Julius Caesar/Első felvonás, 2. szín

← Első felvonás, 1. szín

Julius Caesar szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Első felvonás, 2. szín

Első felvonás, 3. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Ugyanott. - Köztér. Versenyre készülten jőnek díszjárattal s zenével Caesar, Antonius, Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, Casca; utánok nagy csoport s köztük egy jós.	SCENE II. The same. A public place. Enter, in procession, with music, Caesar; Antony, for the course; Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, and Casca; a great crowd following, among them a Soothsayer.
CAESAR Calpurnia!	CAESAR. Calpurnia,—
CASCA Csendesen, hejh! Caesar szól. A zene megszűn.	CASCA. Peace, ho! Caesar speaks. Music ceases.
CAESAR Calpurnia!	CAESAR. Calpurnia,—
CALPURNIA Itt vagyok, uram.	CALPURNIA. Here, my lord.
CAESAR Antoniusnak álld egészen útját, Ha majd pályát futand. Antonius!	CAESAR. Stand you directly in Antonius' way, When he doth run his course.—Antonius,—
ANTONIUS Caesar, uram?	ANTONY. Caesar, my lord?
CAESAR Megemlékezzél versenyed között Calpurniát illetni. Őseink Mondásaként a magtalan, ha íly Szent pálya közben érintik, lerázza A meddőségnek átkát.	CAESAR. Forget not in your speed, Antonius, To touch Calpurnia; for our elders say, The barren, touched in this holy chase, Shake off their sterile curse.
ANTONIUS Nem felejtem. Ha Caesar mondja: tedd, az téve van.	ANTONY. I shall remember. When Caesar says "Do this," it is perform'd.
CAESAR Kezdjétek. S minden rend szerint legyen. Zene.	CAESAR. Set on; and leave no ceremony out. Music.
JÓS Caesar!	SOOTHSAYER. Caesar!
CAESAR Hah! ki szólít?	CAESAR. Ha! Who calls?
CASCA Csendet körül! Hallgasson el ki-ki. Zene megszűn.	CASCA. Bid every noise be still.—Peace yet again! Music ceases.
CAESAR Ki az, ki hozzám szól a sokaságból? Egy hang visítja Caesart, a zenén is Túl hatva. Szólj, Caesar kész hallani.	CAESAR. Who is it in the press that calls on me? I hear a tongue, shriller than all the music, Cry "Caesar"! Speak, Caesar is turn'd to hear.
JÓS Őrizkedjél Martius idusától.	SOOTHSAYER. Beware the Ides of March.
CAESAR Mi ember ez?	CAESAR. What man is that?
BRUTUS Egy jós tanácsolja ónod magadat Martius idusától.	BRUTUS. A soothsayer bids you beware the Ides of March.
CAESAR Hadd lássam arcát, hozzátok közelb.	CAESAR. Set him before me; let me see his face.
CASSIUS Fickó! Jöjj ki a csoportból, tekints Caesarra.	CASSIUS. Fellow, come from the throng; look upon Caesar.
CAESAR Mit szólsz nekem most. Mondd még egyszer el.	CAESAR. What say'st thou to me now? Speak once again.
JÓS Őrizkedjél Martius idusától.	SOOTHSAYER. Beware the Ides of March.
CAESAR Ábrándozó, bocsássuk őt. - Eredj. Harsonák. Mind el, Cassius és Brutuson kívül.	CAESAR. He is a dreamer; let us leave him. Pass. Sennet. Exeunt all but BRUTUS and CASSIUS.
CASSIUS Nem jössz megnézni a versenyt?	CASSIUS. Will you go see the order of the course?
BRUTUS Nem én.	BRUTUS. Not I.
CASSIUS Jöjj, kérlek.	CASSIUS. I pray you, do.
BRUTUS Játék barátja nem vagyok. Kevés van A fürgeségből bennem, mely jutott Antoniusnak. Ám ez fel ne tartson Kivánatodban; én magadra hagylak.	BRUTUS. I am not gamesome; I do lack some part Of that quick spirit that is in Antony. Let me not hinder, Cassius, your desires; I'll leave you.
CASSIUS Régóta, Brutus, szemmel tartalak. Te nem tekintesz oly nyájas szemekkel, Sem szívességet többé nem mutatsz, Milyenhez szokva voltam; szigorún Zord vagy barátodhoz, aki szeret.	CASSIUS. Brutus, I do observe you now of late: I have not from your eyes that gentleness And show of love as I was wont to have: You bear too stubborn and too strange a hand Over your friend that loves you.
BRUTUS Csalatkozol. Ha arcom elsötétült, Lelkem borúja csak magamra tér. Sokféle szenvedély bánt egy kor óta És ötletek, csupán nekem valók, Mi tetteimre tán homályt borít; De ez ne bántsa meg barátimat, (Kiknek sorában egy vagy, Cassius), Se másra múlasztásimat ne értsék, Mint hogy magával Brutus lelke küzd És nyájas lenni máshoz elfelejt.	BRUTUS. Cassius, Be not deceived: if I have veil'd my look, I turn the trouble of my countenance Merely upon myself. Vexed I am Of late with passions of some difference, Conceptions only proper to myself, Which give some soil perhaps to my behaviors; But let not therefore my good friends be grieved— Among which number, Cassius, be you one— Nor construe any further my neglect, Than that poor Brutus, with himself at war, Forgets the shows of love to other men.
CASSIUS Így félreértém bomlott kedvedet, Miért is e keblembe sok nyomós Szándékot s méltó gondot eltemettem. Mondd, láthatod-e, jó Brutus, arcodat?	CASSIUS. Then, Brutus, I have much mistook your passion; By means whereof this breast of mine hath buried Thoughts of great value, worthy cogitations. Tell me, good Brutus, can you see your face?
BRUTUS Nem, Cassius, mert a szem önmagát Nem látja, csak más tárgyról visszavert Sugárok által.	BRUTUS. No, Cassius, for the eye sees not itself But by reflection, by some other thing.
CASSIUS Úgy vagyon. S felette kár, Brutus, hogy nincsenek Ily tükreid, honnan rejtett becsed Szemedbe tűnnék, s látnád másodat. Hallám, miképp sok fő-fő római (A halhatatlan Caesaron kivűl) Brutusról szólva s e kor járma súlyát Nyögvén, ohajtá: vajha a nemes Brutus szemekkel bírna.	CASSIUS. 'Tis just: And it is very much lamented, Brutus, That you have no such mirrors as will turn Your hidden worthiness into your eye, That you might see your shadow. I have heard Where many of the best respect in Rome,— Except immortal Caesar!— speaking of Brutus, And groaning underneath this age's yoke, Have wish'd that noble Brutus had his eyes.
BRUTUS Mily veszélybe Vezetsz te engem, azt kivánva, hogy Olyat keressek bennem, ami nincs?	BRUTUS. Into what dangers would you lead me, Cassius, That you would have me seek into myself For that which is not in me?
CASSIUS Készülj azért, jó Brutus, hallani. És tudva, hogy nem láthatod magad Oly jól, mint tükröződve, tükröd, én, Szerényen felfödöm magadnak azt, Mit még magadról nem tudsz. És ne légy Ezért gyanúval, Brutus, ellenem. Ha köznevetkező, s ha szokva volnék Hálálkodókra szívességemet Pór esküvéssel elpazarlani, S ha észrevetted, hogy hizelkedém Embernek, és forrón ölelgetém S aztán gyaláztam, vagy hogy tor között Egész csoportnak megnyilatkozom, Ugy óvakozzál tőlem. Harsonák és zaj.	CASSIUS. Therefore, good Brutus, be prepared to hear; And since you know you cannot see yourself So well as by reflection, I, your glass, Will modestly discover to yourself That of yourself which you yet know not of. And be not jealous on me, gentle Brutus; Were I a common laugher, or did use To stale with ordinary oaths my love To every new protester; if you know That I do fawn on men, and hug them hard And after scandal them; or if you know That I profess myself, in banqueting, To all the rout, then hold me dangerous. Flourish and shout.
BRUTUS Mit jelent ez Örömkiáltás? Tartok tőle, hogy Caesart a nép királlyá emeli.	BRUTUS. What means this shouting? I do fear the people Choose Caesar for their king.
CASSIUS Igen, te tartasz? Úgy azt kell gyanítnom, Hogy nem szeretnéd.	CASSIUS. Ay, do you fear it? Then must I think you would not have it so.
BRUTUS Azt nem, Cassius; De őt én kedvelem. Hanem miért Tartasz te engem ily sokáig itt? Mi az, mit vágyásod van közleni? Ha közjót illet, tégy becsűletet Egyik s halált a másik szem elé, S én mind a kettőt egy kedvvel tekintem. Mert istenek úgy segítsenek, miként Inkább imádom a becsűletet, Mint félem a halált.	BRUTUS. I would not, Cassius; yet I love him well, But wherefore do you hold me here so long? What is it that you would impart to me? If it be aught toward the general good, Set honor in one eye and death i' the other And I will look on both indifferently; For let the gods so speed me as I love The name of honor more than I fear death.
CASSIUS Ismérem benned, Brutus, ez erényt, Éppen miként külsődet ismerem. Igen tehát, becsűlet tárgya szómnak. Nem mondhatom, te s más mit tartotok Az életről; nekem, magamra nézve, Nem lenni éppen oly kivánatos, Mint élni rémben olytól, mint magam. Szabadul születtem, mint Caesar, s te is; Mindketten szinte jól táplálkozánk S kiálljuk, mint ő, a tél hidegét. Mert egykor egy zord, szélveszes napon, Tiber hulláma küzdvén partival, Így szóla Caesar: „Mersz-e most velem A bősz habokba szállni, Cassius, S amott a pontig úszni?” E szavakra, Fegyverben, mint valék, belészökém, S intém, kövessen. És ő követett. Dühödt az ár s mi vertük, gyors inakkal Hadarva félre és dacos kebellel Előrenyomván. Ám, még mielőtt A feltett ponthoz érnénk: „Cassius!” Kiált Caesar, „Segíts, vagy elbukom.” Én, mint nagy ősünk, Aeneas, kihozta Hátán az agg Anchisest láng közül, Úgy hoztam a fáradt Caesart Tiberis Hullámiból. S most istenné leve Ez ember, s Cassius hitvány teremtmény, Kinek fejét mélyen kell hajtani, Ha Caesar csak ugy odaint feléje. Hispániában egykor láz gyötörte, Reszketni láttam őt, midőn Rohamja jött; ez isten reszketett! A gyáva ajkak színöket hagyák S azon szem, melytől a világ remeg, Fényét veszíté. Hallám nyögni őt; Igen! s azon nyelv, mely Rómát köti, Hogy rá figyeljen és beszédeit Könyvébe rója, az most így nyögött: „Adj innom, ah, Titinius”, Mint egy beteg leány. Ó, istenek! Bámulnom kell, hogy ily gyarló egy ember Elébe vágott a dicső világnak S a pálmát bírja egyedül. Zaj. Harsonák.	CASSIUS. I know that virtue to be in you, Brutus, As well as I do know your outward favor. Well, honor is the subject of my story. I cannot tell what you and other men Think of this life; but, for my single self, I had as lief not be as live to be In awe of such a thing as I myself. I was born free as Caesar; so were you: We both have fed as well; and we can both Endure the winter's cold as well as he: For once, upon a raw and gusty day, The troubled Tiber chafing with her shores, Caesar said to me, "Darest thou, Cassius, now Leap in with me into this angry flood And swim to yonder point?" Upon the word, Accoutred as I was, I plunged in, And bade him follow: so indeed he did. The torrent roar'd, and we did buffet it With lusty sinews, throwing it aside And stemming it with hearts of controversy; But ere we could arrive the point proposed, Caesar cried, "Help me, Cassius, or I sink! I, as Aeneas, our great ancestor, Did from the flames of Troy upon his shoulder The old Anchises bear, so from the waves of Tiber Did I the tired Caesar: and this man Is now become a god; and Cassius is A wretched creature, and must bend his body, If Caesar carelessly but nod on him. He had a fever when he was in Spain; And when the fit was on him I did mark How he did shake: 'tis true, this god did shake: His coward lips did from their color fly; And that same eye whose bend doth awe the world Did lose his luster. I did hear him groan: Ay, and that tongue of his that bade the Romans Mark him, and write his speeches in their books, Alas, it cried, "Give me some drink, Titinius," As a sick girl.—Ye gods, it doth amaze me, A man of such a feeble temper should So get the start of the majestic world, And bear the palm alone. Shout. Flourish.
BRUTUS Köz-felkiáltás ismét; úgy hiszem, E tapsok új tisztesség jelei, Melyekkel Caesar elboríttatik.	BRUTUS. Another general shout! I do believe that these applauses are For some new honors that are heap'd on Caesar.
CASSIUS Ó, mint coloss lép ő a szűk világon, S kis emberek, mi, roppant szárai Alatt bolyongva, széttekingetünk, Gyalázatos sirunkat keresők. Sorsának ember néha mestere. Nem csillaginkban, Brutus, a hiba, Hanem magunkban, kik megbókolunk. Caesar vagy Brutus! Caesarban mi van? Mért volna hangzóbb e név, mint tiéd? Írd össze s szintoly ékes lesz neved; Mondd és a szájnak szintúgy jólesik Mérd s szinte oly nehéz; idézz vele S lelket hivand fel Brutus, mint amaz. Zaj. Egyszerre minden istenek nevében! Ugyan miféle táppal él e Caesar, Hogy ilyen nagyra nőtt? Ó, kor, gyalázva vagy, Nemes fajodban, Róma, megfogyál! A vízözöntől fogva múlt-e kor, Csupán egy s nem több férfival jeles? Ha mondhaták Rómáról mostanig, Hogy tág terén egy ember fér csak el? Valóban, Róma tágas, puszta rom, Ha benne nincsen több egy férfinál. Ó, én s te hallók őseink szavából: Egy Brutus élt hajdan, ki Róma földén A véghetetlen ördög udvarát Szenvedte volna inkább, mint királyt.	CASSIUS. Why, man, he doth bestride the narrow world Like a Colossus; and we petty men Walk under his huge legs and peep about To find ourselves dishonorable graves. Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, But in ourselves,that we are underlings. "Brutus" and "Caesar": what should be in that "Caesar"? Why should that name be sounded more than yours? Write them together, yours is as fair a name; Sound them, it doth become the mouth as well; Weigh them, it is as heavy; conjure with them, "Brutus" will start a spirit as soon as "Caesar." Now, in the names of all the gods at once, Upon what meat doth this our Caesar feed That he is grown so great? Age, thou art shamed! Rome, thou hast lost the breed of noble bloods! When went there by an age since the great flood, But it was famed with more than with one man? When could they say, till now, that talk'd of Rome, That her wide walls encompass'd but one man? Now is it Rome indeed, and room enough, When there is in it but one only man. O, you and I have heard our fathers say There was a Brutus once that would have brook'd Th' eternal devil to keep his state in Rome, As easily as a king!
BRUTUS Hogy engem kedvelsz, nem kétlem: miket Tennem kivánsz, gyaníthatom. Miként Elmélkedém ezekről és korunkról, Majd elbeszélem. Most, ha szívesen Kérnem szabad, ne késztenél tovább. Amit mondál, meggondolom; mi még Van mondandód, békén kihallgatom S időt lelendek, alkalmast reá, Hogy megvitassunk ily fő dolgokat. Addig, nemes barátom, tartsd eszedben, Hogy Brutus inkább lenne pór falun, Mint Róma gyermekeinek egyike Ilyen kemény feltétekkel, minőket Az idő ránk vetni készül.	BRUTUS. That you do love me, I am nothing jealous; What you would work me to, I have some aim: How I have thought of this, and of these times, I shall recount hereafter; for this present, I would not, so with love I might entreat you, Be any further moved. What you have said, I will consider; what you have to say, I will with patience hear; and find a time Both meet to hear and answer such high things. Till then, my noble friend, chew upon this: Brutus had rather be a villager Than to repute himself a son of Rome Under these hard conditions as this time Is like to lay upon us.
CASSIUSS S én örűlök, Hogy gyenge szóm Brutusnak kebliből Csak ennyi szikrát is kifejthetett. Caesar és kísérete visszajő.	CASSIUS. I am glad that my weak words Have struck but thus much show of fire from Brutus.
BRUTUS Lefolyt a játék, s Caesar visszatér.	BRUTUS. The games are done, and Caesar is returning.
CASSIUS Ha erre jőnek, rántsd meg Casca ujját S fanyar szeszéllyel ő majd elbeszéli, Mi történt, méltó megjegyzésre, ma.	CASSIUS. As they pass by, pluck Casca by the sleeve; And he will, after his sour fashion, tell you What hath proceeded worthy note today. Re-enter Caesar and his Train.
BRUTUS Azt megteszem; de nézzed, Cassius: Haragfolt ég Caesarnak homlokán, S a többi úgy néz, mint a vert cseléd. Calpurnia arca sápadt s Cicero Oly rőt s tüzes szemekkel néz körül, Mint a Capitoliumban láttuk őt, midőn Vitában állott a szenátorokkal.	BRUTUS. I will do so.—But, look you, Cassius, The angry spot doth glow on Caesar's brow, And all the rest look like a chidden train: Calpurnia's cheek is pale; and Cicero Looks with such ferret and such fiery eyes As we have seen him in the Capitol, Being cross'd in conference by some senators.
CASSIUS Elmondja Casca majd, mi történt.	CASSIUS. Casca will tell us what the matter is.
CAESAR Antonius!	CAESAR. Antonius,—
ANTONIUS Caesar!	ANTONY. Caesar?
CAESAR Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül, És síkfejű s kik éjjel alszanak. E Cassius ott sovány, éhes szinű; Sokat tünődik s ily ember veszélyes.	CAESAR. Let me have men about me that are fat; Sleek-headed men, and such as sleep o' nights: Yond Cassius has a lean and hungry look; He thinks too much: such men are dangerous.
ANTONIUS Ne féljed, Caesar, nem veszélyes az. Derék és jóérzelmü római.	ANTONY. Fear him not, Caesar; he's not dangerous; He is a noble Roman and well given.
CAESAR Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt, S mégis, ha nevemhez férne félelem, Nem ösmerek, kit inkább kellene Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust. Szünetlen olvas; nagy figyelmező; Átlát az embereknek tettein. Játéknak nem barátja, mint te vagy, Antonius; nem hallgat muzsikát. Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva S eszét gyalázva akkor is, hogy azt Akármi tárgy mosolyra bírhatá. Ily embereknek nyugta nincs soha, Amíg nagyobbat látnak, mint magok, Azért is ők igen veszélyesek. Inkább beszélem, ami félhető, Mint ami rettent: én Caesar vagyok. Jöjj jobb felemre; bal fülem nagyot hall; S mondd el valólag, mit tartasz felőle. Caesar és kísérői el. Casca hátramarad.	CAESAR. Would he were fatter! But I fear him not: Yet, if my name were liable to fear, I do not know the man I should avoid So soon as that spare Cassius. He reads much; He is a great observer, and he looks Quite through the deeds of men: he loves no plays, As thou dost, Antony; he hears no music: Seldom he smiles; and smiles in such a sort As if he mock'd himself and scorn'd his spirit That could be moved to smile at any thing. Such men as he be never at heart's ease Whiles they behold a greater than themselves; And therefore are they very dangerous. I rather tell thee what is to be fear'd Than what I fear, for always I am Caesar. Come on my right hand, for this ear is deaf, And tell me truly what thou think'st of him. Exeunt Caesar and his Train. Casca stays.
CASCA Palástomat megrántátok; beszédtek van velem?	CASCA. You pull'd me by the cloak; would you speak with me?
BRUTUS Mondd el nekünk, mi történt, Casca, most, Hogy Caesar oly setét tekintetű?	BRUTUS. Ay, Casca, tell us what hath chanced today, That Caesar looks so sad.
CASCA Hiszen ti is vele voltatok, vagy nem?	CASCA. Why, you were with him, were you not?
BRUTUS Nem kérdeném úgy Cascától, mi történt.	BRUTUS. I should not then ask Casca what had chanced.
CASCA Hát koronával kínálták meg, s meg levén vele kínálva, ő azt keze fejével félretolta, így, s a nép ujjongatott.	CASCA. Why, there was a crown offer'd him; and being offer'd him, he put it by with the back of his hand, thus; and then the people fell a-shouting.
BRUTUS Mért volt a második zaj?	BRUTUS. What was the second noise for?
CASCA Hát megint ezért.	CASCA. Why, for that too.
CASSIUS Háromszor ujjongtak; miért a végkiáltás.	CASSIUS. They shouted thrice: what was the last cry for?
CASCA Hát megint ezért.	CASCA. Why, for that too.
BRUTUS Háromszor ajánltatott neki a korona?	BRUTUS. Was the crown offer'd him thrice?
CASCA Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint előbb, s az én becsületes szomszédaim minden visszatoláskor sivalkodtak.	CASCA. Ay, marry, was't, and he put it by thrice, every time gentler than other; and at every putting-by mine honest neighbors shouted.
CASSIUS Ki nyújtá neki a koronát?	CASSIUS. Who offer'd him the crown?
CASCA Hát Antonius.	CASCA. Why, Antony.
BRUTUS Jó Casca, mondd el rendét és sorát.	BRUTUS. Tell us the manner of it, gentle Casca.
CASCA Akasszanak fel, ha én nektek rendét, sorát megmondhatom: csupa bolondság volt, nem vigyáztam reá. Láttam Marcus Antoniust, hogy koronát ajánlott neki: tulajdonképpen nem is korona volt, hanem csak afféle párta. - S amint mondám, ő azt először félretolá; mindamellett, úgy gondolom, igen örömest elvette volna. Azután ismét odanyújtá neki, s ő ismét félretolá; de, úgy gondolom, igen nehezen esett ujjait róla levennie. Azután harmadízben nyújtá neki, s ő harmadszor is félretolá. S valahányszor lemondott róla, a gyülevész felsivalkodott, összeverte kérges tenyereit, felhányta izzadságos hálósipkáit, s oly temérdek büdös lélegzetet bocsátott ki, mivel Caesar megveté a koronát, hogy Caesar szinte megfúlt belé, mert arra elájult és lerogyott. Részemről nem mertem nevetni, félvén, hogy ha szájamat kinyitom, teleszívom magamat romlott levegővel.	CASCA. I can as well be hang'd, as tell the manner of it: it was mere foolery; I did not mark it. I saw Mark Antony offer him a crown;—yet 'twas not a crown neither, 'twas one of these coronets;—and, as I told you, he put it by once: but, for all that, to my thinking, he would fain have had it. Then he offered it to him again: then he put it by again: but, to my thinking, he was very loath to lay his fingers off it. And then he offered it the third time; he put it the third time by; and still, as he refused it, the rabblement shouted, and clapp'd their chopt hands, and threw up their sweaty night-caps, and uttered such a deal of stinking breath because Caesar refused the crown, that it had almost choked Caesar, for he swooned and fell down at it: and for mine own part, I durst not laugh for fear of opening my lips and receiving the bad air.
CASSIUS Kérlek, megállj; elájult volna Caesar?	CASSIUS. But, soft! I pray you. What, did Caesar swoon?
CASCA Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt.	CASCA. He fell down in the market-place, and foam'd at mouth, and was speechless.
BRUTUS Az meglehet; nehézség gyötri őt.	BRUTUS. 'Tis very like: he hath the falling-sickness.
CASSIUS Nem, őt nem; minket, engem s tégedet S téged, jó Casca, sujtol a nehézség.	CASSIUS. No, Caesar hath it not; but you, and I, And honest Casca, we have the falling-sickness.
CASCA Nem tudom, hogy érted; annyi bizonyos, hogy Caesar lerogyott. De ha a gizgaz nép meg nem tapsolta s pisszegette őt, amint tetszett vagy nem tetszett nekik, miként az alakosokkal a színen szokott tenni, ne legyek becsületes ember.	CASCA. I know not what you mean by that; but I am sure Caesar fell down. If the tag-rag people did not clap him and hiss him, according as he pleased and displeased them, as they use to do the players in the theatre, I am no true man.
BRUTUS Mit szólt, hogy ismét eszméletre jött?	BRUTUS. What said he when he came unto himself?
CASCA Nos hát, mielőtt lerogyott, látván a közcsoportot örvendeni azon, hogy ő a koronát visszavetette, megnyitá mellruháját, s odamutatá torkát, hogy messék el. És ha én valamiféle kézmíves volnék, szálljak pokolra a gonoszokkal, ha szaván nem fogtam volna. S így lerogyott. S mikor ismét magához tért, monda: ha szóval vagy tettel valami hibát követett volna el, óhajtaná, hogy azt ő nagyságok e bajának tulajdonítanák. Három vagy négy szajha, hol állék, kiáltá: „Ah, a jó lélek!”, s teljes szívökből megbocsátának neki; de ez nem sok figyelmet érdemel: ha Caesar anyjaikat döfte volna is le, nem tesznek vala kevesebbet.	CASCA. Marry, before he fell down, when he perceived the common herd was glad he refused the crown, he pluck'd me ope his doublet, and offered them his throat to cut: an I had been a man of any occupation, if I would not have taken him at a word, I would I might go to hell among the rogues:—and so he fell. When he came to himself again, he said, if he had done or said any thing amiss, he desired their worships to think it was his infirmity. Three or four wenches where I stood cried, "Alas, good soul!" and forgave him with all their hearts. But there's no heed to be taken of them: if Caesar had stabb'd their mothers, they would have done no less.
BRUTUS És erre ment ő oly sötéten el?	BRUTUS. And, after that he came, thus sad away?
CASCA Igen.	CASCA. Ay.
CASSIUS Szólt Cicero is valamit?	CASSIUS. Did Cicero say any thing?
CASCA Igen, görögül beszélt.	CASCA. Ay, he spoke Greek.
BRUTUS S hova vágott vele?	CASSIUS. To what effect?
CASCA Ha én azt nektek megmondom, soha ne nézzek többé szemetekbe. Azok, kik értették, egymásra mosolyogtak, és csóválták fejöket; de, mi engem illet, nekem az görögül volt. Több újságot is mondhatok nektek: Flavius és Marullus, Caesar szobra díszjeleinek lerángatásáért, hűvösre tétettek. Éljetek boldogul. Több bohóság is volt még, ha emlékezném reá.	CASCA. Nay, an I tell you that, I'll ne'er look you i' the face again: but those that understood him smiled at one another and shook their heads; but for mine own part, it was Greek to me. I could tell you more news too: Marullus and Flavius, for pulling scarfs off Caesar's images, are put to silence. Fare you well. There was more foolery yet, if could remember it.
CASSIUS Eljössz ma hozzám estebédre, Casca?	CASSIUS. Will you sup with me tonight, Casca?
CASCA Nem, el vagyok ígérkezve.	CASCA. No, I am promised forth.
CASSIUS Eljössz ebédre holnap?	CASSIUS. Will you dine with me tomorrow?
CASCA Igen, ha élek, s te szándékod mellett maradsz, s étkeid méltók a megevésre.	CASCA. Ay, if I be alive, and your mind hold, and your dinner worth the eating.
CASSIUS Jó! elvárlak.	CASSIUS. Good; I will expect you.
CASCA Azt tedd. Ég veletek! Casca el.	CASCA. Do so; farewell both. Exit CASCA.
BRUTUS Mi lomha fickó vált ebből? Tüzes, Fürgenc fiú volt iskolás korában.	BRUTUS. What a blunt fellow is this grown to be! He was quick mettle when he went to school.
CASSIUS Az ő ma is, ha végrehajtani Kell nagy s nemes merényeket, noha E lomha képet öltözé magára; E durvaság a mártás ép eszén, Mely a gyomort késziti, hogy szavait Jobb ízüen költhessük el.	CASSIUS. So is he now in execution Of any bold or noble enterprise, However he puts on this tardy form. This rudeness is a sauce to his good wit, Which gives men stomach to digest his words With better appetite.
BRUTUS Úgy van. De most megyek; holnap ha tán Beszélni vágysz velem, hozzád megyek; Avagy ha tetszik, jöjj hozzám s bevárlak.	BRUTUS. And so it is. For this time I will leave you: Tomorrow, if you please to speak with me, I will come home to you; or, if you will, Come home to me, and I will wait for you.
CASSIUS Jövök s te addig töprengj a világon. Brutus el. Nemes szivű vagy, Brutus, ám, hiszem, Természeted más útra fogható, Mint melyre hajlik. Azért kivánatos, Hogy a nemes nemessel frígyesüljön. Ki oly erős, hogy nem csábítható? Sújt Caesar engem, Brutust kedveli. De volnék Brutus én s ő Cassius, Nem tántorítna meg. Ma éjszaka Többféle írást, mintha több külön Polgártól jőne, hányok ablakába, Mind arra célzót, mily nagy véleménnyel Vagyon nevéhez Róma; benne titkon Érintve lesz Caesar dicsvágya is. S hadd üljön aztán Caesar biztosan: Megrázzuk őt, vagy rosszabb kort türünk. El.	CASSIUS. I will do so: till then, think of the world.— Exit Brutus. Well, Brutus, thou art noble; yet, I see, Thy honorable metal may be wrought, From that it is disposed: therefore 'tis meet That noble minds keep ever with their likes; For who so firm that cannot be seduced? Caesar doth bear me hard, but he loves Brutus; If I were Brutus now and he were Cassius, He should not humor me. I will this night, In several hands, in at his windows throw, As if they came from several citizens, Writings all tending to the great opinion That Rome holds of his name; wherein obscurely Caesar's ambition shall be glanced at: And after this let Caesar seat him sure; For we will shake him, or worse days endure. Exit.