Lear király/Harmadik felvonás, 6. szín
| ← Harmadik felvonás, 5. szín | Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Harmadik felvonás, 6. szín | Harmadik felvonás, 7. szín → |
Szoba egy majorházban, mely a kastéllyal van kapcsolatban.
Gloster, Lear, Kent, a bolond és Edgar jőnek
GLOSTER
Itt jobb lesz, mint a szabad ég alatt. Vegyétek jó néven. Kiegészítem kényelmeteket, amint csak tőlem telhetik. Tüstént itt leszek.
KENT
Eszének minden hatalma a türelmetlenségnek adott helyet. - Az istenek fizessék meg jóságodat.
Gloster el
EDGAR
Frateretto szólít s azt beszéli, hogy Nero horgász a sötétség pocsolyájában. Imádkozzál, jámbor, s őrizkedjél a gonosz lélektől.
BOLOND
Kérlek, komám, mondd meg: a tébolyodott nemesember-e vagy paraszt?
LEAR
Király! Király!
BOLOND
Nem; paraszt, kinek nemesember fia van, mert mind bolond paraszt az, ki fiát maga előtt megnemesedni hagyja.
LEAR
Hogy sisteregve százezer tüzes nyárs
Csapjon beléjök!
EDGAR
A gonosz lélek hátamba harap.
BOLOND
Mind bolond, ki a farkas szelídségében, lova lábaiban, legény szerelmében s a rima esküjében bízik.
LEAR
Bevádlom őket: meg kell lennie.
Edgarhoz
Igen tanult törvénybiró!
A bolondhoz
S te, bölcs úr, itt fogsz ülni. - Most, ti rókák!
EDGAR
Nézd, nézd, hol áll, s szemét meresztgeti. -
Hát, drága hölgy, a vallatás alatt is
Kacérkodol?
Jer, Böske, jer által a kis patakon!
BOLOND
Csónakja repedt
S nem fejtheti meg,
Mért kell tova tőled epednie honn.
EDGAR
A gonosz lélek csalogány képében kísérti szegény Tamást. A morkoláb két szárított heringet kiáltoz hasamban. Ne morogj, fekete angyal, nincs tápom számodra.
KENT
Miként vagy, sir? Hová nézsz oly merőn?
Kérlek, pihenj meg itt e vánkoson.
LEAR
Lássunk előbb a vallatáshoz. A
Tanúk hadd jöjjenek.
Edgarhoz
Foglalj helyet,
Igazságnak palástos embere!
A bolondhoz
S te, a méltányban társa, ülj e padra.
Kenthez
A törvényszékhez tartoztok ti is,
Foglaljatok helyet.
EDGAR
Járjunk el a dologban annak rendi szerint.
Ébren vagy-e, alszol-e, fürge juhász?
Tilosba kalandoz a juh.
Szácskádnak egy hangja elég, s juhodért
Szíved sosem érheti bú.
Brr! a macska iromba.
LEAR
Először. Ez Goneril. Ím, eskümet teszem ezen tisztes gyülekezet előtt, megtapodta a szegény királyban atyját.
BOLOND
Lépj elő, asszonyság. Neved Goneril?
LEAR
Nem tagadhatja.
BOLOND
Bocsánat, nagyságos asszonyom, azt gondoltam, hogy zsámolyszék.
LEAR
Itt egy másik, kinek kancsal szeme
Mutatja szíve indulatjait.
Fogjátok meg. Hejh! Fegyvert, fegyvert ide!
Tűz! tűz! Meg vannak vesztegetve mind.
Hamis biró, mért hagytad szökni őt?
EDGAR
Ódd meg öt érzékeidet.
KENT
Ó, irgalom! - Sir, hol van most türelmed,
Mellyel dicsekvél, hogy megőrized?
EDGAR
(félre)
Könyűim pártját fogják annyira,
Hogy álkodásom még zavarba jő.
LEAR
A kis kutyák, a Bodri, Cicka, Kedves, nézzétek csak, mind rám ugatnak.
EDGAR
Tamás utánok dobja fejét. Csiba te, rossz kutyák!
Legyen a szád fehér vagy fekete,
S midőn marakszol, tajtékkal tele:
Harapós korcs, melák, avagy agár,
Kopó, öleb, avagy vérvizsla bár,
Rövid vagy bojtos fark, mindannyitok
Nyüszögni és üvöltni fog.
Ha így hozzátok sújtom fejemet,
Megugrotok, mint az eszeveszett.
Hajhó, hajrá, utcu! Jer velem a búcsúra, a vásárra és a sokadalomba. - Szegény Tamásnak száraz az ivószaruja.
LEAR
Azután boncoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog a szíve körül. A természetben van-e az ok, mely szíveiket ily keménnyé teszi. -
Edgarhoz
Téged, sir, befogadlak száz lovagjaim közé, csupán ruhád szabása nem tetszik. Azt mondod talán, hogy ez perzsa öltözet; de mégis meg kell igazíttatnod.
KENT
Most, jó uram, pihenj le egy kicsit.
LEAR
Ne zajogjatok, ne zajogjatok. Bocsássátok le a függönyöket. Úgy, úgy, úgy: reggel majd megvacsorázom. Úgy, úgy, úgy!
BOLOND
S én délben megyek aludni.
Gloster visszajő
GLOSTER
Barátom, jer! Mondd csak, hol a király?
KENT
Itt, de ne zavard: meg van háborodva.
GLOSTER
Kérlek, barátom, fogd fel karjaidba;
Halálát tervezik, mint észrevettem.
Itt a gyaloghintó: tedd őt oda,
S eredj Doverbe, ott majd pártfogást lelsz,
S szives fogadtatást. Vidd uradat.
Ha csak fél órát késel: élete
Bizonyos veszélynek van kitéve, s a
Tiéd s mindé, kik védni készek őt.
Vedd fel s kövess: én majd gyors kalauzt
Adok, hogy biztosan mehessetek.
KENT
Az elnyomott természet aluszik.
Talán az alvás írt adhatna még
Feldúlt eszére, mely súlyos beteg lesz,
Ha most nem nyughatik.
A bolondhoz
Vegyük fel
Urunkat; jer: te hátra nem maradhatsz.
GLOSTER
Jerünk, jerünk.
Kent, Gloster s a bolond elviszik a királyt
EDGAR
Ha főbbjeink is szenvednek velünk,
Kis bajnak látszik, mit mi szenvedünk.
Legtöbbet tűr, ki tűr s szenved maga,
Kit a szabad, vig élet elhagya.
De a lélek megbír bármily sokat,
Ha búban lel osztályos társakat.
Mi könnyen hordom most e kíntehert,
Mely engem sújt, de egy királyt levert:
Ő gyermek-, én atyátlan. Most, Tamás,
Várd a mozgalmak végét és vigyázz
Ha jobbra fordul a balvélemény,
Mely szégyent ejte rajtad s lesz remény
Igazoltan visszanyerni jogodat.
Úgy vedd fel ismét régi arcodat.
S akármi történjék ez éjszaka,
Csak bizton menjen a király tova.
Hallga! Hallga!
El