ha szólni bírna e csók, egekig
Emelné lelkedet. Érts meg, s üdv veled.

EDMUND

Halálban is tiéd.
Edmund el

GONERIL
           A kedves, drága Gloster!
Ó, mily különbség férfi s férfi közt!
A nő vonzalma téged illet; ágyam
E balga embert csak bitolja.

OSZVALD
                          Úrnőm!
A herceg jő. (El. Alban jő

GONERIL
        Egy füttyentésre én is
Csak méltó volnék.

ALBAN
                  Ó, Goneril,
Te nem vagy méltó a szemétre, melyet
Szemedbe hord a szél. Én rettegem
Kedélyedet. Természet, mely saját
Kútfőjét megtagadja, nem maradhat
Korláti közt meg. Amely ág magát
Letépi s önként megszakad tövétől,
Idő előtt elhervad s a halálnak
Lesz áldozatja.

GONERIL
              Ne többet. Ez nagyon
Idétlen szöveg.

ALBAN

Silány a jóság s bölcsesség silánynak;
Magának tetszelg a piszok. Mit tettetek?
Nem lányok, tigrisek! hogy lehetett
Atyát, ily tisztes őszt, kit tisztelettel
Nyalt volna még a súnyó medve is,
Embertelen vadsággal, elfajultan
Igy őrületbe hoznotok?
Hogy tűrheté jó bátyám, férfi és
Uralkodó, ki annyi javával élt?
Ha isteneknek látható keze
Nem sújt le rögtön, megtorolni e rút
Bántalmakat, még eljön az idő,
Hogy az emberiség, a tenger szörnyeként,
Egymást emészti fel.

GONERIL

Lágyszívü férfi! akinek
Arcod van, hogy megüssék, és fejed,
Hogy szégyen érje; akinek
Agyában nincs szem, megválasztani
A bántalomtól a becsűletet;
Ki nem tudod, hogy dőre szánja csak
Az oly gonosztevőt, ki bűnhödik
Előbb, mint vétkeznék. Mért hallgat a dob?
Csendes honunkban frank zászló lobog,
Győződ sisakán ijesztve reng a toll, s te,
Erkölcs bolondja, veszteg ülve így nyögsz:
»Miért teszi azt?«

ALBAN
                Sátán, nézd meg magad!
Ördögben a rútság, mely sajátja,
Nem oly borzasztó, mint nőben.

GONERIL
                              Hiú bolond!

ALBAN

Szégyen reád, te váltott szörnyeteg!
Ne torzítsd arcodat! Ha illenék,
Hogy indulatomnak engedjen kezem,
Leszedném csontjaidról húsodat;
De, ördög vagy bár, véd a nő-alak.

GONERIL

Ó, milyen férfias vagy!

Hírnök jő

ALBAN
          Nos, mi újság?

HÍRNÖK

Ah, jó uram, Cornwall megholt, ledöfte
Saját szolgája, hogy kiszúrni készült
Gloster másik szemét.

ALBAN
                    Gloster szemét!

HÍRNÖK

Egy szolga, kit ő nevelt fel, szánalomból
Ellenszegült a tettnek, és urára
Kardot huzott, ki erre feldühödvén,
Megtámadá s az halva maradott.
Előbb azonban ő kapott sebet,
Melyben most meghalt.

ALBAN
                     Ez mutatja, hogy
Fenn vagytok még ti, bírák, akik aljas
Bűneinkért gyorsan állotok bosszút.
De ó, szegény, jó Gloster! Elveszíté
Másik szemét is?

HÍRNÖK
                Mindkettőt, Mylord.
E levél gyors választ vár, asszonyom;
Nővéredtől van.

GONERIL
(félre)
         Félig szeretem.
De özvegy lévén, s Glosterem vele,
Légváram gyűlölt életemre dőlhet.
Másképp az újság nem rossz. -
Fenn
      Elolvasom,
S választ irok. (El)

ALBAN

Hol volt akkor fia,
Mikor szemeit kivájták?

HÍRNŐK
                      A myladyt
Kísérte ide.

ALBAN
           De nincs itt.

HÍRNÖK
                      Nincs, jó Mylord.
Már visszaútjában találtam őt.

ALBAN

Tud ő a szörnyü tettről?

HÍRNÖK
                       Ó, igen, Mylord.
Ő adta fel, s azért ment el hazonnan,
Hogy büntetése annál szabadabban
Hajtassék végre.

ALBAN

Én élek, Gloster, a király iránti
Részvéted meghálálni és szemed
Világát megbosszúlni. - Jer, barátom,
S beszéld el, amit még tudsz.

Mindketten el