Julius Caesar/Harmadik felvonás, 2. szín

← Harmadik felvonás, 1. szín

Julius Caesar szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Harmadik felvonás, 2. szín

Harmadik felvonás, 3. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Köztér. Brutus és Cassius s egy sereg nép jő.	SCENE II. The same. The Forum. Enter Brutus and Cassius, with a throng of Citizens.
NÉP Elégtételt, elégtételt nekünk!	CITIZENS. We will be satisfied; let us be satisfied.
BRUTUS Kövessetek tehát s hallgassatok meg. Eredj a más utcába, Cassius, Oszlasd meg a csoportot. Ki engem kíván hallani, álljon itt; Ki Cassiust, az menjen el vele. Caesar holtának nyíltan okait Kivánjuk adni.	BRUTUS. Then follow me, and give me audience, friends.— Cassius, go you into the other street And part the numbers.— Those that will hear me speak, let 'em stay here; Those that will follow Cassius, go with him; And public reasons shall be rendered Of Caesar's death.
ELSŐ POLGÁR Brutust hallgatom meg.	FIRST CITIZEN. I will hear Brutus speak.
MÁSODIK POLGÁR Én Cassiust s így vessük össze majd, Külön ha meghallók, az okokat. - Cassius el néhány polgárral. Brutus a rostrumra lép.	SECOND CITIZEN. I will hear Cassius; and compare their reasons, When severally we hear them rendered. Exit Cassius, with some of the Citizens. Brutus goes into the rostrum.
HARMADIK POLGÁR Már a nemes Brutus fenn van; hallgassatok.	THIRD CITIZEN. The noble Brutus is ascended: silence!
BRUTUS Legyetek mindvégig türelemmel. Rómaiak, hazámfiai, barátim, hallgassatok meg ügyem miatt, s legyetek csendesen, hogy meghallhassatok. Higgyetek nekem becsületemért, s legyetek tekintettel becsületem iránt, hogy hihessetek. Bíráljatok bölcsességiek szerint, s ébresszétek fel érzékeiteket, hogy jobban ítélhessetek. Ha valaki van ezen gyülekezetben, szíves barátja Caesarnak, annak mondom, hogy Brutus szeretete Caesar iránt nem csekélyebb, mint az övé. Ha most ezen jó barát kérdezi, miért támadott fel Brutus Caesar ellen, válaszom ez: nem mivel Caesart kevésbé szeretném, hanem mert Rómát jobban szerettem. Azt óhajtanátok-e inkább, hogy Caesar élne, s mindnyájan rabokul halnátok, mint hogy Caesar haljon meg, s ti mindnyájan éljetek szabad emberekül? Mivel Caesar engem szeretett, megsiratom: mivel szerencsés volt, örvendek: mivel vitéz volt, becsülöm őt; de mivel nagyravágyó volt, ledöftem őt. Tehát könny szeretetéért, öröm szerencséjén, becsület vitézségeért s halál nagyravágyásaért. Hol van itt oly nyomorú, ki rabszolga kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg. Hol van itt oly durva, ki római nem kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg. Van-e itt oly alávaló, ki hazáját ne szeretné? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg. Megszűnöm, hogy választ adjatok.	BRUTUS. Be patient till the last. Romans, countrymen, and lovers! Hear me for my cause; and be silent, that you may hear: believe me for mine honour, and have respect to mine honor, that you may believe: censure me in your wisdom; and awake your senses, that you may the better judge. If there be any in this assembly, any dear friend of Caesar's, to him I say that Brutus' love to Caesar was no less than his. If then that friend demand why Brutus rose against Caesar, this is my answer,—Not that I loved Caesar less, but that I loved Rome more. Had you rather Caesar were living, and die all slaves, than that Caesar were dead, to live all freemen? As Caesar loved me, I weep for him; as he was fortunate, I rejoice at it; as he was valiant, I honour him; but, as he was ambitious, I slew him. There is tears for his love; joy for his fortune; honour for his valour; and death for his ambition. Who is here so base that would be a bondman? If any, speak; for him have I offended. Who is here so rude that would not be a Roman? If any, speak; for him have I offended. Who is here so vile that will not love his country? If any, speak; for him have I offended. I pause for a reply.
MIND Senki, Brutus, senki.	CITIZENS. None, Brutus, none.
BRUTUS Úgy tehát senkit sem bánték meg. Nem tettem Caesarral egyebet, mint amit ti fognátok tenni Brutusszal. A vizsgálat halála felett a Capitoliumban föl van jegyezve; dicsősége nem kisebbítve, amiben jeles volt; sem vétkei nagyítva, melyekért a halált szenvedte. Antonius s mások Caesar tetemével jőnek. Itt hozatik teste Antonius gyászkíséretében, ki, ámbár megölésében részes nem volt, osztozandik halála jótéteményeiben, helyet foghatván a közigazgatásban, mint ki nem közületek? Evvel én távozom, kinél, valamint legjobb barátomat megöltem Róma javáért, ugyanazon tőr van számomra, ha honom halálomat kívánja.	BRUTUS. Then none have I offended. I have done no more to Caesar than you shall do to Brutus. The question of his death is enroll'd in the Capitol, his glory not extenuated, wherein he was worthy;, nor his offenses enforced, for which he suffered death. Enter Antony and others, with Caesar's body. Here comes his body, mourned by Mark Antony, who, though he had no hand in his death, shall receive the benefit of his dying, a place in the commonwealth; as which of you shall not? With this I depart— that, as I slew my best lover for the good of Rome, I have the same dagger for myself, when it shall please my country to need my death.
MIND Éljen, Brutus, éljen, éljen!	CITIZENS. Live, Brutus! live, live!
ELSŐ POLGÁR Diadallal vigyétek őt haza.	FIRST CITIZEN. Bring him with triumph home unto his house.
MÁSODIK POLGÁR Állítsunk szobrot őseihez neki.	SECOND CITIZEN. Give him a statue with his ancestors.
HARMADIK POLGÁR Ő légyen Caesar.	THIRD CITIZEN. Let him be Caesar.
NEGYEDIK POLGÁR Caesar jobb fele Nyerjen Brutusban koronát.	FOURTH CITIZEN. Caesar's better parts Shall be crown'd in Brutus.
ELSŐ POLGÁR Kisérjük őt örömzajjal haza.	FIRST CITIZEN. We'll bring him to his house with shouts and clamours.
BRUTUS Földieim!	BRUTUS. My countrymen,—
MÁSODIK POLGÁR Csitt, béke! Brutus szól.	SECOND CITIZEN. Peace! silence! Brutus speaks.
ELSŐ POLGÁR Csend, béke, hó!	FIRST CITIZEN. Peace, ho!
BRUTUS Jó földieim, hadd menjek egyedül. Ti kedvemért maradjatok meg itt, Tisztelni a holttestet és beszédét Antoniusnak, mellyel engedénk Caesar dicsőségét megadnia. Kérlek, ne jöjjön senki el velem, Mig ő beszédét végzi. El.	BRUTUS. Good countrymen, let me depart alone, And, for my sake, stay here with Antony: Do grace to Caesar's corpse, and grace his speech Tending to Caesar's glory; which Mark Antony, By our permission, is allow'd to make. I do entreat you, not a man depart, Save I alone, till Antony have spoke. Exit.
ELSŐ POLGÁR Hó! maradjunk, Halljuk meg Antoniust.	FIRST CITIZEN. Stay, ho! and let us hear Mark Antony.
HARMADIK POLGÁR Menjen fel a Szószékre, hallgassuk meg őt. Nemes Antonius, menj fel.	THIRD CITIZEN. Let him go up into the public chair; We'll hear him.—Noble Antony, go up.
ANTONIUS Brutusért Irántatok hálával tartozom.	ANTONY. For Brutus' sake, I am beholding to you. Goes up.
NEGYEDIK POLGÁR Mit monda Brutusról?	FOURTH CITIZEN. What does he say of Brutus?
HARMADIK POLGÁR Azt mondja, Brutusért Mindnyájunknak hálával tartozik.	THIRD CITIZEN. He says, for Brutus' sake, He finds himself beholding to us all.
NEGYEDIK POLGÁR Jobb lesz, ha Brutus ellen nem beszél.	FOURTH CITIZEN. 'Twere best he speak no harm of Brutus here.
ELSŐ POLGÁR Ez a Caesar zsarnok volt.	FIRST CITIZEN. This Caesar was a tyrant.
HARMADIK POLGÁR Már az csak igaz. Szerencse Rómának, hogy tőle ment.	THIRD CITIZEN. Nay, that's certain: We are blest that Rome is rid of him.
MÁSODIK POLGÁR Csendet, figyeljünk, mit tud mondani.	SECOND CITIZEN. Peace! let us hear what Antony can say.
ANTONIUS Ti nemes rómaiak...	ANTONY. You gentle Romans,—
TÖBBEN Csendet! halljuk őt.	CITIZENS. Peace, ho! let us hear him.
ANTONIUS Barátaim, rómaiak, földieim, Figyeljetek rám. Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, A rossz, mit ember tesz, tuléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele. Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott: Ha ez való, úgy súlyos bűne volt, És Caesar érte súlyosan lakolt meg. Most Brutus engedvén s a többiek (S Brutus derék, becsületes férfiú, S a többi is mind, mind becsűletes), Jövök beszélni holt Caesar fölött. Barátom volt ő, hozzám hű s igaz. De Brutus mondja, hogy nagyokra tört, S Brutus derék, becsületes férfiú. Rómába ő sok foglyokat hozott; Váltságuk a közkincstárt gazdagítá: Ez nagyravágyását jelenti-e? Szegény ha jajdult, Caesar sírt vele; A nagyravágyásnak nem íly szelíd Anyagból kéne szerkesztetve lenni: De Brutus mondja, hogy nagyokra tört: S Brutus becses, derék egy férfiú. Láttátok a Lupercal ünnepen, Háromszor nyújtám a koronát neki, S ő visszatolta. És ez nagyravágyás? De Brutus mondja, hogy nagyokra tört, S bizonnyal ő derék egy férfiú. Nem szólok én, hogy Brutusnak beszédét Cáfoljam: azt mondom csak, mit tudok. Mind kedvelétek őt és volt miért: Mi tilthat el most érte sírnotok? Vadállatokba szöktél, ó, itélet, S az ember ész nélkül maradt! Türelmet! Caesarral szívem ott a gyászpadon van: Pihennem kell, míg hozzám visszatér.	ANTONY. Friends, Romans, countrymen, lend me your ears; I come to bury Caesar, not to praise him. The evil that men do lives after them; The good is oft interred with their bones: So let it be with Caesar. The noble Brutus Hath told you Caesar was ambitious: If it were so, it was a grievous fault; And grievously hath Caesar answer'd it. Here, under leave of Brutus and the rest,— For Brutus is an honourable man; So are they all, all honorable men,— Come I to speak in Caesar's funeral. He was my friend, faithful and just to me: But Brutus says he was ambitious; And Brutus is an honourable man. He hath brought many captives home to Rome, Whose ransoms did the general coffers fill: Did this in Caesar seem ambitious? When that the poor have cried, Caesar hath wept: Ambition should be made of sterner stuff: Yet Brutus says he was ambitious; And Brutus is an honourable man. You all did see that on the Lupercal I thrice presented him a kingly crown, Which he did thrice refuse: was this ambition? Yet Brutus says he was ambitious; And, sure, he is an honourable man. I speak not to disprove what Brutus spoke, But here I am to speak what I do know. You all did love him once,—not without cause: What cause withholds you, then, to mourn for him?— O judgment, thou art fled to brutish beasts, And men have lost their reason!—Bear with me; My heart is in the coffin there with Caesar, And I must pause till it come back to me.
ELSŐ POLGÁR Beszéde, úgy tetszik, hogy alapos.	FIRST CITIZEN. Methinks there is much reason in his sayings.
MÁSODIK POLGÁR Ha voltaképp a dolgot megtekintjük, Caesarral rosszul bántak.	SECOND CITIZEN. If thou consider rightly of the matter, Caesar has had great wrong.
HARMADIK POLGÁR Vélitek? Félek, helyébe még gonoszb jövend.	THIRD CITIZEN. Has he not, masters? I fear there will a worse come in his place.
NEGYEDIK POLGÁR Hallátok? Megveté a koronát; Ekként világos: nem volt nagyravágyó.	FOURTH CITIZEN. Mark'd ye his words? He would not take the crown; Therefore 'tis certain he was not ambitious.
ELSŐ POLGÁR Ha ez való: megbánja valaki.	FIRST CITIZEN. If it be found so, some will dear abide it.
MÁSODIK POLGÁR Szegény! mint ég a sírástól szeme.	SECOND CITIZEN. Poor soul! his eyes are red as fire with weeping.
HARMADIK POLGÁR Antoniusnál nincs nemesszivűbb Ember Rómában.	THIRD CITIZEN. There's not a nobler man in Rome than Antony.
NEGYEDIK POLGÁR Hallga! újra szól.	FOURTH CITIZEN. Now mark him; he begins again to speak.
ANTONIUS Még tegnap hasztalan dacolt vala Caesarral a világ. Ma itt hever S nincs oly szegény, ki bókoljon neki. Ó, honfiak, ha dühre, lázadásra Ingerelném a lelket bennetek, Megbántanám Brutust, meg Cassiust, Kik, tudva van, derék, jó férfiak. Nem bántom őket hát, inkább leszek Igaztalan holtunkhoz és magamhoz, Hozzátok, mint oly tisztelt férfiakhoz. De itt egy írat, rajt Caesar pecséte: Végrendelménye: házában lelém. Csak hallja ezt a község (melyet én, Bocsássatok meg, fel nem olvasok), Csókolni járand holt Caesar sebeit; Kendőket áztat szent vérébe; sőt Emlékül egy haj szálért esdekel, S majd haldokolva feljegyzendi vég- Hagyatékába s dús örök gyanánt Utóira szállítandja.	ANTONY. But yesterday the word of Caesar might Have stood against the world: now lies he there, And none so poor to do him reverence. O masters, if I were disposed to stir Your hearts and minds to mutiny and rage, I should do Brutus wrong and Cassius wrong, Who, you all know, are honourable men: I will not do them wrong; I rather choose To wrong the dead, to wrong myself, and you, Than I will wrong such honourable men. But here's a parchment with the seal of Caesar,— I found it in his closet,—'tis his will: Let but the commons hear this testament,— Which, pardon me, I do not mean to read,— And they would go and kiss dead Caesar's wounds, And dip their napkins in his sacred blood; Yea, beg a hair of him for memory, And, dying, mention it within their wills, Bequeathing it as a rich legacy Unto their issue.
NEGYEDIK POLGÁR Végrendeletét akarjuk hallani. Olvasd, Antonius.	FOURTH CITIZEN. We'll hear the will: read it, Mark Antony.
MIND Az íratot! Caesar végrendelését Akarjuk hallani.	CITIZENS. The will, the will! We will hear Caesar's will.
ANTONIUS Nyugodtan, jó barátim; nem lehet Felolvasnom; nem jó megtudnotok, Miként valátok Caesartól szeretve. Ti nem vagytok fa, kő; de emberek, S mint emberek, hallván végrendelését, Az lángra gyújt és őrületbe hoz. Nem tudnotok jobb, hogy ti lettetek Örökösi; mert ha tudtotokra esnék, Mi lenne abból!	ANTONY. Have patience, gentle friends, I must not read it; It is not meet you know how Caesar loved you. You are not wood, you are not stones, but men; And, being men, hearing the will of Caesar, It will inflame you, it will make you mad. 'Tis good you know not that you are his heirs; For if you should, O, what would come of it!
NEGYEDIK POLGÁR Olvasd a rendelést, Antonius, kivánjuk hallani A rendelést, Caesar végrendelését.	FOURTH CITIZEN. Read the will! we'll hear it, Antony; You shall read us the will,—Caesar's will!
ANTONIUS Békével lesztek, vártok egy kicsinyt? Meggondolatlanság volt róla szólanom. Kell tartanom, hogy a derék férfiak, Kiknek ledöfte Caesart fegyverök, Meg lesznek bántva általam.	ANTONY. Will you be patient? will you stay awhile? I have o'ershot myself to tell you of it: I fear I wrong the honorable men Whose daggers have stabb'd Caesar; I do fear it.
NEGYEDIK POLGÁR Az árulók! derék férfiak!	FOURTH CITIZEN. They were traitors: honourable men!
MIND Végrendelését, a végrendelést!	CITIZENS. The will! The testament!
MÁSODIK POLGÁR Gaznépek, gyilkosok! Végrendelését, Olvasd nekünk fel a végrendelést.	SECOND CITIZEN. They were villains, murderers. The will! read the will!
ANTONIUS Olvassam hát, ti kényszerítetek? Csináljatok kört a holttest körül, Hogy megmutassam a végrendelőt. Szabad leszállnom? engedelmet adtok?	ANTONY. You will compel me, then, to read the will? Then make a ring about the corpse of Caesar, And let me show you him that made the will. Shall I descend? and will you give me leave?
MIND Szálljon le.	CITIZENS. Come down.
MÁSODIK POLGÁR Jöjj le. Antonius lejő.	SECOND CITIZEN. Descend. He comes down.
HARMADIK POLGÁR Megengedjük.	THIRD CITIZEN. You shall have leave.
NEGYEDIK POLGÁR Álljátok körül.	FOURTH CITIZEN. A ring! stand round.
ELSŐ POLGÁR El a gyászpadtól; hátrább a halottól.	FIRST CITIZEN. Stand from the hearse, stand from the body.
MÁSODIK POLGÁR Helyet Antoniusnak: nemes Antonius!	SECOND CITIZEN. Room for Antony!—most noble Antony!
ANTONIUS Nem, álljatok félrébb: ne nyomuljatok Mind úgy felém. Vonuljatok tovább.	ANTONY. Nay, press not so upon me; stand far' off.
MIND Hátrább! Helyet, helyet!	CITIZENS. Stand back; room! bear back.
ANTONIUS Ha van könyűtök, most ontsátok el. Ezen palástot mind ösméritek. Emlékezem, hogy felvevé először, Egy nyári este volt az, sátorában: Aznap veré meg a nerviusokat. Nézzétek, itt járt Cassius vasa, S mily rést csinált a fondor Casca itt; Ehelyt a kedvelt Brutus döfte át, S hogy elvoná az átkozott acélt, Ím, mint követte Caesar vére, mintegy Ajtóhoz futva meggyőződni, vajjon Brutus kopogtat-e íly barátiatlan? Mert, tudjátok, Caesarnak angyala Volt Brutus; ó, itéljetek, Ti istenek, miként szerette őt! Ez mindenek közt legfájóbb döfés volt; Mert amint Caesar döfni látta Brutust, Hálátlanság jobban, mint áruló kéz, Végképp leverte. Akkor megszakadt Nagy szíve, s arcát elfödvén palásttal, Pompejus oszlopalján, honnan a vér Mindegyre folyt, nagy Caesar elesett. Ó, míly esés volt ez, jó honfiak! Elestem akkor én, ti, és mi mind, Míg véres ármány kérkedett fölöttünk. Ó, most ti sírtok: látom, érzitek A metsző szánalmat. De mind ez itt Szelíd könyű még. Jó lelkek, ti sírtok, Ámbár ruháján láttok csak sebet. Ide nézzetek, itt fekszik ő maga, Sebekkel rakva áruló kezektől!	ANTONY. If you have tears, prepare to shed them now. You all do know this mantle: I remember The first time ever Caesar put it on; 'Twas on a Summer's evening, in his tent, That day he overcame the Nervii. Look, in this place ran Cassius' dagger through: See what a rent the envious Casca made: Through this the well-beloved Brutus stabb'd; And as he pluck'd his cursed steel away, Mark how the blood of Caesar follow'd it,— As rushing out of doors, to be resolved If Brutus so unkindly knock'd, or no; For Brutus, as you know, was Caesar's angel: Judge, O you gods, how dearly Caesar loved him! This was the most unkindest cut of all; For when the noble Caesar saw him stab, Ingratitude, more strong than traitors' arms, Quite vanquish'd him: then burst his mighty heart; And, in his mantle muffling up his face, Even at the base of Pompey's statua, Which all the while ran blood, great Caesar fell. O, what a fall was there, my countrymen! Then I, and you, and all of us fell down, Whilst bloody treason flourish'd over us. O, now you weep; and, I perceive, you feel The dint of pity: these are gracious drops. Kind souls, what, weep you when you but behold Our Caesar's vesture wounded? Look you here, Here is himself, marr'd, as you see, with traitors.
ELSŐ POLGÁR Ó, szánandó eset!	FIRST CITIZEN. O piteous spectacle!
MÁSODIK POLGÁR Ó, nemes Caesar!	SECOND CITIZEN. O noble Caesar!
HARMADIK POLGÁR Ó, siralmas nap!	THIRD CITIZEN. O woeful day!
NEGYEDIK POLGÁR Árulók! Gazemberek!	FOURTH CITIZEN. O traitors, villains!
ELSŐ POLGÁR Ó, véres látomány!	FIRST CITIZEN. O most bloody sight!
MÁSODIK POLGÁR Bosszút kell áltanunk.	SECOND CITIZEN. We will be revenged.
MIND Bosszút! Tova! Kutatni! Égess, gyújts, ölj, vágj; ne hagyj egy árulót is életben.	CITIZENS. Revenge,—about,—seek,—burn,—fire,—kill,—slay,—let not a traitor live!
ANTONIUS Maradjatok még, honfiak.	ANTONY. Stay, countrymen.
ELSŐ POLGÁR Békével ott! Halljuk meg a nemes Antoniust.	FIRST CITIZEN. Peace there! hear the noble Antony.
MÁSODIK POLGÁR Halljuk meg őt. Kövessük őt és haljunk meg vele.	SECOND CITIZEN. We'll hear him, we'll follow him, we'll die with him.
ANTONIUS Édes barátaim, ne kapjon el A zendülés vad árja szózatomra. Kik ezt tevék, derék, jó férfiak: Én nem tudom, minő magánboszú Bírhatta rá; hisz bölcs, jó férfiak, S nincs benne kétség, számot adnak érte. Én nem jövök kilopni szívetek. Én szónok, milyen Brutus, nem vagyok. Hanem miként ismertek, egyszerű, Őszinte ember, aki szeretém Barátomat, s ezt jól tudák azok, Kik róla nyilvánosan szólni hagytak. Sem szóm, sem elmém, sem tekintetem; Sem a beszéd hatalmát nem birom, Hogy vért keverjek. Én csak egyenest Beszélek. Mondom, ami tudva van. Itt felfödöm kedves Caesar sebeit, Ez árva, néma szájakat, s hagyom Helyettem szólni. Volnék Brutus én, És Brutus Antonius, úgy volna egy, Ki nyelvet adna Caesar mindegyik Sebének, mely Rómának még kövét is Bosszúra s lázadásra keltené.	ANTONY. Good friends, sweet friends, let me not stir you up To such a sudden flood of mutiny. They that have done this deed are honourable: What private griefs they have, alas, I know not, That made them do it; they're wise and honourable, And will, no doubt, with reasons answer you. I come not, friends, to steal away your hearts: I am no orator, as Brutus is; But, as you know me all, a plain blunt man, That love my friend; and that they know full well That gave me public leave to speak of him: For I have neither wit, nor words, nor worth, Action, nor utterance, nor the power of speech, To stir men's blood: I only speak right on; I tell you that which you yourselves do know; Show you sweet Caesar's wounds, poor dumb mouths, And bid them speak for me: but were I Brutus, And Brutus Antony, there were an Antony Would ruffle up your spirits, and put a tongue In every wound of Caesar, that should move The stones of Rome to rise and mutiny.
MIND Fel, lázadás!	CITIZENS. We'll mutiny.
ELSŐ POLGÁR Brutus házát gyújtsuk fel.	FIRST CITIZEN. We'll burn the house of Brutus.
HARMADIK POLGÁR El, tova! Kutassuk fel az összeesküvőket.	THIRD CITIZEN. Away, then! come, seek the conspirators.
ANTONIUS Figyelmet! még hadd szóljak, földiek.	ANTONY. Yet hear me, countrymen; yet hear me speak.
MIND Csitt! halljuk őt, dicső Antoniust!	CITIZENS. Peace, ho! hear Antony; most noble Antony!
ANTONIUS Ti mentek tenni, még nem tudva, mit; S mint érdemlé ezt Caesar tőletek? Ah, nem tudjátok, el kell mondanom, Melyről beszéltem, a végrendelést Már elfeledtétek.	ANTONY. Why, friends, you go to do you know not what. Wherein hath Caesar thus deserved your loves? Alas, you know not; I must tell you then: You have forgot the will I told you of.
MIND Bizony való! Álljunk meg; halljuk a végrendelést.	CITIZENS. Most true; the will!—let's stay, and hear the will.
ANTONIUS Im, itt vagyon: Caesar pecséte rajta. Minden lakosnak Rómában fejenként Hagy hetvenöt drachmát.	ANTONY. Here is the will, and under Caesar's seal. To every Roman citizen he gives, To every several man, seventy-five drachmas.
MÁSODIK POLGÁR Ó, a dicső! Halálaért bosszút kell állanunk.	SECOND CITIZEN. Most noble Caesar!—we'll revenge his death.
HARMADIK POLGÁR Királyi Caesar!	THIRD CITIZEN. O, royal Caesar!
ANTONIUS Hallgassatok ki békén.	ANTONY. Hear me with patience.
MIND Halljuk őt!	CITIZENS. Peace, ho!
ANTONIUS Ezen fölül magányos lombjait, Sétáit, új ültetvény kerteit A Tiberen innen mind nektek hagyá S utóitoknak mindörökre köz- Használatúl, hogy benne járjatok, S mulatkozást és enyhet nyerjetek. Ez volt Caesar; mikor jön más hasonló?	ANTONY. Moreover, he hath left you all his walks, His private arbors, and new-planted orchards, On this side Tiber: he hath left them you, And to your heirs forever; common pleasures, To walk abroad, and recreate yourselves. Here was a Caesar! when comes such another?
ELSŐ POLGÁR Soha! soha! El innen, jöjjetek! Égessük meg testét a szent helyen S az üszköt vessük az árulók lakára. Fogjuk fel a testet.	FIRST CITIZEN. Never, never.—Come, away, away! We'll burn his body in the holy place, And with the brands fire the traitors' houses. Take up the body.
MÁSODIK POLGÁR Hozzatok tüzet.	SECOND CITIZEN. Go, fetch fire.
HARMADIK POLGÁR Le a padokkal.	THIRD CITIZEN. Pluck down benches.
NEGYEDIK POLGÁR Rontsatok le széket És ablakot és mindent, ami van. El a polgárok a testtel.	FOURTH CITIZEN. Pluck down forms, windows, any thing. Exeunt Citizens, with the body.
ANTONIUS Most hadd lobogjon. Balság! oldva vagy, Menj, merre tetszik. Belép egy szolga. Nos, fiú?	ANTONY. Now let it work.—Mischief, thou art afoot, Take thou what course thou wilt!— Enter a Servant. How now, fellow?
SZOLGA Octavius Rómába érkezett.	SERVANT. Sir, Octavius is already come to Rome.
ANTONIUS Hol van?	ANTONY. Where is he?
SZOLGA Caesar lakában, ő és Lepidus.	SERVANT. He and Lepidus are at Caesar's house.
ANTONIUS Legitt megyek meglátogatni őt. Jókor jön éppen. A szerencse most Kedvében van, s így semmit sem tagad meg.	ANTONY. And thither will I straight to visit him: He comes upon a wish. Fortune is merry, And in this mood will give us any thing.
SZOLGA Uram beszélé: Brutus s Cassius, mint Őrült, rohant ki Róma kapuin.	SERVANT. I heard 'em say Brutus and Cassius Are rid like madmen through the gates of Rome.
ANTONIUS Lehet, hogy megneszelték, mennyire Felizgatám a népet. Jöjj, vezess Octaviushoz. El.	ANTONY. Belike they had some notice of the people, How I had moved them. Bring me to Octavius. Exeunt.