Julius Caesar/Második felvonás, 1. szín

← Első felvonás, 3. szín

Julius Caesar szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Második felvonás, 1. szín

Második felvonás, 2. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

	SCENE I. Rome. BRUTUS'S orchard. Enter Brutus.
BRUTUS Hejh! Lucius. A csillagokból nem tudom kivenni, Mi messze a nap. Hallod, Lucius! Bár vétkem volna ilyen jól alunni. Nos, Lucius! fel, mondom, Lucius. Lucius jő.	BRUTUS. What, Lucius, ho!— I cannot, by the progress of the stars, Give guess how near to day.—Lucius, I say!— I would it were my fault to sleep so soundly.— When, Lucius, when! Awake, I say! What, Lucius! Enter Lucius.
LUCIUS Híttál, uram?	LUCIUS. Call'd you, my lord?
BRUTUS Vígy könyvszobámba gyertyát, Lucius, S ha ég, jelentsd meg itt.	BRUTUS. Get me a taper in my study, Lucius: When it is lighted, come and call me here.
LUCIUS Igen, uram. El.	LUCIUS. I will, my lord. Exit.
BRUTUS Neki meg kell halni. Ami engem illet, Személyes ok nem indit ellene, Csupán a közjó. Ő koronát kiván: Kérdés: ezáltal mily természetet vált? A hév napfény az, mely kigyót kikölt, S ez vigyázatra int. Koronát neki? Igen, fulánkot adni, hogy vele Kényére ártson. A nagyság visszaél Hatalmával, midőn azt elszakítja A lelkiismerettől. És valót Itélve Caesarról, nem vettem észre, Hogy szenvedély uralkodnék eszén; De köztapasztalás szerint alázat Az ifju nagyravágyás lépcseje, Amelyhez arccal áll a felmenő, De hátat fordít vég fokára jutva A lajtorjának, fellegekbe néz, Megvetve, melyen feljutott, az aljas Lépcsőt. Így Caesar is tehet. Nehogy Tehessen, előzzük őt. És mert vitánk Nem attól kapja súlyát, ami ő most, Fordítsuk így: az, ami most, ha megnő, Ilyen meg olyan túlságokra hág, Tekintsük úgy, mint a kigyótojást Mi, ha kikél, mérges lesz, mint faja, Azért a héjban gyilkoljuk meg őt. Lucius visszajő.	BRUTUS. It must be by his death: and, for my part, I know no personal cause to spurn at him, But for the general. He would be crown'd: How that might change his nature, there's the question: It is the bright day that brings forth the adder; And that craves wary walking. Crown him?—that: And then, I grant, we put a sting in him, That at his will he may do danger with. Th' abuse of greatness is, when it disjoins Remorse from power; and, to speak truth of Caesar, I have not known when his affections sway'd More than his reason. But 'tis a common proof, That lowliness is young ambition's ladder, Whereto the climber-upward turns his face; But, when he once attains the upmost round, He then unto the ladder turns his back, Looks in the clouds, scorning the base degrees By which he did ascend: so Caesar may; Then, lest he may, prevent. And, since the quarrel Will bear no color for the thing he is, Fashion it thus,—that what he is, augmented, Would run to these and these extremities: And therefore think him as a serpent's egg Which hatch'd, would, as his kind grow mischievous; And kill him in the shell. Re-enter Lucius.
LUCIUS Uram, szobádban ég a gyertya már. Kovát keresvén, ezt a zárt irást Találtam ablakodban, s bizonyos, Hogy ott nem volt, midőn fekünni mentem. Levelet nyújt.	LUCIUS. The taper burneth in your closet, sir. Searching the window for a flint I found This paper thus seal'd up, and I am sure It did not lie there when I went to bed.
BRUTUS Visszafekhetsz, még nincs reggel. Fiú, Nincs holnap Martiusnak idusa?	BRUTUS. Get you to bed again; it is not day. Is not tomorrow, boy, the Ides of March?
LUCIUS Nem tudom, uram.	LUCIUS. I know not, sir.
BRUTUS Tekintsd a naptárt s hozz felőle hírt.	BRUTUS. Look in the calendar, and bring me word.
LUCIUS Igen, uram. El.	LUCIUS. I will, sir. Exit.
BRUTUS A légben fenndöbörgő párafény Elég világot ád; olvashatok. Felbontja a levelet s olvas. „Brutus, te alszol. Ébredj s lásd magad, Rómának kell-e hát? - Szólj, üss, javíts. Brutus, te alszol. Ébredj!” Több ilyen elszórt unszolásokat Szedtem fel immár. „Rómának kell-e?” ezt így tölthetem be: Rómának egytől kell-e félnie? Elődim Róma tériről kiverték Tarquiniust királlyá lettekor. „Szólj, üss, javíts.” Beszélni s ütni Szólíttatom fel? Róma! fogadom Csak jobbulás kövesse, megnyered Brutus kezétől mind, amit kivánsz.	BRUTUS. The exhalations, whizzing in the air Give so much light that I may read by them.— Opens the letter and reads. "Brutus, thou sleep'st: awake and see thyself. Shall Rome, &c. Speak, strike, redress—! Brutus, thou sleep'st: awake!—" Such instigations have been often dropp'd Where I have took them up. "Shall Rome, & c." Thus must I piece it out: Shall Rome stand under one man's awe? What, Rome? My ancestors did from the streets of Rome The Tarquin drive, when he was call'd a king.— "Speak, strike, redress!"—Am I entreated, then, To speak and strike? O Rome, I make thee promise, If the redress will follow, thou receivest Thy full petition at the hand of Brutus! Re-enter Lucius.
LUCIUS jő. Tizennégy napja múlt el Martiusnak. Kopogás künn.	LUCIUS. Sir, March is wasted fifteen days. Knocking within.
BRUTUS Jól van: de menj, zörögnek a kapun. Lucius el. Mióta Cassius Caesar ellen unszolt, Nem alhatám. A veszélyteli Tett megtevése s gondolása közt az Egész idő olyan, mint rémalak S borzalmas álom. Akkor a halandó Életerők s a genius tanácsot Ülnek s az ember alkotmánya, mint Egy kis királyság, háborog magában S a zendülésnek sorsát szenvedi. Lucius visszajő.	BRUTUS. 'Tis good. Go to the gate, somebody knocks.— Exit Lucius. Since Cassius first did whet me against Caesar I have not slept. Between the acting of a dreadful thing And the first motion, all the interim is Like a phantasma or a hideous dream: The genius and the mortal instruments Are then in council; and the state of man, Like to a little kingdom, suffers then The nature of an insurrection. Re-enter Lucius.
LUCIUS Testvéred, Cassius, a kapuban, És látni kíván.	LUCIUS. Sir, 'tis your brother Cassius at the door, Who doth desire to see you.
BRUTUS Maga van?	BRUTUS. Is he alone?
LUCIUS Nem, vannak többen is vele.	LUCIUS. No, sir, there are more with him.
BRUTUS Isméred őket?	BRUTUS. Do you know them?
LUCIUS Nem, uram, kalapjok a fülig lenyomva, Palásttal arcok félig födve van, Hogy semmiképp, egy jelről sem birom Kitudni őket.	LUCIUS. No, sir, their hats are pluck'd about their ears, And half their faces buried in their cloaks, That by no means I may discover them By any mark of favor.
BRUTUS Jöjjenek. Lucius el. Ők a párt. Ó, összeesküvés! szégyenled-e Éjjel mutatni vészes arcodat, Hol legszabadabb a rossz? Úgy hol találsz Barlangra nappal, mely elég setét Szörnyarcodat befedni? Ne keress. Öltözz mosolyba s nyájasságba; mert ha Természetes képedben állsz elé, Nem mély eléggé Erebus maga, Hogy eltakarjon a gyanú előtt. Cassius, Casca, Decius, Metellus Cimber és Trebonius jőnek.	BRUTUS. Let 'em enter.— Exit Lucius. They are the faction.—O conspiracy, Shamest thou to show thy dangerous brow by night, When evils are most free? O, then, by day Where wilt thou find a cavern dark enough To mask thy monstrous visage? Seek none, conspiracy; Hide it in smiles and affability: For if thou pass, thy native semblance on, Not Erebus itself were dim enough To hide thee from prevention. Enter Cassius, Casca, Decius, Cinna, Metellus Cimber, and Trebonius.
CASSIUS Félek, nyugalmad ellen vétkezünk. Jó reggelt, Brutus; nem háborgatunk?	CASSIUS. I think we are too bold upon your rest: Good morrow, Brutus; do we trouble you?
BRUTUS Most keltem; ébren virrasztám az éjt. Ismérem mind e férfi társidat?	BRUTUS. I have been up this hour, awake all night. Know I these men that come along with you?
CASSIUS Egytől egyig. S közöttük nincs, ki nem Tisztelne, s mind ohajtják, hogy magadról Oly véleménnyel volnál, mint amellyel Viseltetik minden jobb római. Ez itt Trebonius.	CASSIUS. Yes, every man of them; and no man here But honors you; and every one doth wish You had but that opinion of yourself Which every noble Roman bears of you. This is Trebonius.
BRUTUS Üdvözlöm őt.	BRUTUS. He is welcome hither.
CASSIUS Ez Decius Brutus itt.	CASSIUS. This Decius Brutus.
BRUTUS Üdvözlöm őt is.	BRUTUS. He is welcome too.
CASSIUS Ez itt Metellus Cimber, Casca, Cinna.	CASSIUS. This, Casca; this, Cinna; and this, Metellus Cimber.
BRUTUS Üdvözve légyenek! Mi éber gond vetette fel magát Szemeitek és az éj közé?	BRUTUS. They are all welcome.— What watchful cares do interpose themselves Betwixt your eyes and night?
CASSIUS Egy szóra kérlek. Brutus és Cassius halkan beszélnek.	CASSIUS. Shall I entreat a word? BRUTUS and CASSIUS whisper apart.
DECIUS Itt van kelet; nem a nap kél-e itt?	DECIUS. Here lies the east: doth not the day break here?
CASCA Nem.	CASCA. No.
CINNA Sőt megbocsáss, igen, s amott a szürke csík A fellegek közt a nap hírnöke.	CINNA. O, pardon, sir, it doth, and yon grey lines That fret the clouds are messengers of day.
CASCA Valljátok meg, hogy mindketten csalódtok. Itt, merre kardom vége áll, kel a nap Mi jóval inkább dél iránt esik, Az évnek ifjuságát számba véve; Csak két hó múlva virrad majd fölebb Éjszak felé; és a magas kelet, Mint a Capitolium áll, emerre van.	CASCA. You shall confess that you are both deceived. Here, as I point my sword, the Sun arises; Which is a great way growing on the South, Weighing the youthful season of the year. Some two months hence, up higher toward the North He first presents his fire; and the high East Stands, as the Capitol, directly here.
BRUTUS Mind és egyenként adjatok kezet.	BRUTUS. Give me your hands all over, one by one.
CASSIUS Határzatunkra esküdjünk hitet.	CASSIUS. And let us swear our resolution.
BRUTUS Nem, semmi esküvés! Ha ember arca, Ha lelki gyötrelmünk s a kor hibái Csekély ok, akkor menjünk szét s ki-ki Keresse lomha ágyát jó korán. A nagyralátó önkény hadd tiporjon, Mig el nem hullunk sors szerint. De ha Ezekben, mint hiszem, van annyi tűz, Hogy lelket adjon gyávának s a lágy nőt Vitézzé edzte: úgy, jó honfiak, Mi inger kell még, mint saját ügyünk, Mely jobbitásra unszoljon? mi frígy, mint Hallgató rómaiak kik szavokat Adják s azt vissza nem veszik? mi eskü, Mint emberségnek emberség lekötve, Hogy ez legyen, vagy érte elesünk. Esküdjenek pap, gyáva s a ravasz, Gyarló öreg s oly tűrő lelkek, akik Bántalmat megköszönnek; esküdjék Rossz ügyben oly nép, melyhez nem bizunk: De meg ne fertőztessük e merény Őszinteségét s elszánt lelkeink Buzgalmát, azt gondolva, hogy nekünk is Az ügy- vagy tettre nézve eskü kelle; Holott azon nemes vér, mely pezseg Minden rómaiban, korccsá aljasul, Mihelyt a legkisebb részt megszegi Igéretéből, melyet fogadott.	BRUTUS. No, not an oath: if not the face of men, The sufferance of our souls, the time's abuse— If these be motives weak, break off betimes, And every man hence to his idle bed; So let high-sighted tyranny range on, Till each man drop by lottery. But if these, As I am sure they do, bear fire enough To kindle cowards, and to steel with valour The melting spirits of women; then, countrymen, What need we any spur but our own cause To prick us to redress? what other bond Than secret Romans, that have spoke the word, And will not palter? and what other oath Than honesty to honesty engaged, That this shall be, or we will fall for it? Swear priests, and cowards, and men cautelous, Old feeble carrions, and such suffering souls That welcome wrongs; unto bad causes swear Such creatures as men doubt: but do not stain The even virtue of our enterprise, Nor th' insuppressive mettle of our spirits, To think that or our cause or our performance Did need an oath; when every drop of blood That every Roman bears, and nobly bears, Is guilty of a several bastardy, If he do break the smallest particle Of any promise that hath pass'd from him.
CASSIUS Hát Cicero? Ne kémleljük ki őt? Úgy vélem, ő velünk fog tartani.	CASSIUS. But what of Cicero? Shall we sound him? I think he will stand very strong with us.
CASCA Ne hagyjuk őt ki.	CASCA. Let us not leave him out.
CINNA Nem, nem, semmiképp.	CINNA. No, by no means.
METELLUS Ó, foglaljuk le őt! Ezüst haja Megszerzi a jó véleményt reánk, S szavakat veend javalni tetteinket. Kezünket, az lesz a hír, bölcs esze Igazgatá, s korunk szilaj heve Tekintetével födve nem tünik fel.	METELLUS. O, let us have him! for his silver hairs Will purchase us a good opinion, And buy men's voices to commend our deeds: It shall be said, his judgment ruled our hands; Our youths and wildness shall no whit appear, But all be buried in his gravity.
BRUTUS Ó, hagyjuk őt, ne nyíljunk meg neki. Ő semmi vállalatnak nem barátja, Mely mástól származott.	BRUTUS. O, name him not! let us not break with him; For he will never follow any thing That other men begin.
CASSIUS Hát hagyjuk őt.	CASSIUS. Then leave him out.
CASCA Valóban, ő nem alkalmas.	CASCA. Indeed, he is not fit.
DECIUS Senkit ne bántsunk, mint Caesart magát?	DECIUS. Shall no man else be touch'd but only Caesar?
CASSIUS Jól emlékeztetsz; mert Antoniusnak, Kit Caesar úgy szeret, nem volna jó Tulélni Caesart; álnok kontatóra Fogunk találni benne, és hatalma Oly messze terjedő, ha neveli, Hogy bajba hozhat; jobb elejét vegyük S essék együtt Caesar s Antonius.	CASSIUS. Decius, well urged.—I think it is not meet, Mark Antony, so well beloved of Caesar, Should outlive Caesar: we shall find of him A shrewd contriver; and you know his means, If he improve them, may well stretch so far As to annoy us all: which to prevent, Let Antony and Caesar fall together.
BRUTUS Ádázat volna, Cassius, leütnünk A főt s aztán a testet széttagolni: Ölésben düh, gonoszság azután; Antonius Caesarnak tagja csak. Ne hentesek, de áldozók legyünk. Mi Caesar lelke ellen támadunk fel, S lélekben nincs vér. Vajha, Cassius, Férnünk lehetne Caesar szelleméhez S el nem tagolni Caesart! hajh, de érte Caesarnak vérzeni kell. S nemes barátim, Öljük meg őt bátran, ne dühösen; Metéljük őt fel istenek torául, Ne koncoljuk, mint ebnek szánt dögöt. Tegyen szivünk, mint álnok úr, ki szolgát Vad tettre bujtogat s ha téve van, Feddőzni látszik; ez majd azt mutatja, Hogy nem kaján: szükséges volt müvünk. S ha ezt a nép ily szemmel nézi majd, Orvosnak mondatunk, nem gyilkosoknak. Mi illeti Antoniust, feledd el őt: Ő nem hatalmasb, mint Caesar keze, Caesar fejének estivel.	BRUTUS. Our course will seem too bloody, Caius Cassius, To cut the head off, and then hack the limbs, Like wrath in death, and envy afterwards; For Antony is but a limb of Caesar. Let us be sacrificers, but not butchers, Caius. We all stand up against the spirit of Caesar; And in the spirit of men there is no blood: O, that we then could come by Caesar's spirit, And not dismember Caesar! But, alas, Caesar must bleed for it! And, gentle friends, Let's kill him boldly, but not wrathfully; Let's carve him as a dish fit for the gods, Not hew him as a carcass fit for hounds; And let our hearts, as subtle masters do, Stir up their servants to an act of rage, And after seem to chide 'em. This shall mark Our purpose necessary, and not envious; Which so appearing to the common eyes, We shall be call'd purgers, not murderers. And for Mark Antony, think not of him; For he can do no more than Caesar's arm When Caesar's head is off.
CASSIUS Én tartok tőle mégis, mert azon Rögzött barátság Caesarhoz...	CASSIUS. Yet I do fear him; For in th' ingrafted love he bears to Caesar—
BRUTUS Ah! Cassius, ne is gondolj reá. Ha szereti Caesart, mind, amit tehet, Caesarra emlékezni s érte halni, S ez több, mint tőle telnék; vad gyönyör, Játék, tivornya foglalták el őt.	BRUTUS. Alas, good Cassius, do not think of him: If he love Caesar, all that he can do Is to himself,—take thought and die for Caesar. And that were much he should; for he is given To sports, to wildness, and much company.
TREBONIUS Ne bántsuk, nincs mit tőle tartani; Ő élni, s még ezen kacagni fog. Óraütés.	TREBONIUS. There is no fear in him; let him not die; For he will live, and laugh at this hereafter. Clock strikes.
BRUTUS Csitt! Hány lehet?	BRUTUS. Peace! count the clock.
CASSIUS Az óra hármat üt.	CASSIUS. The clock hath stricken three.
TREBONIUS Ideje, hogy menjünk.	TREBONIUS. 'Tis time to part.
CASSIUS Kétséges nagyon, Vajon ma Caesar eljövend-e vagy nem? Mert egy kor óta a bűvökre hajt, Ellenkezőleg, mint elébb itélt Szertartás, álom s képzelmek felől. Lehet, hogy e most megjelent csodák, Ez éj szokatlan ijedelmei S az augurok jövendölései Ma visszatartják a Capitoliumtól.	CASSIUS. But it is doubtful yet Whether Caesar will come forth today or no; For he is superstitious grown of late, Quite from the main opinion he held once Of fantasy, of dreams, and ceremonies. It may be these apparent prodigies, The unaccustom'd terror of this night, And the persuasion of his augurers May hold him from the Capitol to-day.
DECIUS Attól ne tarts; ha úgy van eltökélve, Én másra bírom. Ő szereti hallani, Hogy szarvorrút fa, medvéket tükör, Oroszlánt háló, elefántot verem S embert hizelgés ejt meg: ám, ha mondom, Hogy ő utálja a hizelkedőt, Azt mondja, úgy van, s evvel leggonoszbul Le van hizelgve. Bízzátok reám. Kedvének én majd jó irányt adok, És elhozandom a Capitoliumba.	DECIUS. Never fear that: if he be so resolved, I can o'ersway him, for he loves to hear That unicorns may be betray'd with trees, And bears with glasses, elephants with holes, Lions with toils, and men with flatterers: But when I tell him he hates flatterers, He says he does, being then most flattered. Let me work; For I can give his humor the true bent, And I will bring him to the Capitol.
CASSIUS Nem úgy; mind elmegyünk meghíni őt.	CASSIUS. Nay, we will all of us be there to fetch him.
BRUTUS Nyolc órakor, legkésőbb, nemde úgy?	BRUTUS. By the eighth hour: is that the uttermost?
CINNA Nyolc órakor ne hibázzék senki is.	CINNA. Be that the uttermost; and fail not then.
METELLUS Cajus Ligarius bosszús reá, Mert megszidá, hogy Pompejust dicsérte. Csodálom, hogy rá nem gondoltatok.	METELLUS. Caius Ligarius doth bear Caesar hard, Who rated him for speaking well of Pompey: I wonder none of you have thought of him.
BRUTUS Menj, jó Metellus, hozzá; engem ő Szeret, s adék is rá okot neki. Csak küldd el; én majd elkészítem őt.	BRUTUS. Now, good Metellus, go along by him: He loves me well, and I have given him reason; Send him but hither, and I'll fashion him.
CASSIUS Ránk virrad immár; Brutus, elhagyunk. Széledjetek, barátim, és ki-ki Megemlékezzék, mit szólott, s magát Viselje, mint valódi római.	CASSIUS. The morning comes upon 's. We'll leave you, Brutus;— And, friends, disperse yourselves, but all remember What you have said, and show yourselves true Romans.
BRUTUS Jókedvvel, urak, s vidáman nézzetek. Ne hordjuk szándokunkat arcainkon; Viseljük azt úgy, mint szinészeink: Kimért szilárdan s lankadatlanul. S most járjatok mindnyájan boldogul. Brutuson kívül mind el. Hejh! Lucius! Erősen alszik; semmi baj. Élvezd a szender mézes harmatát: Még nincsenek rém- s ábrándképeid, Miket az őrgond emberagyba vet; Azért van oly ép álmod. Portia jő.	BRUTUS. Good gentlemen, look fresh and merrily; Let not our looks put on our purposes, But bear it as our Roman actors do, With untired spirits and formal constancy: And so, good morrow to you every one.— Exeunt all but Brutus. Boy! Lucius!—Fast asleep? It is no matter; Enjoy the honey-heavy dew of slumber: Thou hast no figures nor no fantasies, Which busy care draws in the brains of men; Therefore thou sleep'st so sound. Enter Portia.
PORTIA Brutus, uram!	PORTIA. Brutus, my lord!
BRUTUS Hogy, Portiám? Mit gondolsz, mért kelél fel? Nem válik épségedre a durva, hűs Reggelnek így kitenni gyönge tested.	BRUTUS. Portia, what mean you? wherefore rise you now? It is not for your health thus to commit Your weak condition to the raw-cold morning.
PORTIA Neked sem, Brutus; tegnap nem szelíden Szökél el ágyamtól; a vacsorát Félben szakasztván, járál fel s alá, Mélázva és sohajtva, s karjaid Keresztbe vetve; és ha kérdezélek, Szemet meresztél zordonul reám; Hogy sürgetőztem, fejedet vakartad S türelmetlen lábaddal tombolál. Unszoltalak mégis; te nem feleltél, Hanem haraggal mozdult meg kezed! Távoznom intél. Távoztam, nehogy Neveljem még békétlenségedet, Mely már lobogni látszott, és mivel Hivém, hogy az szeszély játéka csak, Mely minden embert néha megkerül. Ez enni nem hágy, szólni és elunni, S ha oly hatalma volna képeden, Mint lelkedet már elváltoztatá, Nem ismernék rád. Kedves Brutusom, Tudasd okát gyötrelmidnek velem.	PORTIA. Nor for yours neither. You've ungently, Brutus, Stole from my bed: and yesternight, at supper, You suddenly arose, and walk'd about, Musing and sighing, with your arms across; And, when I ask'd you what the matter was, You stared upon me with ungentle looks: I urged you further; then you scratch'd your head, And too impatiently stamp'd with your foot: Yet I insisted, yet you answer'd not; But, with an angry wafture of your hand, Gave sign for me to leave you. So I did; Fearing to strengthen that impatience Which seem'd too much enkindled; and withal Hoping it was but an effect of humour, Which sometime hath his hour with every man. It will not let you eat, nor talk, nor sleep; And, could it work so much upon your shape As it hath much prevail'd on your condition, I should not know you, Brutus. Dear my lord, Make me acquainted with your cause of grief.
BRUTUS Nem jól vagyok, s ez minden.	BRUTUS. I am not well in health, and that is all.
PORTIA Ó, Brutus bölcs, s ha elhagyná egészség, Keresne módot megszerezni azt.	PORTIA. Brutus is wise, and, were he not in health, He would embrace the means to come by it.
BRUTUS Hisz azt teszem; jó Portia, menj alunni.	BRUTUS. Why, so I do. Good Portia, go to bed.
PORTIA Brutus beteg? Hát üdvösséges-e Így járni öltözetlen és beszíni A gőzös reggel nedveit? Beteg? És mégis ép ágyából megszökik, Az éjnek ártó mételyivel dacolni, S a láztartalmu romlott levegőt Kisértni, hogy nevelje még baját? Nem, Brutus, téged belső baj fogyaszt, Mit tudnom kéne helyzetem érdeme S jogánál fogva. S íme, térdimen, Egykor magasztalt bájaimra, kérlek, Szerelmi esküidre s a legnagyobbra, Mely összekapcsolt és eggyé teve: Közöld velem, magaddal, ten feleddel; Miért vagy ily levert, s mi férfiak Kerestek az éjjel: mert itt voltanak, Hat- vagy heten, kik arcokat Még a homály előtt is elfödék.	PORTIA. Is Brutus sick? and is it physical To walk unbraced and suck up the humours Of the dank morning? What, is Brutus sick, And will he steal out of his wholesome bed To dare the vile contagion of the night, And tempt the rheumy and unpurged air To add unto his sickness? No, my Brutus; You have some sick offense within your mind, Which, by the right and virtue of my place, I ought to know of: and, upon my knees, I charge you, by my once commended beauty, By all your vows of love, and that great vow Which did incorporate and make us one, That you unfold to me, yourself, your half, Why you are heavy, and what men to-night Have had resort to you; for here have been Some six or seven, who did hide their faces Even from darkness.
BRUTUS Ne térdepelj, édes jó Portiám.	BRUTUS. Kneel not, gentle Portia.
PORTIA Volnál jó Brutusom, nem kellene. Mondd, házassági szerződéseinkben Ki volt-e kötve, hogy nekem tilos Titkodba látnom? én feled vagyok, De csak határok közt s feltét alatt: Hogy ágyat, asztalt oszthatok veled S beszélek néha? Csak külvárosában Lakom kegyednek? Ó, így Portia Ágytársa csak Brutusnak, nem neje.	PORTIA. I should not need, if you were gentle Brutus. Within the bond of marriage, tell me, Brutus, Is it excepted I should know no secrets That appertain to you? Am I yourself But, as it were, in sort or limitation,— To keep with you at meals, comfort your bed, And talk to you sometimes? Dwell I but in the suburbs Of your good pleasure? If it be no more, Portia is Brutus' harlot, not his wife.
BRUTUS Becsűletes s igaz nőm vagy, s nekem Oly drága, mint véremnek cseppjei, Melyek setét szivemhez ömlenek.	BRUTUS. You are my true and honorable wife; As dear to me as are the ruddy drops That visit my sad heart.
PORTIA Ha ez való, úgy tudnám titkodat. Asszony vagyok, megvallom; mindazáltal Oly asszony, akit Brutus vett nejül, Asszony vagyok, de feddtelen nevű, Cato leánya, s ily férj mellett, nem vagyok Erősb nememnél? Mondd szándékodat, S fel nem födendem azt; erőmet én Kemény próbára tettem: combomon Önként sebet ejték; ezt türelmesen Viselhetém, s ne férjem titkait?	PORTIA. If this were true, then should I know this secret. I grant I am a woman; but withal A woman that Lord Brutus took to wife: I grant I am a woman; but withal A woman well reputed, Cato's daughter. Think you I am no stronger than my sex, Being so father'd and so husbanded? Tell me your counsels, I will not disclose 'em. I have made strong proof of my constancy, Giving myself a voluntary wound Here in the thigh: can I bear that with patience And not my husband's secrets?
BRUTUS Ó, istenek, ti tégyetek e nemes Asszonyra méltóvá. De hallga! Künn Kopogás kívül. Kopognak; menj be kissé, Portia, S kebledbe tárom nemsokára majd Szivemnek titkait, Kifejtem előtted minden célomat, Bús homlokomnak minden képjelét. Hagyj el legitt. Portia el. Lucius és Ligarius jőnek. Lucius, ki zörgetett?	BRUTUS. O ye gods, Render me worthy of this noble wife! Knocking within. Hark, hark, one knocks: Portia, go in awhile; And by and by thy bosom shall partake The secrets of my heart: All my engagements I will construe to thee, All the charactery of my sad brows. Leave me with haste. Exit Portia. —Lucius, who's that knocks? Re-enter Lucius with Ligarius.
LUCIUS Itt egy beteg, ki szólni jő veled.	LUCIUS. Here is a sick man that would speak with you.
BRUTUS Ligarius, kit emlitett Metellus. Távozz, fiú. Hogy vagy, Ligarius?	BRUTUS. Caius Ligarius, that Metellus spake of.— Boy, stand aside.—Caius Ligarius,—how?
LIGARIUS Fogadj jó reggelt e bágyadt ajakról.	LIGARIUS. Vouchsafe good-morrow from a feeble tongue.
BRUTUS Mi rossz időben vagy beteg, derék Ligarius. Kivánnám, kór ne volnál.	BRUTUS. O, what a time have you chose out, brave Caius, To wear a kerchief! Would you were not sick!
LIGARIUS Nem vagyok az, ha Brutus tettre készül, Mely a becsűlet névre érdemes.	LIGARIUS. I am not sick, if Brutus have in hand Any exploit worthy the name of honour.
BRUTUS Oly tettre készülök, Ligarius, Füled ha volna ép meghallani.	BRUTUS. Such an exploit have I in hand, Ligarius, Had you a healthful ear to hear of it.
LIGARIUS Az istenekre, kiknek Róma hódol, Im itt lemondok minden nyavalyáról. Ó, lelke Rómának, derék fiú, Becsűletes vér sarjadéka, te Bennem, mint bűvölő, felizgatád Az elhalt szellemet. Most küldj, parancsolj, S én lehetetlen dolgokkal vivok, sőt Legyőzöm őket. Mit kell tenni, szólj?	LIGARIUS. By all the gods that Romans bow before, I here discard my sickness. Soul of Rome! Brave son, derived from honorable loins! Thou, like an exorcist, hast conjured up My mortified spirit. Now bid me run, And I will strive with things impossible; Yea, get the better of them. What's to do?
BRUTUS Oly munkát, melytől a beteg kigyógyul.	BRUTUS. A piece of work that will make sick men whole.
LIGARIUS S nem, amitől beteg lesz, aki ép?	LIGARIUS. But are not some whole that we must make sick?
BRUTUS Úgy van! s miből áll, Cajus, elbeszélem, Útközben ahhoz, akit érint.	BRUTUS. That must we also. What it is, my Caius, I shall unfold to thee, as we are going, To whom it must be done.
LIGARIUS Vezess; Követlek újan feltüzelt kebellel, Megtenni, nem tudom, mit; ám elég, hogy Brutus vezérel.	LIGARIUS. Set on your foot; And with a heart new-fired I follow you, To do I know not what: but it sufficeth That Brutus leads me on.
BRUTUS Jer, kövess tehát. El.	BRUTUS. Follow me then. Exeunt.