János király/Negyedik felvonás, 2. szín

← Negyedik felvonás, 1. szín

János király szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János Negyedik felvonás, 2. szín

Negyedik felvonás, 3. szín →

Ugyanott. Trónterem a palotában. János király, koronásan. Pembroke, Salisbury és más urak jőnek. A király trónra lép.	SCENE 2.The same. A Room of State in the Palace. Enter KING JOHN, crowned, PEMBROKE, SALISBURY, and other LORDS. The KING takes his State.
JÁNOS KIRÁLY Megkoronázva újra, újra itt Ülünk, s remélem, jó szemmel tekintve.	KING JOHN. Here once again we sit, once again crown'd, And look'd upon, I hope, with cheerful eyes.
PEMBROKE Ez »újra«, felség, úgy tetszett; különben Ez »újra« most egyszer fölösleges. Felséged immár koronázva volt, Megfosztva sem lőn e királyi dísztől; Néped szivében nem forrt lázadás; Országod új vágy nem zavarta fel Várt változások, jobb kormány után.	PEMBROKE. This once again, but that your highness pleas'd, Was once superfluous: you were crown'd before, And that high royalty was ne'er pluck'd off; The faiths of men ne'er stained with revolt; Fresh expectation troubled not the land With any long'd-for change or better state.
SALISBURY És így e pompát kétszer venni föl, Dús címre új cikornyát hímzeni, Futtatni színaranyt, kifestegetni A liljomot, pancsolni violát Illatszerekkel, a jeget gyalulni, Pótolni a szivárvány színeit, Vagy mécs-világgal gyámolítni fényét Az ég dicső szemének: ez pazar S nevetni méltó ráadás vala.	SALISBURY. Therefore, to be possess'd with double pomp, To guard a title that was rich before, To gild refined gold, to paint the lily, To throw a perfume on the violet, To smooth the ice, or add another hue Unto the rainbow, or with taper-light To seek the beauteous eye of heaven to garnish, Is wasteful and ridiculous excess.
PEMBROKE Ne vón királyi tetszésed müve, E tett hasonló ismételt regéhez: Előlkezdése fülháborgató, Kivált, ha rosszkor zaklatnak vele.	PEMBROKE. But that your royal pleasure must be done, This act is as an ancient tale new told; And, in the last repeating troublesome, Being urged at a time unseasonable.
SALISBURY Ezáltal ódon, ismert képe a Jó agg szokásnak eltorzul nagyon És mint vitorlát egy szélfordulás, Az elme-járást úgy téríti el, Megbokrosítja a józan tanácsot, Beteggé teszi az ép véleményt, Gyanússá a valót, amért ilyen Ujdon szabásu köntöst ölte fel.	SALISBURY. In this, the antique and well-noted face Of plain old form is much disfigured; And, like a shifted wind unto a sail, It makes the course of thoughts to fetch about; Startles and frights consideration; Makes sound opinion sick, and truth suspected, For putting on so new a fashion'd robe.
PEMBROKE Kézműves is, hajónál jobbra tör, Becsvágyban elvész a tanult ügyesség; S gyakorta mentség a hibát nagyobbá Növeszti, mint volt a mentség előtt: Így, folt takarván kicsi repedést, Jobban gyanúba ejti a likat, Mint maga a lik, a foldás előtt.	PEMBROKE. When workmen strive to do better than well, They do confound their skill in covetousness; And oftentimes excusing of a fault Doth make the fault the worse by the excuse,— As patches set upon a little breach Discredit more in hiding of the fault Than did the fault before it was so patch'd.
SALISBURY Váltig tanácslók mi az ünnepély Előtt is ezt már; de méltóztatott Felséged föl se venni: jó, legyen; Hisz akarásunk, részben mint egészben, Ott áll meg, amit felséged akar.	SALISBURY. To this effect, before you were new-crown'd, We breath'd our counsel: but it pleas'd your highness To overbear it; and we are all well pleas'd, Since all and every part of what we would Doth make a stand at what your highness will.
JÁNOS KIRÁLY Némely okát már közlém második Koronázásomnak, s azt hiszem, erősek; Többet, erősbet is fogok, mihelyt Félelmem enyhül; addig, kérjetek: Mit kell javítni, ami nem megyen jól, És látni fogjátok, mily készakarva Meghallgatom s adom kérelmetek.	KING JOHN. Some reasons of this double coronation I have possess'd you with, and think them strong; And more, more strong, when lesser is my fear, I shall indue you with: meantime but ask What you would have reform'd that is not well, And well shall you perceive how willingly I will both hear and grant you your requests.
PEMBROKE Én hát, ezeknek szája is levén És hangadója szívök vágyinak, Magam nevében s az övékben is, De legkivált ten-biztosságodért, Mely fő törekvés mind nekem s nekik, Szívből könyörgök, hogy bocsásd el Arthurt, Kinek fogsága e veszélyhozó Okoskodásra készti a tömeg Elégedetlen, morgó ajakát: Ha mit nyugodtan bírsz, joggal birod: Mért akkor e félsz, mely (mondják) csupán A rossz nyomán jár, hogy kalitba csukd Ifjú öcsédet, elfojtsd napjait Barbár tudatlanságba, s fiatal Korától megvond a nemes gyakorlat Oly dús előnyét? - Hogy hát ez ürűgy se Maradjon trónod ellenséginek: Parancsold, kérjük, hogy mellette kérjünk; Magunk javára ezt csak annyiban Tesszük, mivel szabadságán saját Üdvöd alapszik, s ezen a miénk.	PEMBROKE. Then I,—as one that am the tongue of these, To sound the purposes of all their hearts,— Both for myself and them,—but, chief of all, Your safety, for the which myself and them Bend their best studies,—heartily request The enfranchisement of Arthur, whose restraint Doth move the murmuring lips of discontent To break into this dangerous argument,— If what in rest you have in right you hold, Why then your fears,—which, as they say, attend The steps of wrong,—should move you to mew up Your tender kinsman, and to choke his days With barbarous ignorance, and deny his youth The rich advantage of good exercise? That the time's enemies may not have this To grace occasions, let it be our suit That you have bid us ask his liberty; Which for our goods we do no further ask Than whereupon our weal, on you depending, Counts it your weal he have his liberty.
JÁNOS KIRÁLY Legyen tehát; megbízlak kiskora Vezérletével. Hubert jő. Nos, Hubert, mi újság? Hubert súg a királynak.	KING JOHN. Let it be so: I do commit his youth To your direction. Enter HUBERT. Hubert, what news with you?
PEMBROKE Ez a vértettre választott egyén, Parancsát egy barátom látta is. Rút bűne képe a szemében űl, A pisla nézés háborgó kebel Tanúja: megtörtént, félek s hiszem, Mitől remegtünk, hogy rábízatott.	PEMBROKE. This is the man should do the bloody deed; He show'd his warrant to a friend of mine: The image of a wicked heinous fault Lives in his eye; that close aspect of his Doth show the mood of a much-troubled breast; And I do fearfully believe 'tis done What we so fear'd he had a charge to do.
SALISBURY S ni, a királynak hogy jő-megy szine Merénye s a bel-furdalás között, Mint szemben álló két sereg között A nyargalócok. Szenvedélye megkölt: Ki kell fakadnia.	SALISBURY. The colour of the king doth come and go Between his purpose and his conscience, Like heralds 'twixt two dreadful battles set. His passion is so ripe it needs must break.
PEMBROKE S ha fölfakad, Rút evje e fiú halála lesz.	PEMBROKE. And when it breaks, I fear will issue thence The foul corruption of a sweet child's death.
JÁNOS KIRÁLY Mi vissza nem tarthatjuk a halál Erőszakos kezét. - Kérelmetek Megadni bennem él az akarat; De tárgya elhúnyt, nincs többé, urak: Azt mondja, Arthur virradóra meghalt.	KING JOHN. We cannot hold mortality's strong hand:— Good lords, although my will to give is living, The suit which you demand is gone and dead: He tells us Arthur is deceas'd to-night.
SALISBURY Féltünk bizony, halálos a baja.	SALISBURY. Indeed, we fear'd his sickness was past cure.
PEMBROKE Hallók biz azt, halálán van szegény, Bár azt sem érté maga, hogy beteg. Ezért felelni kell, vagy itt vagy ott!	PEMBROKE. Indeed, we heard how near his death he was, Before the child himself felt he was sick: This must be answer'd either here or hence.
JÁNOS KIRÁLY Mit hánytok énrám ily komor szemet? Avagy enyém a végzet ollaja? A szívverésnek én parancsolok?	KING JOHN. Why do you bend such solemn brows on me? Think you I bear the shears of destiny? Have I commandment on the pulse of life?
SALISBURY Ez szembeötlő gaz játék, s gyalázat, Hogy ezt a nagyság oly durván üzi. Szerencsét hozzá; most élj boldogul.	SALISBURY. It is apparent foul-play; and 'tis shame That greatness should so grossly offer it: So thrive it in your game! and so, farewell.
PEMBROKE Megállj, Lord Salisbury; én is megyek: Keressük fel szegény fiú örökjét, Kicsíny országát, az erőszakos sírt. A vér, kié hosszába, széltibe E nagy sziget, négy lábbal éri be. Gonosz világ! Ezt nincsen tűrni mód: Ez még kitör, s elébb tán, mint utóbb. Urak el.	PEMBROKE. Stay yet, Lord Salisbury, I'll go with thee And find th' inheritance of this poor child, His little kingdom of a forced grave. That blood which ow'd the breadth of all this isle Three foot of it doth hold:—bad world the while! This must not be thus borne: this will break out To all our sorrows, and ere long, I doubt. Exeunt LORDS.
JÁNOS KIRÁLY Égnek bosszútól. Bánom tettemet: Vérben vetett alap nem biztosít; Mások halála életet nem ad. Egy híradó jön. Ijedség űl szemedben. Hol az a vér, Melyet lakozni láttam arcodon? Ily rút idő nem tisztul vész nekűl: Ontsd. - Hogy megyen Frankhonban a világ?	KING JOHN. They burn in indignation. I repent: There is no sure foundation set on blood; No certain life achiev'd by others' death.— Enter a MESSENGER. A fearful eye thou hast: where is that blood That I have seen inhabit in those cheeks? So foul a sky clears not without a storm: Pour down thy weather:—how goes all in France?
HÍRADÓ Frankhonból Ángliába. - Íly erőt Kültámadásra nem szedett soha Egy tartományból senki, mint a fransz. El is tanúlta gyors átköltödet: Mert míg füledhez jutna készülése, Már itt van a hír, hogy megérkezett.	MESSENGER. From France to England.—Never such a power For any foreign preparation Was levied in the body of a land. The copy of your speed is learn'd by them; For when you should be told they do prepare, The tidings comes that they are all arriv'd.
JÁNOS KIRÁLY Ha! Részegen feküdtek és aludtak Tudósitóink? Mit csinál anyám, Hogy íly hadat gyüjt a franszok királya S ő meg se hallja?	KING JOHN. O, where hath our intelligence been drunk? Where hath it slept? Where is my mother's care, That such an army could be drawn in France, And she not hear of it?
HÍRADÓ Porral van füle Betömve; ápril elsején kimúlt Nemes királynénk; és úgy hallani, Constantia asszony is tegnapelőtt Őrjöngve meghalt; ezt csak szóbeszédből Hallám; való-e vagy se? nem tudom.	MESSENGER. My liege, her ear Is stopp'd with dust; the first of April died Your noble mother; and as I hear, my lord, The Lady Constance in a frenzy died Three days before; but this from rumour's tongue I idly heard,—if true or false I know not.
JÁNOS KIRÁLY Késleld futásod, szörnyü kénytelenség! Kössünk frigyet, míg bőszült nagyjaim Lecsöndesítem. - Meghalt az anyám! Hogyan felfordult hát fransz birtokom! Ki a vezére a fransz haderőnek, Mely, mint igaznak mondod, partra szállt?	KING JOHN. Withhold thy speed, dreadful occasion! O, make a league with me, till I have pleas'd My discontented peers!—What! mother dead! How wildly, then, walks my estate in France!— Under whose conduct came those powers of France That thou for truth giv'st out are landed here?
HÍRADÓ Maga a dauphin.	MESSENGER. Under the Dauphin.
JÁNOS KIRÁLY Elkábitod fejem Rossz híreiddel. - Richárd jő, Pomfreti Péterrel. No, mit mondanak Gazdálkodásodhoz? Csak sose tömd Rossz hírrel a fejem, már tele van.	KING JOHN. Thou hast made me giddy With these in tidings. Enter the BASTARD and PETER OF POMFRET. Now! What says the world To your proceedings? do not seek to stuff My head with more ill news, for it is full.
RICHÁRD Ha félsz a legrosszabbat hallani, Essék fejedre hát hallatlanul.	BASTARD. But if you be afear'd to hear the worst, Then let the worst, unheard, fall on your head.
JÁNOS KIRÁLY Öcsém, megengedj: elnyomott az ár, De újra fönt lélegzem, a habon. Most már kihallgatásra kész vagyok Akármi nyelvnek, szólna bármiről.	KING JOHN. Bear with me, cousin, for I was amaz'd Under the tide: but now I breathe again Aloft the flood; and can give audience To any tongue, speak it of what it will.
RICHÁRD Hogy boldogultam a papok között, Arról beszéljen gyűjtött összegem. De átkelőben országszerte a Népnél csodás képzelmeket találtam, Sok mendemondát, hiú álmokat; Nem tudja bár, mitől, de fél nagyon. Itt hozok egy jóst, Pomfretben fogám, Sarkában száz meg száz ember tolult; Nyers hangu, durva rímekben nekik Azt gajdolá, hogy délben Áldozókor Felséged a koronát leteszi.	BASTARD. How I have sped among the clergymen, The sums I have collected shall express. But as I travell'd hither through the land, I find the people strangely fantasied; Possess'd with rumours, full of idle dreams. Not knowing what they fear, but full of fear; And here's a prophet that I brought with me From forth the streets of Pomfret, whom I found With many hundreds treading on his heels; To whom he sung, in rude harsh-sounding rhymes, That, ere the next Ascension-day at noon, Your highness should deliver up your crown.
JÁNOS KIRÁLY Hitvány ábrándozó, mér tetted azt?	KING JOHN. Thou idle dreamer, wherefore didst thou so?
PÉTER Előre látom, hogy beteljesűl.	PETER. Foreknowing that the truth will fall out so.
JÁNOS KIRÁLY Hubert, vitesd el, börtönözd be jól; S az nap delén, mikorra koronám Letételét jósolja, függni fog. Add jó kezekbe, s fordulj vissza, mert Szükségem van reád. - Hubert és Péter el. Ó, kedves öcs! Hallád, mi hír van? mely had érkezett?	KING JOHN. Hubert, away with him; imprison him; And on that day at noon, whereon he says I shall yield up my crown, let him be hang'd. Deliver him to safety; and return, For I must use thee. Exit HUBERT with PETER. O my gentle cousin, Hear'st thou the news abroad, who are arriv'd?
RICHÁRD A fransz, uram; minden száj hirdeti: De meg Bigot s Salisbury lordokat Találtam éppen lángvörös szemekkel: Többed magukkal Arthur tetemét Keresni mentek; úgy mondják, az éjjel Kivánatodra meggyilkoltatott.	BASTARD. The French, my lord; men's mouths are full of it; Besides, I met Lord Bigot and Lord Salisbury,— With eyes as red as new-enkindled fire, And others more, going to seek the grave Of Arthur, whom they say is kill'd to-night On your suggestion.
JÁNOS KIRÁLY Nemes rokon, menj, elegyűlj közéjök. Módját találtam, hogy megnyerjem újra: Hívd vissza őket.	KING JOHN. Gentle kinsman, go And thrust thyself into their companies: I have a way to will their loves again: Bring them before me.
RICHÁRD Majd fölkeresem.	BASTARD. I will seek them out.
JÁNOS KIRÁLY De most, azonnal; egy, kettő: siess! Ó! Csak ne lenne jobbágy-ellenem, Midőn kül-ellen büszke támadása Rémíti szörnyü fénnyel városim! Légy Mercurom; köss szárnyat a bokádra, És vissza ismét szállj, mint gondolat.	KING JOHN. Nay, but make haste; the better foot before. O, let me have no subject enemies When adverse foreigners affright my towns With dreadful pomp of stout invasion! Be Mercury, set feathers to thy heels, And fly like thought from them to me again.
RICHÁRD Időnk lelke tanítson gyorsaságra.	BASTARD. The spirit of the time shall teach me speed.
JÁNOS KIRÁLY Lelkes, lovaghoz illő szó vala. Richárd el. Eredj utána, mert tán kelleni Fog a lordok közt s köztem híradó: Te légy az.	KING JOHN. Spoke like a sprightful noble gentleman! Exit BASTARD. Go after him; for he perhaps shall need Some messenger betwixt me and the peers; And be thou he.
HÍRADÓ Tiszta szívből, fejdelem. El.	MESSENGER. With all my heart, my liege. Exit.
JÁNOS KIRÁLY Anyám meghalt! Hubert visszajő.	KING JOHN. My mother dead! Re-enter HUBERT.
HUBERT Felség, az a hír, öt hold volt az éjjel: Négy helyben álló, míg az ötödik Csodás keringést tőn a négy körűl.	HUBERT. My lord, they say five moons were seen to-night; Four fixed, and the fifth did whirl about The other four in wondrous motion.
JÁNOS KIRÁLY Öt hold?	KING JOHN. Five moons!
HUBERT Vén emberek s banyák az utcán Ebből veszélyes módra jóslanak. Arthur halála közhír ajkukon, S őt emlegetve, csóválják fejök. Egymás fülébe súgnak; a beszélő Megrántja csuklón a rá hallgatót, Míg ez riadt mozdúlatot csinál, Homlokredőzve int, s forog szeme. Láttam kovácsot, így állt pőrölyével, Miközben a vas üllőjén kihűlt, Tátott ajakkal nyelni egy szabó, Ujságait, ki hirtelen fonákul Rántott papuccsal, a kezében olló S mérték, beszélt tengernyi francia Seregrül, amely Kentben talpon áll. Egy másik vézna, mosdatlan müvész Arthur halálát kezdve, vág szavába.	HUBERT. Old men and beldams in the streets Do prophesy upon it dangerously: Young Arthur's death is common in their mouths: And when they talk of him, they shake their heads, And whisper one another in the ear; And he that speaks doth gripe the hearer's wrist; Whilst he that hears makes fearful action With wrinkled brows, with nods, with rolling eyes. I saw a smith stand with his hammer, thus, The whilst his iron did on the anvil cool, With open mouth swallowing a tailor's news; Who, with his shears and measure in his hand, Standing on slippers,—which his nimble haste Had falsely thrust upon contrary feet,— Told of a many thousand warlike French That were embattailed and rank'd in Kent. Another lean unwash'd artificer Cuts off his tale, and talks of Arthur's death.
JÁNOS KIRÁLY S te mért akarsz így elrémíteni? Mit hányod ennyit az Arthur halálát? Te gyilkolád meg; nékem volt okom Holtát kivánni, nem neked, megölni.	KING JOHN. Why seek'st thou to possess me with these fears? Why urgest thou so oft young Arthur's death? Thy hand hath murder'd him: I had a mighty cause To wish him dead, but thou hadst none to kill him.
HUBERT Nem volt, uram? hát nem te sürgetél?	HUBERT. No had, my lord! why, did you not provoke me?
JÁNOS KIRÁLY Fejdelmek átka szolga környezet, Mely kész parancsul fogad egy szeszélyt S az élet véres hajlokába tör; Mely a hatalmas egy szemvillanását Törvénynek érti, s tudja, mit jelent Egy ránc e szörnyü felség homlokán, Holott szeszély tán, inkább, mint parancs.	KING JOHN. It is the curse of kings to be attended By slaves that take their humours for a warrant To break within the bloody house of life; And, on the winking of authority, To understand a law; to know the meaning Of dangerous majesty, when perchance it frowns More upon humour than advis'd respect.
HUBERT Tettemre itt van írásod, pecséted.	HUBERT. Here is your hand and seal for what I did.
JÁNOS KIRÁLY Ó, majd ha menny s föld közt végszámadásra Megyünk, ez írás, e pecsét leend. A kárhozatra ellenünk tanú. Hányszor nem indit a rossz eszközök Látása rosszra! - Ha te nem vagy ott, Természet által immár bélyeges, Kivált, kijegyzett cinkos a gonoszra: Eszembe se jut e gyilkos merény. De észrevévén szörnyü arcodat, Késznek találva, képesnek, mohónak Véres gonoszra, főbejáró tettre: Halkan elejtém, hogy haljon meg Arthur; S te, csakhogy egy király kedvébe juss, Nem vétkeléd, megölni egy királyfit.	KING JOHN. O, when the last account 'twixt heaven and earth Is to be made, then shall this hand and seal Witness against us to damnation! How oft the sight of means to do ill deeds Make deeds ill done! Hadst not thou been by, A fellow by the hand of nature mark'd, Quoted and sign'd to do a deed of shame, This murder had not come into my mind: But, taking note of thy abhorr'd aspect, Finding thee fit for bloody villainy, Apt, liable to be employ'd in danger, I faintly broke with thee of Arthur's death; And thou, to be endeared to a king, Made it no conscience to destroy a prince.
HUBERT Uram -	HUBERT. My lord,—
JÁNOS KIRÁLY Ha csak fejet rázsz, elhallgatsz, midőn Homályosan kimondám célomat, Vagy kétkedőleg vetsz reám szemet, Úgy, mintha nyíltabb szóra kérdenél: Mélyen pirúlva megnémúlok és Abbanhagynom, mivel félelmeid Félelmeim fölgerjesztik vala. De te megértéd puszta jelemet, S viszont jel által ösztönzéd bünöm; Igen, megállás nélkül ráleve Bősz lelked, ádáz jobbod elkövetni A tettet, amelyet kimondani Mindkettőnk nyelve aljasnak talált. Ki, színem elől! többé ne lássalak! Fő-rendem elhagy; országommal, éppen Kapumnál, idegen tábor dacol: Mi több, e testi országban, eme Vér- és lehellet-lakta tartomány Határi közt is belharc, pártütés Foly, lelkem és öcsém halála közt.	KING JOHN. Hadst thou but shook thy head or made pause, When I spake darkly what I purpos'd, Or turn'd an eye of doubt upon my face, As bid me tell my tale in express words, Deep shame had struck me dumb, made me break off, And those thy fears might have wrought fears in me: But thou didst understand me by my signs, And didst in signs again parley with sin; Yea, without stop, didst let thy heart consent, And consequently thy rude hand to act The deed which both our tongues held vile to name.— Out of my sight, and never see me more! My nobles leave me; and my state is brav'd, Even at my gates, with ranks of foreign powers; Nay, in the body of the fleshly land, This kingdom, this confine of blood and breath, Hostility and civil tumult reigns Between my conscience and my cousin's death.
HUBERT Más ellenidre fegyverkezz: magad S lelked között, ím, békét szerzek én. Nem halt meg Arthur: e kéz, e tulajdon Kezem, még szűz, ártatlan ekkorig, Nem festi vérnek bíbor mocska ezt, És e kebelbe még nem szállt soha Bősz gerjedelmü gyilkos gondolat. Fölséged a természetet gyalázá Képemben, amely kívül durva bár, Szebb lelket burkol, hogysem egy gyerek Hóhéra lenne ily ártatlanul.	HUBERT. Arm you against your other enemies, I'll make a peace between your soul and you. Young Arthur is alive: this hand of mine Is yet a maiden and an innocent hand, Not painted with the crimson spots of blood. Within this bosom never enter'd yet The dreadful motion of a murderous thought; And you have slander'd nature in my form,— Which, howsoever rude exteriorly, Is yet the cover of a fairer mind Than to be butcher of an innocent child.
JÁNOS KIRÁLY Él Arthur? Ó, siess hát lordjaimhoz, Öntsd lángoló dühökre hitedet, Hajtsd vissza őket a hűségre hozzám. Mit szenvedélyem arcodról beszélt, Bocsásd meg: a düh vak volt bennem, és A vérbe fordult szem rút képzete Csúfabbnak tüntetett fel, mint valál. Ó! ne felelj; csak hívd magánszobámba A lordokat; menj, hogy hamar jöhess. Lomhán sürgetlek: te jobban siess. El.	KING JOHN. Doth Arthur live? O, haste thee to the peers, Throw this report on their incensed rage, And make them tame to their obedience! Forgive the comment that my passion made Upon thy feature; for my rage was blind, And foul imaginary eyes of blood Presented thee more hideous than thou art. O, answer not; but to my closet bring The angry lords with all expedient haste: I conjure thee but slowly; run more fast. Exeunt.