Julius Caesar/Első felvonás, 3. szín

← Első felvonás, 2. szín

Julius Caesar szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Első felvonás, 3. szín

Második felvonás, 1. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Ugyanott. - Utca. Dörgés és villámlás. Kétfelől jőnek Casca kivont karddal és Cicero.	SCENE III. The same. A street. Thunder and lightning. Enter, from opposite sides, CASCA, with his sword drawn, and CICERO.
CICERO Jó estét, Casca: hazavivéd-e Caesart? Mért lelkendezve, mért nézsz íly merőn?	CICERO. Good even, Casca: brought you Caesar home? Why are you breathless, and why stare you so?
CASCA S te nem rendülsz, midőn a földtömeg Úgy reszket, mint a nád? Ó, Cicero, Láttam vihart, midőn a szél dühe Csomós tölgyfákat megrepeszte; láttam A kevély tengert bőszen felzajogni, Míg a fenyítő felhőkig dagadt. De mind ez éjig, mostanig, soha Tűzzáporon keresztül nem menék. Vagy belső háború van fenn az égben, Vagy az istenekre vakmerő világ Gyújtá fel azt, hogy küldjön pusztulást.	CASCA. Are not you moved, when all the sway of earth Shakes like a thing unfirm? O Cicero, I have seen tempests, when the scolding winds Have rived the knotty oaks; and I have seen Th' ambitious ocean swell and rage and foam, To be exalted with the threatening clouds: But never till tonight, never till now, Did I go through a tempest dropping fire. Either there is a civil strife in heaven, Or else the world too saucy with the gods, Incenses them to send destruction.
CICERO Ki látott ily csodákat valaha?	CICERO. Why, saw you anything more wonderful?
CASCA Egy közrab (arcról őt jól ismered) Feltartva balját, olyan lánggal égett, Mint húsz szövétnek és mégis keze Tüzet nem érző, sértetlen maradt. Ezen felül (azóta kardomat Le nem tevém) a Capitol felé Oroszlánnal találkoztam, ki rám Mereszkedék, mogorván elhaladt S bántatlanul hagyott. Száz halovány Nő ment csoportban máshol, rémüléstől Arcváltozottan, kik megesküvének, Hogy égő férfiakat láttanak Künn járni fel s alá; s az éjmadár Világos délben ült a közteren Vijjogva és huhogva. E csodák, Ha ily együtt járnak, ne mondja senki: Ez volt az ok, s hogy az természetes; Mert úgy hiszem, vészhirdető jelek A föld szakának, melyre szállanak.	CASCA. A common slave—you'd know him well by sight— Held up his left hand, which did flame and burn Like twenty torches join'd, and yet his hand Not sensible of fire remain'd unscorch'd. Besides,—I ha' not since put up my sword,— Against the Capitol I met a lion, Who glared upon me, and went surly by, Without annoying me: and there were drawn Upon a heap a hundred ghastly women, Transformed with their fear; who swore they saw Men, all in fire, walk up and down the streets. And yesterday the bird of night did sit Even at noonday upon the marketplace, Howling and shrieking. When these prodigies Do so conjointly meet, let not men say "These are their reasons; they are natural"; For I believe they are portentous things Unto the climate that they point upon.
CICERO Valóban zordon szellemű idő. De dolgot ember külszínből itél meg, Valódi célját fel nem érheti. Eljő-e Caesar holnap a tanácsba?	CICERO. Indeed, it is a strange-disposed time. But men may construe things after their fashion, Clean from the purpose of the things themselves. Comes Caesar to the Capitol tomorrow?
CASCA Igen; mert meghagyá Antoniusnak Tudtodra adni, hogy holnap bejő.	CASCA. He doth, for he did bid Antonius Send word to you he would be there to-morrow.
CICERO Jó éjszakát; ez a zavart idő Sétálni nem való. El.	CICERO. Good then, Casca: this disturbed sky Is not to walk in.
CASCA Az istenek veled. Cassius jő.	CASCA. Farewell, Cicero. Exit Cicero. Enter Cassius.
CASSIUS Ki van itt?	CASSIUS. Who's there?
CASCA Római.	CASCA. A Roman.
CASSIUS Casca, hangod után.	CASSIUS. Casca, by your voice.
CASCA Nem rossz füled van, Cassius. Minő éj!	CASCA. Your ear is good. Cassius, what night is this!
CASSIUS Derék embernek vajmi kedves éj!	CASSIUS. A very pleasing night to honest men.
CASCA Ki látta valaha égnek ily haragját.	CASCA. Who ever knew the heavens menace so?
CASSIUS Ki a földet látta ily bűnteljesen. Részemről, én az utcákat bejártam, Kivetve magam a veszélyes éjnek, És íly födetlen, mint látsz, mellemet Kitártam a mennykő csapásinak, S midőn a villám kék cikázata Az ég keblét megnyitni láttatott, Útjába álltam s lángja ellenébe.	CASSIUS. Those that have known the earth so full of faults. For my part, I have walk'd about the streets, Submitting me unto the perilous night; And, thus unbraced, Casca, as you see, Have bared my bosom to the thunder-stone; And when the cross blue lightning seem'd to open The breast of heaven, I did present myself Even in the aim and very flash of it.
CASCA De mért kisérted így az egeket? Embernek sorsa félni és remegni, Ha rémitéseűl az istenek Ily szörnyü hírmondókat küldenek.	CASCA. But wherefore did you so much tempt the Heavens? It is the part of men to fear and tremble, When the most mighty gods by tokens send Such dreadful heralds to astonish us.
CASSIUS Tompult vagy, Casca, s melynek rómait Hevítni kéne, az életszikra benned Hibázik, vagy hogy nem használod azt. Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol, Látván az ég ily szertelen haragját. De majd ha való okát meggondolod, Mért e tüzek s e bolygó szellemek; Miért fajul el állat és madár; Mi tesz bohóvá aggot, s kisdedet Bölcselkedővé; mért változnak el E dolgok mind velök szült erejök, Természetök s rendeltetésök ellen Ily balszerűkké: - meg kell vallanod, Hogy ég adá e szellemet beléjök, Intő s ijesztő jellé téve őket A dolgok szörnyü állása miatt: És én egy embert mondhatnék neked, Hasont ez ádáz éjhez, aki dörg, Villámlik, sírokat nyit és dühöng, Miként az oroszlán a Capitoliumnál; Embert, személyre, mint mi, nem hatósbat, De aki bámulandó nagyra nőtt S rémes, mint mind e rendkivűli vész.	CASSIUS. You are dull, Casca;and those sparks of life That should be in a Roman you do want, Or else you use not. You look pale and gaze, And put on fear and cast yourself in wonder, To see the strange impatience of the Heavens: But if you would consider the true cause Why all these fires, why all these gliding ghosts, Why birds and beasts, from quality and kind; Why old men, fools, and children calculate;— Why all these things change from their ordinance, Their natures, and preformed faculties To monstrous quality;—why, you shall find That Heaven hath infused them with these spirits, To make them instruments of fear and warning Unto some monstrous state. Now could I, Casca, Name to thee a man most like this dreadful night; That thunders, lightens, opens graves, and roars, As doth the lion in the Capitol; A man no mightier than thyself or me In personal action; yet prodigious grown, And fearful, as these strange eruptions are.
CASCA Caesar, kit értesz, nemde, Cassius?	CASCA. 'Tis Caesar that you mean; is it not, Cassius?
CASSIUS Akárki bár. Mert most a római Izomra s tagra mint az ősei; De hajh! apáink lelke már kihalt S anyák szivétül kormányoztatunk: Igánk s türelmünk gyáva nőt mutat.	CASSIUS. Let it be who it is: for Romans now Have thews and limbs like to their ancestors; But, woe the while! our fathers' minds are dead, And we are govern'd with our mothers' spirits; Our yoke and sufferance show us womanish.
CASCA Valóban híre van, hogy a tanács Holnap királlyá készül tenni Caesart: Koronát viselhet szárazon, vizen, És mindenütt Itálián kivűl.	CASCA. Indeed they say the senators to-morrow Mean to establish Caesar as a king; And he shall wear his crown by sea and land, In every place save here in Italy.
CASSIUS Akkor tudom, hová döf e vasam: Rabságtól Cassiust mentse Cassius. Erőt gyengének ebben, büntetést Zsarnoknak ebben adtok, istenek: Sem kőtorony, sem rézből vert falak S szűk légü börtön, sem kemény bilincs A szellem erejét meg nem köthetik. Az élet, únva földi nyűgöket, Bucsút magának mindig képes adni. Ha ezt tudom, tudhatja minden ember, Hogy ami rész önkény reám esik, Lerázhatom kényemre. Mennydörög folyvást.	CASSIUS. I know where I will wear this dagger then; Cassius from bondage will deliver Cassius: Therein, ye gods, you make the weak most strong; Therein, ye gods, you tyrants do defeat: Nor stony tower, nor walls of beaten brass, Nor airless dungeon, nor strong links of iron Can be retentive to the strength of spirit; But life, being weary of these worldly bars, Never lacks power to dismiss itself. If I know this, know all the world besides, That part of tyranny that I do bear I can shake off at pleasure. Thunders still.
CASCA Szintugy én. S minden rabnak kezében a tehetség Eltépni szolgasága láncait.	CASCA. So can I: So every bondman in his own hand bears The power to cancel his captivity.
CASSIUS S mért volna hát Caesar zsarnok? Szegény, Tudom, nem volna ő farkas, hanem Mert látja, hogy a rómaiak juhok: Nem volna ő oroszlán, csak magunk Őzek ne volnánk. Aki nagy tüzet Kiván élesztni hirtelen, silány Szalmával kezdi. Róma mely szemét, Mi gaz, mely ízék, hogy rossz tűzi-szerként Oly hitványságnak, mint Caesar, derűt S fényt adni szolgál? Hajh! de fájdalom, Hová ragadtál? Én tán ezeket Készséges rabnak mondom, s tudom, akkor Felelni kell: ám fegyverzett vagyok És a veszély engem meg nem zavar.	CASSIUS. And why should Caesar be a tyrant then? Poor man! I know he would not be a wolf, But that he sees the Romans are but sheep: He were no lion, were not Romans hinds. Those that with haste will make a mighty fire Begin it with weak straws: what trash is Rome, What rubbish, and what offal, when it serves For the base matter to illuminate So vile a thing as Caesar! But, O grief, Where hast thou led me? I perhaps speak this Before a willing bondman: then I know My answer must be made; but I am arm'd, And dangers are to me indifferent.
CASCA Cascának szólasz s oly egy férfinak, Ki nem vigyorgó hírharang. Kezem rá! Kezdj pártot mind e seb orvoslatára, S ha van, ki bármi messze lépni mer, E láb is ott lesz.	CASCA. You speak to Casca; and to such a man That is no fleering tell-tale. Hold, my hand: Be factious for redress of all these griefs; And I will set this foot of mine as far As who goes farthest.
CASSIUS Így! az alku áll. Most, Casca, tudd meg, néhány rómait A legnemesb szivek közül reá birék, Hogy egy merényt vállaljanak velem Becsűletes veszélyü sikerért. Most ők, tudom, Pompejus csarnokában Várnak rám; mert e szörnyü éjszaka Utcán időzni s járni nem való; S az elem alkatja olyan arcot ölt, Mint a merény, mit kezdendők vagyunk: Tüzest, vérengzőt, rémületeset. Cinna jő.	CASSIUS. There's a bargain made. Now know you, Casca, I have moved already Some certain of the noblest-minded Romans To undergo with me an enterprise Of honorable-dangerous consequence; And I do know by this, they stay for me In Pompey's Porch: for now, this fearful night, There is no stir or walking in the streets; And the complexion of the element Is favor'd like the work we have in hand, Most bloody, fiery, and most terrible.
CASCA Légy csendben, itt valaki sietve jő.	CASCA. Stand close awhile, for here comes one in haste.
CASSIUS Az Cinna, járásáról ismerem. Ő jó barátunk. Cinna, hova sietsz?	CASSIUS. 'Tis Cinna; I do know him by his gait; He is a friend.— Enter Cinna. Cinna, where haste you so?
CINNA Téged kereslek. - Nem Metellus ez?	CINNA. To find out you. Who's that? Metellus Cimber?
CASSIUS Nem, Casca, frígyesünk a vállalathoz. Nem várnak, Cinna, rám?	CASSIUS. No, it is Casca, one incorporate To our attempts. Am I not stay'd for, Cinna?
CINNA Örűlök. Mi szörnyü éj ez! Néhány társaink Csodálatos dolgot szemléltenek.	CINNA. I am glad on't. What a fearful night is this! There's two or three of us have seen strange sights.
CASSIUS Nem várnak engem, Cinna? Szólj!	CASSIUS. Am I not stay'd for? tell me.
CINNA Igen, Várnak reád. Ó, Cassius, ha nemes Brutust felünkre bírnád szerzeni!	CINNA. Yes, You are. O Cassius, if you could but win The noble Brutus to our party,—
CASSIUS Jó Cinna; légy nyugodt. Fogd ezt az írást És hagyd a praetor székében, hogy ott Találja Brutus! ezt hajtsd ablakába; Az ős Brutus szobrán ragaszd fel ezt. Onnan Pompejus csarnokába térj, Hol megtalálandsz. Vajjon Decius Brutus s Trebonius is ott vannak-e?	CASSIUS. Be you content. Good Cinna, take this paper, And look you lay it in the praetor's chair, Where Brutus may but find it; and throw this In at his window; set this up with wax Upon old Brutus' statue: all this done, Repair to Pompey's Porch, where you shall find us. Is Decius Brutus and Trebonius there?
CINNA Mind, csak Metellus Cimber nem, ki téged Honn felkeresni ment. Én sietek Ez íratokkal, amint meghagyád.	CINNA. All but Metellus Cimber, and he's gone To seek you at your house. Well, I will hie And so bestow these papers as you bade me.
CASSIUS Aztán Pompejus csarnokába térj meg. Cinna el. Jöjj, Casca: míg nem nappallik, mi Brutust Nézzük meg honn. Főbb része már mienk, Egy ostrom még s egészen bírjuk őt.	CASSIUS. That done, repair to Pompey's theatre.— Exit Cinna. Come, Casca, you and I will yet, ere day, See Brutus at his house: three parts of him Is ours already; and the man entire, Upon the next encounter, yields him ours.
CASCA Ó! magasan ül a nép szivében ő, És ami bennünk bűnnek látszanék, Tekintete, legdúsabb alchymiaként, Érdem- s erényre változtatja azt.	CASCA. O, he sits high in all the people's hearts! And that which would appear offense in us, His countenance, like richest alchemy, Will change to virtue and to worthiness.
CASSIUS Őt és becsét s szükségünket reá, Igen helyesen fogád fel. Most jerünk. Már éjfél múlt s előbb, mint nappalodnék, Felverjük őt és szerződünk vele. Elmennek.	CASSIUS. Him, and his worth, and our great need of him, You have right well conceited. Let us go, For it is after midnight; and, ere day, We will awake him, and be sure of him. Exeunt.

[[Kategória:Julius Caesar|Első felvonás, 3. szín