Julius Caesar/Első felvonás, 1. szín

Julius Caesar szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Első felvonás, 1. szín

Első felvonás, 2. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Róma. - Utca. Flavius, Marullus s egy sereg polgár jőnek.	SCENE I. Rome. A street. Enter Flavius, Marullus, and a Throng of Citizens.
FLAVIUS El, renyhe nép, lóduljatok haza. Ünnepnap ez ma? Nem tudjátok-e, Kézműves létetekre, hogy tilos Hétköznap járni mesterségitek Jelvénye nélkül? Neked mi a munkád?	FLAVIUS. Hence! home, you idle creatures, get you home! Is this a holiday? What! know you not, Being mechanical, you ought not walk Upon a laboring day without the sign Of your profession?—Speak, what trade art thou?
ELSŐ POLGÁR Hát, uram, én ács vagyok.	FIRST CITIZEN. Why, sir, a carpenter.
MARULLUS Hol bőrkötényed és a mérvonal? Mi dolgod itt most legjobbik ruhádban? S te itt miféle műves vagy?	MARULLUS. Where is thy leather apron and thy rule? What dost thou with thy best apparel on?— You, sir; what trade are you?
MÁSODIK POLGÁR Biz’, uram, finom műveshez képest én úgyszólván csak kontár vagyok.	SECOND CITIZEN. Truly, sir, in respect of a fine workman, I am but, as you would say, a cobbler.
MARULLUS De mi mesterséget űzöl? Ki vele!	MARULLUS. But what trade art thou? Answer me directly.
MÁSODIK POLGÁR Oly mű az, uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, ami valóban nem egyéb, mint a rossz viselet megjavítója.	SECOND CITIZEN. A trade, sir, that, I hope, I may use with a safe conscience, which is indeed, sir, a mender of bad soles.
FLAVIUS De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű?	MARULLUS. What trade, thou knave? Thou naughty knave, what trade?
MÁSODIK POLGÁR Ne, kérlek, uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én helyrehozhatlak.	SECOND CITIZEN. Nay, I beseech you, sir, be not out with me; yet, if you be out, sir, I can mend you.
MARULLUS Te helyrehozhatsz, szemtelen fiú?	MARULLUS. What mean'st thou by that? Mend me, thou saucy fellow!
MÁSODIK POLGÁR Igen, uram, megfoldalak.	SECOND CITIZEN. Why, sir, cobble you.
FLAVIUS Te csizmafoltozó vagy, nemde?	FLAVIUS. Thou art a cobbler, art thou?
MÁSODIK POLGÁR Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral. Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok: ha nagy veszélyben vannak, kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, amilyen csak valaha marhabőrt tapodott.	SECOND CITIZEN. Truly, Sir, all that I live by is with the awl; I meddle with no tradesman's matters, nor women's matters, but with awl. I am indeed, sir, a surgeon to old shoes; when they are in great danger, I re-cover them. As proper men as ever trod upon neat's-leather have gone upon my handiwork.
FLAVIUS De mért ma műhelyedben nem maradsz? Mért hordod e népséget fel s alá?	FLAVIUS. But wherefore art not in thy shop today? Why dost thou lead these men about the streets?
MÁSODIK POLGÁR Igazán, uram, csak hogy csizmáik kopjanak, s munkám szaporodjék. De valósággal, uram, azért ünnepelünk ma, hogy Caesart láthassuk s örüljünk diadalán.	SECOND CITIZEN. Truly, sir, to wear out their shoes to get myself into more work. But indeed, sir, we make holiday to see Caesar and to rejoice in his triumph.
MARULLUS Örülni? mért? mi zsákmányt hoz haza? Vagy mely adózók jőnek, szekerét Rabláncaikban ékesíteni? Ti fák, szirtek! gonoszbak mindazoknál! Ó, rög szivek, Rómának vad fiai, Nem ismerétek Pompejust? Mi sokszor Mászkáltatok fel falra, várfokokra, Ablak- s toronyra, sőt kéménytetőkre Emőitekkel és ott ültetek Reggeltől estig, békén várakozva, Láthatni nagy Pompejus menetét Rómának utcáin! S ha szekere Csak feltünék is, nem kezdétek-e Köz zendüléssel oly örömkiáltást, Hogy pandalainak visszhangzásira, Miket ujjongástok ébresztett fel ott, Megreszketett ágyában Tiberis? S ti most még jobb ruhákat öltetek? S ti most még ünnepeltek, és ti most Virágot szórtok annak útain, Ki diadalmat ül Pompejusvér fölött? El innen! Tüstént menjetek haza. Az istenekhez térden esdjetek, Hogy a villámot feltartsák, minek Lecsapni kell e háladatlanságra.	MARULLUS. Wherefore rejoice? What conquest brings he home? What tributaries follow him to Rome, To grace in captive bonds his chariot wheels? You blocks, you stones, you worse than senseless things! O you hard hearts, you cruel men of Rome, Knew you not Pompey? Many a time and oft Have you climb'd up to walls and battlements, To towers and windows, yea, to chimney tops, Your infants in your arms, and there have sat The livelong day with patient expectation To see great Pompey pass the streets of Rome. And when you saw his chariot but appear, Have you not made an universal shout That Tiber trembled underneath her banks To hear the replication of your sounds Made in her concave shores? And do you now put on your best attire? And do you now cull out a holiday? And do you now strew flowers in his way That comes in triumph over Pompey's blood? Be gone! Run to your houses, fall upon your knees, Pray to the gods to intermit the plague That needs must light on this ingratitude.
FLAVIUS El, el, jó földiek, s e vétekért Gyűjtsétek össze sorstársaitokat A Tiberishez; sírjátok vizébe Könyűitek, mig a legaljasabb ár A legfőbb partot csókolandja meg. Nép el. Nézd, hogy megolvadt bennök a salak; Eltűntek, megnémulva bűneikben. Eredj te most a Capitol felé. Én erre tartok. Foszd a szobrokat, Ha melyeket díszjellel fedve látsz.	FLAVIUS. Go, go, good countrymen, and, for this fault, Assemble all the poor men of your sort, Draw them to Tiber banks, and weep your tears Into the channel, till the lowest stream Do kiss the most exalted shores of all. Exeunt CITIZENS. See whether their basest metal be not moved; They vanish tongue-tied in their guiltiness. Go you down that way towards the Capitol; This way will I. Disrobe the images, If you do find them deck'd with ceremonies.
MARULLUS Tehetjük ezt? Tudod, ma vannak a Lupercaliák.	MARULLUS. May we do so? You know it is the feast of Lupercal.
FLAVIUS Sebaj! Ne hagyd Caesarnak díszjelét Semilyen szobrán. Én körülmegyek. S elűzöm utcáról a pórokat. Tedd ezt te is, hol tömve látod őket. Alant repűlend Caesar, szárnyiból E nőni kezdő toll ha tépve lesz: Különben túlszáll ember látkörén, S mindünket szolga félelembe fojt. El.	FLAVIUS. It is no matter; let no images Be hung with Caesar's trophies. I'll about And drive away the vulgar from the streets; So do you too, where you perceive them thick. These growing feathers pluck'd from Caesar's wing Will make him fly an ordinary pitch, Who else would soar above the view of men, And keep us all in servile fearfulness. Exeunt.