Lear király/Harmadik felvonás, 7. szín

← Harmadik felvonás, 6. színLear király
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Harmadik felvonás, 7. szín
Negyedik felvonás, 1. szín →

Csarnok Gloster palotájában
Cornwall, Regan, Goneril, Edmund, szolgák jőnek

CORNWALL

Menj sietve férjedhez, a herceghez, s mutasd neki e levelet. - A franczia hadsereg már partra szállt. - Kutassátok fel az áruló Glostert.

Néhány szolga el

REGAN

Tüstént föl kell akasztani.

GONERIL

Ki kell vájni szemét.

CORNWALL

Engedjétek őt az én haragomnak. Edmund, menj el húgunk társaságában. A bosszú, melyet áruló apádon venni kényszerülünk, nem arravaló, hogy lásd. Sürgesd a herceget, hova most mégy, hogy minél előbb készen álljon. Nekünk is azt kell tennünk. Gyors futárokat fogunk tartani, kik az értekezést közöttünk fenntartsák. Élj boldogul, drága húgom.

Edmundhoz
Élj boldogul, Gloster gróf.

Oszvald jő
Nos, nos? Hol a király?

OSZVALD
Lord Gloster vitte el.
Lovagjai, mintegy harminchatan,
Itt a kapunál találkozván vele,
Együtt menének el Dover felé,
Hol, mint dicsekszenek, jól fegyverelt
Barátaik vannak.

CORNWALL
                 Szerezz lovat
Úrnőd számára.

GONERIL
               Édes lord s öcsém,
Élj boldogúl.

Goneril, Edmund, Oszvald el

CORNWALL

Járj boldogúl. -
Keressétek Glostert, az árulót,
Hozzátok őt kötözve, mint a tolvajt.
Több szolga el
Bár életét, míg el nem itéltetik,
Nem támadhatjuk meg: mégis hatalmunk
Szolgáljon egyszer a haragnak, amit
Gáncsolnak bár, gátolni nem lehet.
Ki az ott? Az áruló?

Szolgák visszajőnek Glosterrel

REGAN

Hálátlan róka, ő az!

CORNWALL

Meg kell kötözni száraz karjait.

GLOSTER

Mit akar nagyságod? Jó barátaim,
Vendégim vagytok, gondoljatok erre
És ne csúfoljatok meg.

CORNWALL'

Kössétek meg, ha mondom.

Szolgák kötözik

REGAN'
              Jól erősen.
Fertelmes áruló te!

GLOSTER

Embertelen nő! én az nem vagyok.

CORNWALL

Kössétek e székhez. Várj csak, gaz zsivány.

Regan Gloster szakállát tépi

GLOSTER

Az istenekre! ez már nemtelenség?
Szakállam tépni!

REGAN
               Ősz, s ily áruló!

GLOSTER

Te semmirekellő nő; amit kitépsz
Államról, minden szál föléled és
Vádolni fog. Házigazdád vagyok.
Nem kéne vendégszerető arcomon
Rabló kezekkel dúlnod. Mit akarsz?

CORNWALL

Szólj, sir, Frankhonból milyen levelet
Kapál legújabban.

REGAN
                Szólj egyszerűn,
Mi tudjuk a valót.

CORNWALL
                S mily frígyben állsz
Az árulókkal, kik most legutóbb
Kiszálltak országunkban?

REGAN
                       Szólj, kinek kezébe
Adád a hóbortos királyt?

GLOSTER
                       Levél
Jött hozzám, mely sejtelmeket közöl,
De pártatlan s nem ellenség kezéből.

CORNWALL

Fogás.

REGAN
      Hazudság.

CORNWALL
                A királyt hova
Küldötted?

GLOSTER
          Doverbe.

REGAN
                   És miért
Doverbe? nem kötöttük életedre -

CORNWALL

Miért Doverbe? Erre szólj előbb.

GLOSTER

Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást.

REGAN

Miért Doverbe?

GLOSTER
                     Mert nem akarám
Meglátni, mint vájják ki szegény öreg
Szemét kegyetlen körmeid; sem azt,
Mint bőszült nénéd vadkan-agyarát
Fölkent testébe vágja. Ily viharral,
Mely e vak éjben érte tar fejét,
Föllázadt volna még a tenger is,
S kioltott volna minden csillagot;
De ő, szegény öreg szive, még segített
Az égnek záporozni. Kapúd előtt
Ha farkas ordít ilyen zord időben.
Így kéne szólnod: »Jó őr, nyiss kaput.«
A vadság megtört e közrémületben.
De meglátom még, a szárnyas boszú
Mint éri utól az ilyen gyermeket.

CORNWALL

Azt nem látod meg. Tartsátok, fiúk,
A széket. Lábamat szemeidre szegzem.
A széket! hadd rúgjam ki a szemét.

Glostert letartják székében, míg Cornwall kiüti szemét, és lábát ráteszi

GLOSTER

Ki hosszu életet vár, jöjjön és
Segítsen! Ó, vadság! Ó, istenek!

REGAN

Ezt majd amaz gunyolná: még amazt is!

CORNWALL

Ha! Látsz-e most bosszút?

SZOLGA
                        Megállj, Mylord,
Gyermekkoromtól hű szolgád vagyok. Jobb
Szolgálatot még nem tettem soha,
Mint most, midőn azt mondom, hogy: megállj!

REGAN

Mi ez, te cenk?

SZOLGA

Ha szakállt viselnél, most e tettedért
Megrángatnám! Mit akarsz vele?

CORNWALL

Gaz inas!
Kardot húz s rárohan

SZOLGA

No hát, jer, s vedd el, amit a harag nyújt!
Kardot húz, vívnak, Cornwall sebet kap

REGAN

(más szolgához)
Adj kardot. Ó, a fellázadt paraszt!
Kiragad egy kardot, s hátulról megszúrja

SZOLGA

Oda vagyok. Még van egy szemed, Mylord,
Láthatd még némi bűnhödésit. - Ó!
Meghal

CORNWALL

Nehogy többet lásson, meg kell előzni.
Pusztúlj, silány kocsonya.
Kinyomja Gloster másik szemét s a földre veti
                                Hol van most világod?

GLOSTER

Minden sötét s örömtelen. Hol Edmund
Fiam? Edmund! szíts fel minden szikra lángot
A természetben, megtorolni e
Borzasztó tettet.

REGAN
               Kotródj, hitszegő gaz!
Azt hívod, aki gyűlöl. Pártütésed
Ő födte fel nekünk, ki sokkal is jobb,
Hogysem megszánjon.

GLOSTER
                    Ó, én kába! Edgar
Méltatlan szenved. Megbocsássatok,
Jó istenek, s neki adjatok szerencsét.

REGAN

Vessétek őt ki a kapun: szagolja
Dover felé az útat. - Nos, Mylord,
Hogy vagy?

CORNWALL
          Megsebesültem. Jer velem. -
El e szemetlen gazzal. - E dögöt
Vessétek a szemétre. - Regan, én nagyon
Kezdek vérezni. Rosszkor jött e seb.
Jer, nyújtsd karod.

Cornwall, Regan által vezetve el, szolgák feloldják Glostert s elvezetik

ELSŐ SZOLGA

Ha ez ember is jó véget ér,
Nem félek elkövetni bármi bűnt.

MÁSODIK SZOLGA

Ha e nő
Sokáig él s természetes halált ér,
Szörnyekké lesznek mind az asszonyok.

ELSŐ SZOLGA
Kisérjük a grófot s adjuk a
Bedlamot mellé: mint kóbor bolond,
Minden dologra kész.

MÁSODIK SZOLGA

Eredj utána.
Vérző szemére én majd szöszt hozok
S tojás fehérit. Az ég legyen vele!

Kétfelé el