János király/Negyedik felvonás, 3. szín

← Negyedik felvonás, 2. szín

János király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Negyedik felvonás, 3. szín

Ötödik felvonás, 1. szín →

Ugyanott. A várkastély előtt. Arthur, a falon.	SCENE 3. The same. Before the castle. Enter ARTHUR, on the Walls.
ARTHUR A fal magas; de már én csak leugrom. - Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! - Vagy ismer itt vagy senki; ha igen: Ez a hajóinas-mez eltakar. Félek, de már csak ráadom fejem. Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött, Ezer kibúvóm lesz tovább inalni. S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni. Leugrik. Ó! e kövekbe bátyám szíve van. - Lelkem fogadd, Ég! testem Angolhon! Meghal Pembroke, Salisbury és Bigot jőnek.	ARTHUR. The wall is high, and yet will I leap down:— Good ground, be pitiful and hurt me not!— There's few or none do know me: if they did, This ship-boy's semblance hath disguis'd me quite. I am afraid; and yet I'll venture it. If I get down, and do not break my limbs, I'll find a thousand shifts to get away: As good to die and go, as die and stay. Leaps down. O me! my uncle's spirit is in these stones:— Heaven take my soul, and England keep my bones! Dies. Enter PEMBROKE, SALISBURY, and BIGOT.
SALISBURY Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe, Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak, A zord idők e szép ajánlatán.	SALISBURY. Lords, I will meet him at Saint Edmunds-Bury; It is our safety, and we must embrace This gentle offer of the perilous time.
PEMBROKE Ki hozta a bíbornok levelét?	PEMBROKE. Who brought that letter from the cardinal?
SALISBURY Melun gróf, egy főrangu francia; Titkos beszéde a dauphin baráti Érzelmiről még több, mint e levél.	SALISBURY. The Count Melun, a noble lord of France, Whose private with me of the Dauphin's love Is much more general than these lines import.
BIGOT Menjünk elébe holnap reggelig.	BIGOT. To-morrow morning let us meet him then.
SALISBURY Azaz, hogy akkor indulunk; hiszen Két hosszu nap kell, úgy érünk oda. Richárd jő.	SALISBURY. Or rather then set forward; for 'twill be Two long days' journey, lords, or e'er we meet. Enter the BASTARD.
RICHÁRD Még egyszer jó napot, mogorva lordok, Kéret magához tüstént a király.	BASTARD. Once more to-day well met, distemper'd lords! The king by me requests your presence straight.
SALISBURY Minket lerázott a király magáról. Mocskos palástját szűz becsűletünk Nem bélli többé, s nem járunk tovább A vérnyomon, mit minden lépte hágy. Menj vissza, mondd: elszántuk életünket.	SALISBURY. The King hath dispossess'd himself of us. We will not line his thin bestained cloak With our pure honours, nor attend the foot That leaves the print of blood where'er it walks. Return and tell him so: we know the worst.
RICHÁRD Bármit koholtok, szép szó többre megy.	BASTARD. Whate'er you think, good words, I think, were best.
SALISBURY Sérvünk eszel most, nem illemszabály.	SALISBURY. Our griefs, and not our manners, reason now.
RICHÁRD De sérvetekben nincs sok ész; tehát Ész volna, hogy tudnátok illemet.	BASTARD. But there is little reason in your grief; Therefore 'twere reason you had manners now.
PEMBROKE Öcsém, öcsém! a bosszuságnak is Megvan saját joga.	PEMBROKE. Sir, sir, impatience hath his privilege.
RICHÁRD Meg ám, való: Urába tesz kárt, másba senkibe.	BASTARD. 'Tis true,—to hurt his master, no man else.
SALISBURY Ez itt a börtön. Meglátva Arthurt. De ki fekszik itt?	SALISBURY. This is the prison:—what is he lies here? Seeing Arthur.
PEMBROKE Halál, királyi szépségtől kevély! Ó, hát a földnek nincs egy odva e Bűnt eltakarni!	PEMBROKE. O death, made proud with pure and princely beauty! The earth had not a hole to hide this deed.
SALISBURY A gyilkos, talán Szörnyedve tettén, ím, itthagyja, hogy Bosszút kiáltson.	SALISBURY. Murder, as hating what himself hath done, Doth lay it open to urge on revenge.
BIGOT Vagy midőn a sírba Kárhoztatá is e szép alakot, Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt.	BIGOT. Or, when he doom'd this beauty to a grave, Found it too precious-princely for a grave.
SALISBURY No, hát te, Richárd, mit szólsz? Láttad-e Mását? vagy olvastad, hallottad-e? Képzelted-e, vagy most képzelheted Hogy látva, látod? bírna képzeted, E tárgy nekűl, ilyet teremteni? Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja, Legisleg-teteje a címeres Vérgyilkolásnak; a legvéresebb Gyalázat, legvadabb és leggazabb Embertelen csíny, mellyel hályogos Szemű harag, vagy a meredtszemű düh Szánó könnyet facsart ki valaha.	SALISBURY. Sir Richard, what think you? Have you beheld, Or have you read or heard, or could you think? Or do you almost think, although you see, That you do see? could thought, without this object, Form such another? This is the very top, The height, the crest, or crest unto the crest, Of murder's arms: this is the bloodiest shame, The wildest savagery, the vilest stroke, That ever wall-ey'd wrath or staring rage Presented to the tears of soft remorse.
PEMBROKE Meg van bocsátva minden eddigi Ölés ezáltal: mert ez oly egyetlen, Páratlan ádáz, hogy megszenteli Évszázadok még nem fogant bünét; Halálos vérontás, ez iszonyú Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz.	PEMBROKE. All murders past do stand excus'd in this; And this, so sole and so unmatchable, Shall give a holiness, a purity, To the yet unbegotten sin of times; And prove a deadly bloodshed but a jest, Exampled by this heinous spectacle.
RICHÁRD Átokra méltó, véres munka ez; Istentelen kéz sujtoló müve, Ha általában emberkéz müve.	BASTARD. It is a damned and a bloody work; The graceless action of a heavy hand,— If that it be the work of any hand.
SALISBURY Ha általában emberkéz müve? - Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt: Hubert kezének aljas műve ez; A csel, az ármány, a király esze. Megtiltom e szív hűségét iránta, Térdelve drága élted romjain, És e lehelni szűnt fenség fölött Szent fogadás tömjénét lehelem: Ha földi kéjet meg nem ízlelek, Gyönyör ragálya nem kap el soha, Se kényelem-vágy, tétlen lustaság, Míg e kezet dicsővé nem teszem A bosszuállás tisztessége által.	SALISBURY. If that it be the work of any hand?— We had a kind of light what would ensue. It is the shameful work of Hubert's hand; The practice and the purpose of the king:— From whose obedience I forbid my soul, Kneeling before this ruin of sweet life, And breathing to his breathless excellence The incense of a vow, a holy vow, Never to taste the pleasures of the world, Never to be infected with delight, Nor conversant with ease and idleness, Till I have set a glory to this hand, By giving it the worship of revenge.
PEMBROKE és BIGOT Szavadra lelkünk híven esküszik. Hubert jő.	PEMBROKE. and BIGOT. Our souls religiously confirm thy words. Enter HUBERT.
HUBERT Uraim; kereslek, nagy-lélekszakadva. Él Arthur: a király küld értetek.	HUBERT. Lords, I am hot with haste in seeking you: Arthur doth live; the king hath sent for you.
SALISBURY Ó! vakmerő; hogy nem pirul halálra! - Coki, gazember! elkotródj hamar.	SALISBURY. O, he is bold, and blushes not at death:— Avaunt, thou hateful villain, get thee gone!
HUBERT Én nem vagyok gazember.	HUBERT. I am no villain.
SALISBURY kardot ránt. Megraboljam A törvény fáját?	SALISBURY. Must I rob the law? Drawing his sword.
RICHÁRD Fegyvered ragyog: Uram, dugd vissza.	BASTARD. Your sword is bright, sir; put it up again.
SALISBURY Nem, míg hüvelyűl E gaz gyilkos bőrébe nem dugom.	SALISBURY. Not till I sheathe it in a murderer's skin.
HUBERT Vissza, Lord Salisbury! vissza, ha mondom: Kardom csakoly éles, mint a tied. Isten bizony! kár magad így feledni, S kihívni vészes önvédelmemet, Nehogy felejtsem rangod, érdemid, Nagyságod, és csupán dühöd tekintsem.	HUBERT. Stand back, Lord Salisbury,—stand back, I say; By heaven, I think my sword's as sharp as yours: I would not have you, lord, forget yourself, Nor tempt the danger of my true defence; Lest I, by marking of your rage, forget Your worth, your greatness, and nobility.
BIGOT Odább, szemétdomb! Még dacolni mersz Egy főnemessel?	BIGOT. Out, dunghill! dar'st thou brave a nobleman?
HUBERT Én nem, a világért; De védni ártatlanságom merem Egy császár ellen is.	HUBERT. Not for my life: but yet I dare defend My innocent life against an emperor.
SALISBURY Gyilkos vagy.	SALISBURY. Thou art a murderer.
HUBERT Azzá Ne tégy! Még nem vagyok. Ki hamisat szól, Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug.	HUBERT. Do not prove me so; Yet I am none: whose tongue soe'er speaks false, Not truly speaks; who speaks not truly, lies.
PEMBROKE Aprítsuk össze.	PEMBROKE. Cut him to pieces.
RICHÁRD Békesség, ha mondom.	BASTARD. Keep the peace, I say.
SALISBURY Odább, Faulconbridge, vagy megkeserűlöd.	SALISBURY. Stand by, or I shall gall you, Falconbridge.
RICHÁRD Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém, Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben, Tüstént leváglak. Dugd be kardodat, Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt, Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból.	BASTARD. Thou wert better gall the devil, Salisbury: If thou but frown on me, or stir thy foot, Or teach thy hasty spleen to do me shame, I'll strike thee dead. Put up thy sword betime: Or I'll so maul you and your toasting-iron That you shall think the devil is come from hell.
BIGOT Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag? Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert?	BIGOT. What wilt thou do, renowned Falconbridge? Second a villain and a murderer?
HUBERT Lord Bigot, én az egyik sem vagyok.	HUBERT. Lord Bigot, I am none.
BIGOT Ki ölte hát meg e kis herceget?	BIGOT. Who kill'd this prince?
HUBERT Én élve hagytam, egy órája sincs; Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig Fogom siratni kedves életét.	HUBERT. 'Tis not an hour since I left him well: I honour'd him, I lov'd him, and will weep My date of life out for his sweet life's loss.
SALISBURY Hitelt ne adjon senki álkönyének! Gazság sosincs ily folyadék nekűl; S ez, régen űzve, úgy mutatja fel, Mint szánalomnak ártatlan vizét, El hát velem, ki vágópad mocsok- Szagú körétől borzad lelkileg, Mert engem itt bűn bűze fojtogat.	SALISBURY. Trust not those cunning waters of his eyes, For villainy is not without such rheum; And he, long traded in it, makes it seem Like rivers of remorse and innocency. Away with me, all you whose souls abhor Th' uncleanly savours of a slaughter-house; For I am stifled with this smell of sin.
BIGOT Siessünk a dauphinhoz, Burybe.	BIGOT. Away toward Bury, to the Dauphin there!
PEMBROKE Mondd a királynak: ott reánk akad. Lordok el.	PEMBROKE. There tell the king he may inquire us out. Exeunt LORDS.
RICHÁRD Itt jól foly a világ! Tudsz valamit E szép dologban? Ó! az irgalom Vég- és határtalan mezsgyéin is túl El vagy kárhozva, ha te tetted e Gaztettet, Hubert.	BASTARD. Here's a good world!—Knew you of this fair work? Beyond the infinite and boundless reach Of mercy, if thou didst this deed of death, Art thou damn'd, Hubert.
HUBERT Hallgass ki, uram.	HUBERT. Do but hear me, sir.
RICHÁRD Ha! megmondjam, mi vagy? Oly kárhozott vagy, mint a fekete - Nem, semmi sincsen olyan fekete: Sötétebb színre vagy kárhozva, mint A Lucifer király; nincs ördöge Pokolnak oly rút, aminő te léssz, Ha e fiúnak gyilkosa te vagy.	BASTARD. Ha! I'll tell thee what; Thou'rt damn'd as black—nay, nothing is so black; Thou art more deep damn'd than Prince Lucifer: There is not yet so ugly a fiend of hell As thou shalt be, if thou didst kill this child.
HUBERT Egy lelkem, egy hitem -	HUBERT. Upon my soul,—
RICHÁRD Hacsak belé- Egyeztél, a Júdás végére juss; Kötél, ha kell, a leggyöngébb fonál, Minőt hasából pók font valaha, Bírjon meg; egy szál káka is gerendád Legyen; s ha vízbe fojtanád magad, Csak egy kanálba önts egy kis vizet, Az, mint egész nagy tenger, oly elég Lesz ily gazembert megfullasztani. Felette súlyos a gyanúm reád.	BASTARD. If thou didst but consent To this most cruel act, do but despair; And if thou want'st a cord, the smallest thread That ever spider twisted from her womb Will serve to strangle thee; a rush will be a beam To hang thee on; or wouldst thou drown thyself, Put but a little water in a spoon And it shall be as all the ocean, Enough to stifle such a villain up. I do suspect thee very grievously.
HUBERT Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat Által bünös vagyok a drága élet Elorzásában, mely e szép agyag Lakója volt: ne légyen a pokolnak Elég gyötrelme, engem kínzani. Én jól hagyám.	HUBERT. If I in act, consent, or sin of thought, Be guilty of the stealing that sweet breath Which was embounded in this beauteous clay, Let hell want pains enough to torture me! I left him well.
RICHÁRD Menj, fogd öledbe, s vidd el. Kábult vagyok, s út-vesztve bújdosom E zord világ vészes tüskéi közt. Mily könnyen elbirod nagy Angliát! Mert e hazából élet, jog, igazság E morzsa felség eltűntén, együtt Felszálla mennybe; itt más nem maradt, Csupán civódni, dúlni, tépni foggal E büszke állam gazdátlan ügyét. Most e királyság puszta koncain Bősz háború dühös taréja berzeng S a béke lágy szemébe kurrogat; Külső hadak, benső békétlenek Egy útba vágnak; s roppant zűrzavar Les, mint a hollók egy esett baromra, Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll - Boldog, kinek palástja és öve Kibírja e vészt. - Vidd el a fiút, Aztán siess utánam a királyhoz. Markomban ezer a sürgős dolog; S hazánkra, ím, az ég is agyarog. Elmennek.	BASTARD. Go, bear him in thine arms.— I am amaz'd, methinks, and lose my way Among the thorns and dangers of this world.— How easy dost thou take all England up! From forth this morsel of dead royalty, The life, the right, and truth of all this realm Is fled to heaven; and England now is left To tug and scamble, and to part by the teeth The unow'd interest of proud-swelling state. Now for the bare-pick'd bone of majesty Doth dogged war bristle his angry crest, And snarleth in the gentle eyes of peace: Now powers from home and discontents at home Meet in one line; and vast confusion waits, As doth a raven on a sick-fallen beast, The imminent decay of wrested pomp. Now happy he whose cloak and cincture can Hold out this tempest.—Bear away that child, And follow me with speed: I'll to the king; A thousand businesses are brief in hand, And heaven itself doth frown upon the land. Exeunt.