Hamlet/Második felvonás, 2. szín

← Második felvonás, 1. szín

Hamlet
szerző: William Shakespeare
(Második felvonás, 2. szín)

Harmadik felvonás, 1. szín →

Szoba a kastélyban.	Scene 2. A room in the castle.
Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern és kíséret jőnek.	Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and Attendants
KIRÁLY Üdv, Rosencrantz, Guildenstern, édesim! Azonfölül, hogy látni vágytalak, Szükség okozta gyors hivástokat, Rátok szorulván. Hallátok bizony; Hamlet hogyan ki van cserélve: ki, – Mert nem hasonlít ahhoz, ami volt, Se a kül-ember most, se a bel-ember. Mi hozta így magán kívül, egyéb Mint atyja elvesztése, nem birom Álmodni se. Kérlek hát bennetek, Hogy véle nővén kis kor óta fel, S kedélyre, korra mindig társai, Toldjátok udvarunknál múlatástok Még egy kevéssel; hogy pajtásilag Kéjekbe vonva, s alkalom szerint, Lessétek el, mi bántja titkon úgy, Mit, tudva, tán megorvosolhatunk.	King Claudius Welcome, dear Rosencrantz and Guildenstern! Moreover that we much did long to see you, The need we have to use you did provoke Our hasty sending. Something have you heard Of Hamlet's transformation; so call it, Sith nor the exterior nor the inward man Resembles that it was. What it should be, More than his father's death, that thus hath put him So much from the understanding of himself, I cannot dream of: I entreat you both, That, being of so young days brought up with him, And sith so neighbour'd to his youth and havior, That you vouchsafe your rest here in our court Some little time: so by your companies To draw him on to pleasures, and to gather, So much as from occasion you may glean, Whether aught, to us unknown, afflicts him thus, That, open'd, lies within our remedy.
KIRÁLYNÉ Jó ifjak, ő gyakorta emleget; Nincs ember, élve, kettő, akihez Jobban tapadna. Hogyha tetszenék Irántunk ennyi jóval lennetek, S nálunk időzni egy kissé tovább És támogatni lelkünk óhaját Oly köszönet vár múlatástokért, Minőt királyi hála követel.	Queen Gertrude Good gentlemen, he hath much talk'd of you; And sure I am two men there are not living To whom he more adheres. If it will please you To show us so much gentry and good will As to expend your time with us awhile, For the supply and profit of our hope, Your visitation shall receive such thanks As fits a king's remembrance.
ROSENCRANTZ Fölségtek, a csekély lényünk felett Uralkodó hatalma által, inkább Parancsol, ön magas tetszéseként, Mint kérve kérjen.	Rosencrantz Both your majesties Might, by the sovereign power you have of us, Put your dread pleasures more into command Than to entreaty.
GUILDENSTERN És mi tesszük azt; Szolgálatunkat, ím, mély bókolattal Hajtjuk, magunkkal együtt, lábaikhoz, Parancsra készen.	Guildenstern But we both obey, And here give up ourselves, in the full bent To lay our service freely at your feet, To be commanded.
KIRÁLY Köszönet, Rosencrantz és nemes Guildenstern.	King Claudius Thanks, Rosencrantz and gentle Guildenstern.
KIRÁLYNÉ Köszönet, Guildenstern és nemes Rosencrantz. Most szóljatok be, kérlek, oly igen Elváltozott fiamhoz. Valaki Menjen, vezesse Hamletemhez őket.	Queen Gertrude Thanks, Guildenstern and gentle Rosencrantz And I beseech you instantly to visit My too much changed son. Go, some of you, And bring these gentlemen where Hamlet is.
GUILDENSTERN Ég adja, hogy jelenlétünk, fogásink, Kedvére és hasznára légyenek.	Guildenstern Heavens make our presence and our practises Pleasant and helpful to him!
KIRÁLYNÉ Úgy adja Isten. Rosencrantz, Guildenstern, s néhány kísérő el. Polonius jő.	Queen Gertrude Ay, amen! Exeunt ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and some Attendants Enter POLONIUS
POLONIUS Királyom, a követség jóra járt, Norvégiából vígan tért haza.	Lord Polonius The ambassadors from Norway, my good lord, Are joyfully return'd.
KIRÁLY No lám, te mindig jó hir atyja voltál.	King Claudius Thou still hast been the father of good news.
POLONIUS Az, úgye? fölség. Hidd el, jó uram, Egy lelkem, egy hitem van, s mindenik Az Istené s kegyes királyomé De úgy hiszem (vagy hát ez agyvelő Nem jár oly bizton a titkok nyomán, Mint szokta eddig), hogy kikémlelém, Hamlet királyfi mért őrűle meg.	Lord Polonius Have I, my lord? I assure my good liege, I hold my duty, as I hold my soul, Both to my God and to my gracious king And I do think, or else this brain of mine Hunts not the trail of policy so sure As it hath used to do, that I have found The very cause of Hamlet's lunacy.
KIRÁLY Ha! szólj tehát; óhajtom hallani.	King Claudius O, speak of that; that do I long to hear.
POLONIUS Elébb bocsásd be a követeket; Az én hirem legyen majd csemege.	Lord Polonius Give first admittance to the ambassadors; My news shall be the fruit to that great feast.
KIRÁLY Tégy oly kegyet velök, magad vezesd bé. Polonius el. Azt mondja, édes Gertrud, megtalálta Fiad rosszkedve minden kút-fejét.	King Claudius Thyself do grace to them, and bring them in. Exit POLONIUS He tells me, my dear Gertrude, he hath found The head and source of all your son's distemper.
KIRÁLYNÉ Félek, hogy az nem más, mint a derék Atyja halála, s gyors nászunk reá. Polonius visszajő, vele Voltimand és Cornelius.	Queen Gertrude I doubt it is no other but the main; His father's death, and our o'erhasty marriage.
KIRÁLY No, majd kilessük. – Jó napot, barátim. Nos, Voltimand, mivel bocsáta vissza Testvérünk, a norvég király?	King Claudius Well, we shall sift him. Re-enter POLONIUS, with VOLTIMAND and CORNELIUS Welcome, my good friends! Say, Voltimand, what from our brother Norway?
VOLTIMAND Szépen köszöntet s jót kiván viszont. Első szavunkra félben hagyatá Az öccse hadszedését; mert elébb Azt gondolá, hogy a polákra készül; De majd belátta, hogy felséged ellen Tör voltaképp: s megbosszankodva rajt' – Hogy gyönge karja, kórja és kora Igy rászedettek – eltiltó parancsot Küld öccse ellen: az jön, szónak áll, Pirongatást kap, és elvégre is Bátyjának felfogadja, hogy soha Fölséged ellen fegyvert nem ragad. Ősz bátyja erre megörülve, évpénzt, Háromezer tallért rendel neki, S megbízza, hogy most már az így szedett Hadát vezesse menten a polákra; Kérvén – miképp itt bővebben kifejti – Fölségedet, hogy birtokin hadát Engedje átvonulni békésen, Oly óvatosság s rendszabály szerint Mint meg van írva.	Voltimand Most fair return of greetings and desires. Upon our first, he sent out to suppress His nephew's levies; which to him appear'd To be a preparation 'gainst the Polack; But, better look'd into, he truly found It was against your highness: whereat grieved, That so his sickness, age and impotence Was falsely borne in hand, sends out arrests On Fortinbras; which he, in brief, obeys; Receives rebuke from Norway, and in fine Makes vow before his uncle never more To give the assay of arms against your majesty. Whereon old Norway, overcome with joy, Gives him three thousand crowns in annual fee, And his commission to employ those soldiers, So levied as before, against the Polack With an entreaty, herein further shown, Giving a paper That it might please you to give quiet pass Through your dominions for this enterprise, On such regards of safety and allowance As therein are set down.
KIRÁLY Tetszik ez nekünk. Elolvasandjuk alkalmasb időben, S választ írunk, meghányva ez ügyet. Köszönjük addig is hű fáradástok. De most pihenni; majd estére vígan Megünnepeljük az »Isten-hozottat«. Voltimand és Cornelius el.	King Claudius It likes us well; And at our more consider'd time well read, Answer, and think upon this business. Meantime we thank you for your well-took labour Go to your rest; at night we'll feast together Most welcome home! Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS
POLONIUS Igy hát szerencsés véget ért ez ügy. Uram! királyném! fejtegetni azt, Mi a fölség, mi a jobbágyi tiszt, Nap mért nap, s éj az éj, idő idő Nap-, éj-, s időpazarlás volna csak. Azért, rövidség lévén lelke minden Okos beszédnek, a szóár pedig Csak teste rajta és kül cifraság Rövid leszek. Nemes fiad megőrült Azt mondom, őrült; mert »őrült«, mi az? Hanemha őrült lenni s nem egyéb. De hagyjuk ezt.	Lord Polonius This business is well ended. My liege, and madam, to expostulate What majesty should be, what duty is, Why day is day, night night, and time is time, Were nothing but to waste night, day and time. Therefore, since brevity is the soul of wit, And tediousness the limbs and outward flourishes, I will be brief: your noble son is mad Mad call I it; for, to define true madness, What is't but to be nothing else but mad? But let that go.
KIRÁLYNÉ Több tartalom! kevésb Mesterkedéssel.	Queen Gertrude More matter, with less art.
POLONIUS Esküszöm, királyné, Egyáltalában nem mesterkedem. Hogy őrült, az való; s való, hogy az kár; S kár, hogy való: bolondos egy figúra. De hagyjuk abba, nem mesterkedem. Ő hát bolond, ez áll; most hátra van Nyomoznunk e következés okát, Vagy inkább e kivetkezés okát. Mert e kivetkezett következés Okból ered, ez áll; s ebből foly ez Figyelmet kérek. Van nékem egy lányom; van, mert enyém; Ki engedelmes tiszteként, ihol, Ezt adta nékem. Most itéljetek. – »A mennyeinek, lelkem bálványának, a szépséges Ophéliának« – Rút szó, silány szó; »szépséges« silány szó. De hallga csak tovább. Ím – »gyönyörűséges fehér keblébe ím e sorokat« stb.	Lord Polonius Madam, I swear I use no art at all. That he is mad, 'tis true: 'tis true 'tis pity; And pity 'tis 'tis true: a foolish figure; But farewell it, for I will use no art. Mad let us grant him, then: and now remains That we find out the cause of this effect, Or rather say, the cause of this defect, For this effect defective comes by cause Thus it remains, and the remainder thus. Perpend. I have a daughter–have while she is mine– Who, in her duty and obedience, mark, Hath given me this: now gather, and surmise. Reads 'To the celestial and my soul's idol, the most beautified Ophelia,'– That's an ill phrase, a vile phrase; 'beautified' is a vile phrase: but you shall hear. Thus: Reads 'In her excellent white bosom, these, &c.'
KIRÁLYNÉ S ezt Hamlet írta néki?	Queen Gertrude Came this from Hamlet to her?
POLONIUS Türelem, Felséges asszony; én igaz leszek. »Kételd, a nap hogy forgandó, Kételd, csillagtűz ragyog; A valót, hogy igazmondó Csak ne azt, hogy hű vagyok. Ó, édes Opheliám! rosszul megy nekem ez a verselés; nem tudom én mértékre szedni sóhajimat: de hogy téged, ó, legjobb! Legjobban szeretlek, azt hidd el. Isten veled. Tied örökre, kedves drága hölgy, míg csak e gépezet az övé leend, Hamlet.« Ezt engedelmes lányom megmutatta, Mi több – idő, hely, alkalom szerint Ahogy történtek – esdeklésit is Mind bésugá nekem.	Lord Polonius Good madam, stay awhile; I will be faithful. Reads 'Doubt thou the stars are fire; Doubt that the sun doth move; Doubt truth to be a liar; But never doubt I love. 'O dear Ophelia, I am ill at these numbers; I have not art to reckon my groans: but that I love thee best, O most best, believe it. Adieu. 'Thine evermore most dear lady, whilst this machine is to him, HAMLET.' This, in obedience, hath my daughter shown me, And more above, hath his solicitings, As they fell out by time, by means and place, All given to mine ear.
KIRÁLY S hogyan fogadta Szerelmét a leány?	King Claudius But how hath she Received his love?
POLONIUS Fölséges úr, Minek tart engem?	Lord Polonius What do you think of me?
KIRÁLY Egy becsületes Hű emberemnek.	King Claudius As of a man faithful and honourable.
POLONIUS Azt óhajtom is Megbizonyítni. De mit vélne rólam, Ha, látva nőni e forró szerelmet (Mert észrevettem, annyit mondhatok, Mielőtt leányom szólt) mit vélne rólam, Vagy őfelsége itten a királyné, Ha tárca lettem volna, vagy fiók; Vagy azt mondom: »szivem! ne láss, ne hallj«; Vagy bámészkodva nézem e szerelmet Mit vélne rólam úgy fölségetek? Nem én! dologhoz láttam egyenest, S az ifjú hölgyet így fogám elő »Hamlet, királyfi: csillagod fölött jár, Ez nem szabad«; és meghagyám neki, Látogatásit ne fogadja el, Se hírnökét, se semmi zálogát. És jó tanácsom nála megfogant; Hamlet pedig – rövid szóval kimondva – Elébb komor lőn, éte elveszett, Majd álma is; majd bágyadás fogá el, Majd bamba hóbort, s fokról fokra így Az őrülése, melyben most dühöng És mi siratjuk.	Lord Polonius I would fain prove so. But what might you think, When I had seen this hot love on the wing– As I perceived it, I must tell you that, Before my daughter told me–what might you, Or my dear majesty your queen here, think, If I had play'd the desk or table-book, Or given my heart a winking, mute and dumb, Or look'd upon this love with idle sight; What might you think? No, I went round to work, And my young mistress thus I did bespeak 'Lord Hamlet is a prince, out of thy star; This must not be:' and then I precepts gave her, That she should lock herself from his resort, Admit no messengers, receive no tokens. Which done, she took the fruits of my advice; And he, repulsed–a short tale to make– Fell into a sadness, then into a fast, Thence to a watch, thence into a weakness, Thence to a lightness, and, by this declension, Into the madness wherein now he raves, And all we mourn for.
KIRÁLY Mit gondolsz; ez a baj?	King Claudius Do you think 'tis this?
KIRÁLYNÉ Az meglehet, nagyon valószinű.	Queen Gertrude It may be, very likely.
POLONIUS Szeretném tudni, volt-e oly idő, Hogy én azt mondtam: »így van; felelek« S másképp ütött ki?	Lord Polonius Hath there been such a time–I'd fain know that– That I have positively said 'Tis so,' When it proved otherwise?
KIRÁLY Nem; tudtomra nem.	King Claudius Not that I know.
POLONIUS Vágják el ettül ezt, ha ez nem így van. Ha engem a körülmény útasít, Én megtalálom a rejtett valót, Habár a föld központja rejtené.	Lord Polonius Pointing to his head and shoulder Take this from this, if this be otherwise If circumstances lead me, I will find Where truth is hid, though it were hid indeed Within the centre.
KIRÁLY Hogyan tehetnénk egy kisérletet?	King Claudius How may we try it further?
POLONIUS Tudjuk, el-eljár itt a folyosón Négy óra hosszat is.	Lord Polonius You know, sometimes he walks four hours together Here in the lobby.
KIRÁLYNÉ Való, szokása.	Queen Gertrude So he does indeed.
POLONIUS Ilyenkor egyszer a leányom én Hozzá eresztem; s a kárpit megől Bátran kilessük a találkozást. Ha nem szerelmes, ha nem amiatt Veszté eszét: ne államférfiú Legyek, hanem pór és hajtsak lovat.	Lord Polonius At such a time I'll loose my daughter to him Be you and I behind an arras then; Mark the encounter: if he love her not And be not from his reason fall'n thereon, Let me be no assistant for a state, But keep a farm and carters.
KIRÁLY Jó, megkisértjük. Hamlet olvasva jő.	King Claudius We will try it.
KIRÁLYNÉ Szegény amott jő s olvas komoran.	Queen Gertrude But, look, where sadly the poor wretch comes reading.
POLONIUS El hát! könyörgök, mind a ketten el. Legott hozzáfogok; – ó, kérem, el! A Király, Királyné és a kíséret távoznak. Hogy van az én fönséges uram, Hamlet?	Lord Polonius Away, I do beseech you, both away I'll board him presently. Exeunt KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, and Attendants Enter HAMLET, reading O, give me leave How does my good Lord Hamlet?
HAMLET Jól, hál' Isten.	Hamlet Well, God-a-mercy.
POLONIUS Ismer fönséged engem?	Lord Polonius Do you know me, my lord?
HAMLET Derekasan: maga halkufár.	Hamlet Excellent well; you are a fishmonger.
POLONIUS Nem én, uram.	Lord Polonius Not I, my lord.
HAMLET No, pedig szeretném, ha efféle becsületes ember volna.	Hamlet Then I would you were so honest a man.
POLONIUS Becsületes, uram?	Lord Polonius Honest, my lord!
HAMLET Az hát, uram; becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.	Hamlet Ay, sir; to be honest, as this world goes, is to be one man picked out of ten thousand.
POLONIUS Nagyon is igaz, fönséges úr.	Lord Polonius That's very true, my lord.
HAMLET Mert ha a nap kukacot költ ki a döglött kutyában, mivel az oly kedves, csókolnivaló dög – Van leánya?	Hamlet For if the sun breed maggots in a dead dog, being a god kissing carrion,–Have you a daughter?
POLONIUS Igenis van, uram.	Lord Polonius I have, my lord.
HAMLET Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás, de nehogy a leánya fogékony találjon lenni. Barátom, vigyázz.	Hamlet Let her not walk i' the sun: conception is a blessing: but not as your daughter may conceive. Friend, look to 't.
POLONIUS Hogy értsem ezt? Félre. Mindig a leányomra céloz; de hiszen meg sem ismert először; halkufárnak mondott. Odavan, nagyon oda van már; hanem, igazán, magam is sok kínt állottam ki fiatal koromban a szerelem miatt; majd így jártam én is. – Mi az, mit olvas, fönséges úr?	Lord Polonius Aside How say you by that? Still harping on my daughter: yet he knew me not at first; he said I was a fishmonger: he is far gone, far gone: and truly in my youth I suffered much extremity for love; very near this. I'll speak to him again. What do you read, my lord?
HAMLET Szó, szó, szó.	Hamlet Words, words, words.
POLONIUS De a veleje?	Lord Polonius What is the matter, my lord?
HAMLET Kinek a veleje?	Hamlet Between who?
POLONIUS No, annak, amit olvas fönséged.	Lord Polonius I mean, the matter that you read, my lord.
HAMLET Rágalom, uram; mert ni, mit mond itt a csúfolódó gaz kópé hogy öreg embernek ősz a szakálla, ráncos az orcája; szeméből sűrű gyanta szivárog és szilvafa-enyő; amellett bőséges észfogyatéka és erősen gyenge ágyéka van; mely dolgokat, uram, bár magam is rettentően és roppantul meghiszek, mégis úgy tartom, nem becsület így papírra tenni: mert lám maga is, uram, akkor lenne olyan öreg, mint én, ha visszafelé haladhatna, rák módra.	Hamlet Slanders, sir: for the satirical rogue says here that old men have grey beards, that their faces are wrinkled, their eyes purging thick amber and plum-tree gum and that they have a plentiful lack of wit, together with most weak hams: all which, sir, though I most powerfully and potently believe, yet I hold it not honesty to have it thus set down, for yourself, sir, should be old as I am, if like a crab you could go backward.
POLONIUS Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer. – Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr?	Lord Polonius Aside Though this be madness, yet there is method in 't. Will you walk out of the air, my lord?
HAMLET A sírba?	Hamlet Into my grave.
POLONIUS No, már az csakugyan kívül esik a légvonaton. – Mily talpraesettek a feleletei néha! Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani. Megyek, itt hagyom, s tüstént módot keresek benne, hogy találkozzék leányommal. – Fönséges úr, én legalázatosabb búcsút veszek fönségedtől.	Lord Polonius Indeed, that is out o' the air. Aside How pregnant sometimes his replies are! a happiness that often madness hits on, which reason and sanity could not so prosperously be delivered of. I will leave him, and suddenly contrive the means of meeting between him and my daughter.–My honourable lord, I will most humbly take my leave of you.
HAMLET Semmit se vehet el tőlem, uram, amitől oly örömest megválnék; kivéve az életem, az életem, az életem.	Hamlet You cannot, sir, take from me any thing that I will more willingly part withal: except my life, except my life, except my life.
POLONIUS Isten maradjon fönségeddel.	Lord Polonius Fare you well, my lord.
HAMLET Unalmas vén bolondjai! Rosencrantz és Guildenstern jőnek.	Hamlet These tedious old fools! Enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
POLONIUS Hamlet királyfit keresik? – itt van.	Lord Polonius You go to seek the Lord Hamlet; there he is.
ROSENCRANTZ Poloniushoz. Áldja isten, uram. Polonius el.	Rosencrantz To POLONIUS God save you, sir! Exit POLONIUS
GUILDENSTERN Fönséges úr!	Guildenstern My honoured lord!
ROSENCRANTZ Kegyes jó uram!	Rosencrantz My most dear lord!
HAMLET Szerelmes drága barátim! Hogy vagy, Guildenstern? Áh, Rosencrantz! Hogy vagytok, pajtás?	Hamlet My excellent good friends! How dost thou, Guildenstern? Ah, Rosencrantz! Good lads, how do ye both?
ROSENCRANTZ Mint földanyánknak sok más köz fia.	Rosencrantz As the indifferent children of the earth.
GUILDENSTERN És boldogok, hogy nem túl-boldogok; Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk.	Guildenstern Happy, in that we are not over-happy; On fortune's cap we are not the very button.
HAMLET Se talpak a cipőin?	Hamlet Nor the soles of her shoe?
ROSENCRANTZ Az se, fönség.	Rosencrantz Neither, my lord.
HAMLET Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz kegyei kellő közepén?	Hamlet Then you live about her waist, or in the middle of her favours?
GUILDENSTERN Bizony, csak úgy evickélünk mi.	Guildenstern 'Faith, her privates we.
HAMLET A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima. Mi újság?	Hamlet In the secret parts of fortune? O, most true; she is a strumpet. What's the news?
ROSENCRANTZ Semmi, uram; csak hogy a világ becsületessé vált.	Rosencrantz None, my lord, but that the world's grown honest.
HAMLET Úgy hát közel az ítélet napja; de újságod nem való. No, hadd kérdjelek ki apróra, mit vétettetek, jó barátim, a sorsnak, hogy ide küld benneteket, börtönbe?	Hamlet Then is doomsday near: but your news is not true. Let me question more in particular: what have you, my good friends, deserved at the hands of fortune, that she sends you to prison hither?
GUILDENSTERN Börtönbe, fenséges úr?	Guildenstern Prison, my lord!
HAMLET Dánia börtön.	Hamlet Denmark's a prison.
ROSENCRANTZ Úgy az egész világ is az.	Rosencrantz Then is the world one.
HAMLET De még milyen! mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne! s Dánia egyik legcudarabb.	Hamlet A goodly one; in which there are many confines, wards and dungeons, Denmark being one o' the worst.
ROSENCRANTZ Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.	Rosencrantz We think not so, my lord.
HAMLET Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön.	Hamlet Why, then, 'tis none to you; for there is nothing either good or bad, but thinking makes it so: to me it is a prison.
ROSENCRANTZ Úgy fenséged nagyravágyása teszi azzá; szűk a szellemének.	Rosencrantz Why then, your ambition makes it one; 'tis too narrow for your mind.
HAMLET Ó boldog Isten! Egy csigahéjban ellaknám s végtelen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim.	Hamlet O God, I could be bounded in a nut shell and count myself a king of infinite space, were it not that I have bad dreams.
GUILDENSTERN Ez álmok éppen a nagyravágyás: mert a nagyravágyónak egész lénye csupán egy álom árnyéka.	Guildenstern Which dreams indeed are ambition, for the very substance of the ambitious is merely the shadow of a dream.
HAMLET Hisz az álom maga is puszta árnyék.	Hamlet A dream itself is but a shadow.
ROSENCRANTZ Úgy van, de én a nagyravágyást oly könnyű, oly légies természetűnek tartom, hogy még az árnyéknak is árnyéka.	Rosencrantz Truly, and I hold ambition of so airy and light a quality that it is but a shadow's shadow.
HAMLET E szerint a koldus, test; ellenben a fejedelmek, a mi ágaskodó hőseink, csupán a koldus árnyékai. – De nem mennénk az udvarhoz? mert engem ugyse, nem tudok okoskodni.	Hamlet Then are our beggars bodies, and our monarchs and outstretched heroes the beggars' shadows. Shall we to the court? for, by my fay, I cannot reason.
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN Fenséged szolgálatára leszünk.	Rosencrantz and Guildenstern We'll wait upon you.
HAMLET Világért se! Hagy elegyítnélek többi cselédim közé? mert, megvallva becsűlettel az igazat, rettentő gaz nép ügyel rám. De, hogy a barátság tört útján maradjunk, mi hoz titeket Helsingőrbe?	Hamlet No such matter: I will not sort you with the rest of my servants, for, to speak to you like an honest man, I am most dreadfully attended. But, in the beaten way of friendship, what make you at Elsinore?
ROSENCRANTZ Hogy fenségedet meglátogassuk; egyéb ok semmi.	Rosencrantz To visit you, my lord; no other occasion.
HAMLET Amily koldus vagyok, még köszönet is szűkön telik tőlem; de azért köszönöm, noha, édes barátim, az én köszönetem nem ér egy poltrát. De hát nem hivattak ide? Magatok jószántából jöttetek? Önkényti látogatás ez? Na, na, bánjatok velem emberségesen; igen, igen, na: mondjátok.	Hamlet Beggar that I am, I am even poor in thanks; but I thank you: and sure, dear friends, my thanks are too dear a halfpenny. Were you not sent for? Is it your own inclining? Is it a free visitation? Come, deal justly with me: come, come; nay, speak.
GUILDENSTERN Mit mondjunk, uram?	Guildenstern What should we say, my lord?
HAMLET Ej na, akármit. Csak egyenesen. Hivattak; szemetekből látszik a vallomás, melyet tartózkodástok nem bír elleplezni: én tudom, a király s királyné hívatott ide.	Hamlet Why, any thing, but to the purpose. You were sent for; and there is a kind of confession in your looks which your modesties have not craft enough to colour I know the good king and queen have sent for you.
ROSENCRANTZ Mi célból, uram?	Rosencrantz To what end, my lord?
HAMLET Azt tőletek kell megtudnom. Azért kényszerítlek pajtásságunk jogaira, ifjúkorunk összehangzó kedvtelésire, mindenkor híven őrzött barátságunkra s mind, ami ezeknél drágábbat egy nálamnál jobb szónok felhordhatna: legyetek őszinte, egyenes irántam: hivattak vagy nem?	Hamlet That you must teach me. But let me conjure you, by the rights of our fellowship, by the consonancy of our youth, by the obligation of our ever-preserved love, and by what more dear a better proposer could charge you withal, be even and direct with me, whether you were sent for, or no?
ROSENCRANTZ Mit mondasz te?	Rosencrantz Aside to GUILDENSTERN What say you?
HAMLET Ahá, rajtatok a fél szemem. – Ha szerettek, csak ki vele!	Hamlet Aside Nay, then, I have an eye of you.–If you love me, hold not off.
GUILDENSTERN Uram, hivattak.	Guildenstern My lord, we were sent for.
HAMLET Megmondom én, miért; így az én hozzávetésem elejét veszi a ti vallomástoknak, és titoktartástok a király és királyné iránt egy pehely szálát sem vedli. Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegyfok; ez a dicső mennyezet, a lég, ez a felettem függő kiterjedt erősség, ez arany tüzekkel kirakott felséges boltozat, no, lássátok, mindez előttem nem egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése. S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló angyalhoz! belátásra mily hasonló egy istenséghez! a világ ékessége! az élő állatok mintaképe! És mégis, mi nekem ez a csipetnyi por? Én nem gyönyörködöm az emberben, nem – az asszonyban se, hiába mosolygasz.	Hamlet I will tell you why; so shall my anticipation prevent your discovery, and your secrecy to the king and queen moult no feather. I have of late–but wherefore I know not–lost all my mirth, forgone all custom of exercises; and indeed it goes so heavily with my disposition that this goodly frame, the earth, seems to me a sterile promontory, this most excellent canopy, the air, look you, this brave o'erhanging firmament, this majestical roof fretted with golden fire, why, it appears no other thing to me than a foul and pestilent congregation of vapours. What a piece of work is a man! how noble in reason! how infinite in faculty! in form and moving how express and admirable! in action how like an angel! in apprehension how like a god! the beauty of the world! the paragon of animals! And yet, to me, what is this quintessence of dust? man delights not me: no, nor woman neither, though by your smiling you seem to say so.
ROSENCRANTZ Eszembe sem jutott, fenséges úr.	Rosencrantz My lord, there was no such stuff in my thoughts.
HAMLET Minek nevettél hát, mikor azt mondtam, hogy nem gyönyörködöm az emberben?	Hamlet Why did you laugh then, when I said 'man delights not me'?
ROSENCRANTZ Elgondolám, fenséges úr, hogy, ha nem gyönyörködik az emberben, mily vékony pártolás vár fönségednél a színészekre; találkoztunk velök az úton, s ide igyekeznek, felajánlani szolgálatukat.	Rosencrantz To think, my lord, if you delight not in man, what lenten entertainment the players shall receive from you: we coted them on the way; and hither are they coming, to offer you service.
HAMLET No, amelyik a királyt játssza, szívesen fogadom őfelségének kész adófizetője leszek; a kalandor lovag hadd forgassa kardját és pajzsát; a szerelmes nem fog ingyen sóhajtozni; a vígszemély lejátszhatja szerepét békével; a bohóc hadd nevettesse meg azt is, kinek tüdeje viszket a száradástól; s a nőszemély mondja ki bátran, ami lelkén fekszik; habár a jámbus megsántul is belé. Miféle színészek?	Hamlet He that plays the king shall be welcome; his majesty shall have tribute of me; the adventurous knight shall use his foil and target; the lover shall not sigh gratis; the humourous man shall end his part in peace; the clown shall make those laugh whose lungs are tickled o' the sere; and the lady shall say her mind freely, or the blank verse shall halt for't. What players are they?
ROSENCRANTZ Éppen azok, kiknek játékában fenséged annyira szokott gyönyörködni: a városi tragédiajátszók.	Rosencrantz Even those you were wont to take delight in, the tragedians of the city.
HAMLET Hogy esik tehát, hogy vándorolnak? Állandó telepök jobb volt, mind dicsőségre, mind haszonra.	Hamlet How chances it they travel? their residence, both in reputation and profit, was better both ways.
ROSENCRANTZ Azt hiszem, a minapi újítás okozta elzüllésöket.	Rosencrantz I think their inhibition comes by the means of the late innovation.
HAMLET Becsülik még őket úgy, mint mikor én a városban laktam? Van annyi közönségök?	Hamlet Do they hold the same estimation they did when I was in the city? are they so followed?
ROSENCRANTZ Dehogy van!	Rosencrantz No, indeed, are they not.
HAMLET Mi lehet az oka? Rozsdásodnak?	Hamlet How comes it? do they grow rusty?
ROSENCRANTZ Nem, iparkodásuk a szokott lépésben halad; de ott van, uram, egy kotlóalja gyermek, apró torongy, kik túlsikoltják a szavalást, amiért rettenetesen megtapsolják őket. Ezek vannak most divatban, s a közönséges színházakat (mert így nevezik már) úgy lecsepűlik, hogy sokan, kardviselő férfiak, félve a lúdtolltól, alig mernek odajárni.	Rosencrantz Nay, their endeavour keeps in the wonted pace: but there is, sir, an aery of children, little eyases, that cry out on the top of question, and are most tyrannically clapped for't: these are now the fashion, and so berattle the common stages–so they call them–that many wearing rapiers are afraid of goose-quills and dare scarce come thither.
HAMLET Ugyan! s gyermekek? ki tartja őket? ki fizeti számláikat? Nem akarják tovább űzni mesterségöket, csak míg énekelni tudnak? Nem mondják-e majd, ha közönséges színésszé nőnek (ami pedig valószínű, hacsak jobb módjok nincs), hogy íróik kárt tettek nekik, midőn saját örökségök ellen kiabáltatták?	Hamlet What, are they children? who maintains 'em? how are they escoted? Will they pursue the quality no longer than they can sing? will they not say afterwards, if they should grow themselves to common players–as it is most like, if their means are no better–their writers do them wrong, to make them exclaim against their own succession?
ROSENCRANTZ Volt is bizony sok hű-hó mind a két részen; a nemzet pedig nem vétkelli egymásra uszítani őket: volt oly idő, hogy pénzt sem adtak a darabért hacsak költő és színész üstökre nem ment benne az ellenféllel.	Rosencrantz 'Faith, there has been much to do on both sides; and the nation holds it no sin to tarre them to controversy: there was, for a while, no money bid for argument, unless the poet and the player went to cuffs in the question.
HAMLET Lehetséges?	Hamlet Is't possible?
GUILDENSTERN Ó, de mennyi fejtörésbe került ez!	Guildenstern O, there has been much throwing about of brains.
HAMLET S a gyermekhad lett a bírósabb?	Hamlet Do the boys carry it away?
ROSENCRANTZ Az lett, fönséges úr; elbírnák azok Herculest is, földgolyóstul.	Rosencrantz Ay, that they do, my lord; Hercules and his load too.
HAMLET Nem csuda; mert ihol, a nagybátyám Dánia királya; s most az, ki száját vonogatta rá atyám éltében, húsz, negyven, ötven, száz aranyat megád egy-egy arcképéért kicsiben. Szentugyse! van ebben valami természetes, csak rá bírna jőni a philosophia. Kívülről harsonaszó.	Hamlet It is not very strange; for mine uncle is king of Denmark, and those that would make mows at him while my father lived, give twenty, forty, fifty, an hundred ducats a-piece for his picture in little. 'Sblood, there is something in this more than natural, if philosophy could find it out. Flourish of trumpets within
GUILDENSTERN Itt vannak a színészek.	Guildenstern There are the players.
HAMLET Urak, üdvözlöm Helsingőrben. Fogjunk kezet. Hamar hát; az üdvözlésnek e járuléka divat és szertartás: hadd teljesítsem ez udvariasságot, nehogy kiereszkedésem a színészekkel (ami pedig kívülről szépen fog mutatni, mondhatom) inkább hasonlítson társalgáshoz, mint a veletek való. Üdvözöllek hát: de az én nagybátya-apám és nagynéne-anyám csalatkoznak.	Hamlet Gentlemen, you are welcome to Elsinore. Your hands, come then: the appurtenance of welcome is fashion and ceremony: let me comply with you in this garb, lest my extent to the players, which, I tell you, must show fairly outward, should more appear like entertainment than yours. You are welcome: but my uncle-father and aunt-mother are deceived.
GUILDENSTERN Miben, kegyelmes úr?	Guildenstern In what, my dear lord?
HAMLET Én csak fölszéllel vagyok bolond; de ha délről fú, én is megismerem a sólymot a gémtől. Polonius jő.	Hamlet I am but mad north-north-west: when the wind is southerly I know a hawk from a handsaw. Enter POLONIUS
POLONIUS Minden jót, uraim!	Lord Polonius Well be with you, gentlemen!
HAMLET Lassan. Halld csak, Guildenstern; – meg te is; – így, mindenik fülemre egy hallgatódzó: - az a nagy baba, kit amott látok, nem nőtt ám még ki a pólyából.	Hamlet Hark you, Guildenstern; and you too: at each ear a hearer: that great baby you see there is not yet out of his swaddling-clouts.
ROSENCRANTZ Talán másodszor is belénőtt; mert, úgy mondják, öreg ember második gyermek.	Rosencrantz Happily he's the second time come to them; for they say an old man is twice a child.
HAMLET Megjósolom, azért jő, hogy a színeszekről újságoljon; csak várjatok. – Fenn. Igaza van, uram; hétfőn reggel; akkor volt, csakugyan.	Hamlet I will prophesy he comes to tell me of the players; mark it. You say right, sir: o' Monday morning; 'twas so indeed.
POLONIUS Fönséges úr, újságot mondok.	Lord Polonius My lord, I have news to tell you.
HAMLET De uram, én mondok újságot önnek. »Hogy Roscius volt Rómában színész« –	Hamlet My lord, I have news to tell you. When Roscius was an actor in Rome,–
POLONIUS Színészek jöttek, fenséges úr.	Lord Polonius The actors are come hither, my lord.
HAMLET Terefere!	Hamlet Buz, buz!
POLONIUS Becsületemre –	Lord Polonius Upon mine honour,–
HAMLET »Minden színész szamáron járt« –	Hamlet Then came each actor on his ass,–
POLONIUS A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik tragédia, komédia, történeti, pásztori, víg-pásztori, historico-pásztori, tragico-historico, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok.	Lord Polonius The best actors in the world, either for tragedy, comedy, history, pastoral, pastoral-comical, historical-pastoral, tragical-historical, tragical- comical-historical-pastoral, scene individable, or poem unlimited: Seneca cannot be too heavy, nor Plautus too light. For the law of writ and the liberty, these are the only men.
HAMLET »Ó, Jeftha, Izrael bírája« – minő kincsed vala neked!	Hamlet O Jephthah, judge of Israel, what a treasure hadst thou!
POLONIUS Miféle kincse volt, fenséges úr?	Lord Polonius What a treasure had he, my lord?
HAMLET Hát - »Egy szép leánya, több se volt És azt szerette rendkívül.«	Hamlet Why, 'One fair daughter and no more, The which he loved passing well.'
POLONIUS Mindig, a leányomra!	Lord Polonius Aside Still on my daughter.
HAMLET Igaz-e, vén Jeftha?	Hamlet Am I not i' the right, old Jephthah?
POLONIUS Ha engem nevez Jefthának fenséged, nekem van egy leányom, igaz, szeretem is rendkívül.	Lord Polonius If you call me Jephthah, my lord, I have a daughter that I love passing well.
HAMLET No, nem a következik.	Hamlet Nay, that follows not.
POLONIUS Mi következik hát, uram?	Lord Polonius What follows, then, my lord?
HAMLET Nos – »Isten amint, sors szerint« – aztán, tudja »És úgy leve, mint eleve« – a kegyes ének első szakasza megmondja a többit, mert lássa, itt jőnek az én időtöltéseim. Négy vagy öt színész jő. Hozta Isten, színész uramék; üdvözlöm mindnyájatokat. – Örvendek, hogy egészségben látlak. – Isten hozta, édes barátim. – Édes öregem, beh megrojtosodott a képed, mióta nem láttalak: tán csak nem velem birkózni hozod azt a barkót Dániába? – Nini, az én kisasszony szeretőm! Asszonyunkra mondom! asszonyságod közelebb van az éghez, mint mikor utoljára láttam, egy egész cipősarknyival. Kérje az Istent, hogy hangja, mint forgalomból kiment arany, meg ne repedjen a karikán belül. Uraim, üdvözlöm mindnyájokat. Tegyünk úgy, mint francia solymász: amint megpillantjuk, eresszük rá most mindjárt szavaljunk egyet. Nosza, egy kis ízelítő ügyességtekből: egy indulatos szavalást! Halljuk!	Hamlet Why, 'As by lot, God wot,' and then, you know, 'It came to pass, as most like it was,'– the first row of the pious chanson will show you more; for look, where my abridgement comes. Enter four or five Players You are welcome, masters; welcome, all. I am glad to see thee well. Welcome, good friends. O, my old friend! thy face is valenced since I saw thee last comest thou to beard me in Denmark? What, my young lady and mistress! By'r lady, your ladyship is nearer to heaven than when I saw you last, by the altitude of a chopine. Pray God, your voice, like apiece of uncurrent gold, be not cracked within the ring. Masters, you are all welcome. We'll e'en to't like French falconers, fly at any thing we see we'll have a speech straight: come, give us a taste of your quality; come, a passionate speech.
ELSŐ SZÍNÉSZ Mit szavaljunk, fenséges úr?	First Player What speech, my lord?
HAMLET Hallottam én valaha tőled egyet, – hanem azt sohase adták elő; vagy ha elő, nem többször egyszernél, mert a darab, emlékszem, sehogy sem tetszett a tömegnek; a nagy közönségnek kaviár volt az; de azért (véleményem s azoké szerint, kiknek ítélete ily tárgyakban messzebb hallatszott az enyimnél) derék egy darab volt; jól osztva be színre s épp annyi szerénységgel, mint művészettel víve ki. Jut eszembe, valaki azt mondta rá, hogy nincs fűszer az egyes sorokban, ami megadná az ízét, se semmi olyas a nyelvben, mi a szerző ékesgetési szándékára mutatna: de becsületes modornak nevezte azt, mely éppoly egészséges, mint kedves, százszorta inkább szép, mint finom. Egy helyet szerettem különösen benne: Aeneas mondja Didónak; abból is kivált azt, mikor Priam megölését beszéli el. Ha emlékszel rá elevenen, kezdd annál a sornál, hogy – hadd lám, hadd lám csak - »A durva Pyrrhus, mint hyrcáni vad« – nem úgy van; Pyrrhuson kezdődik, tudom. »A durva Pyrrhus – ő, kin fekete Harcmez, sötét mint célja, volt – hasonló Az éjhez, melyet a végzetszerű Lóban görnyedve tölte – most a rém- Sötét cimerszint ádázabbra fente. Tetőtül talpig most merő piros, Csíkozva iszonyún atyák, anyák, Fiak, leányok vérivel. A vér Rásűl s tapad az utcák pörzs-hevétől, Amely kegyetlen s átkozott világgal Az aljason legyilkoltakra süt. Lángtól, haragtól felpörkölve így; S a ráaludt vértől így bévakoltan, Kárbunkulus szemmel, az ördögi Pyrrhus vigyázza Priam déd-apát« – Most folytasd te.	Hamlet I heard thee speak me a speech once, but it was never acted; or, if it was, not above once; for the play, I remember, pleased not the million; 'twas caviare to the general: but it was–as I received it, and others, whose judgments in such matters cried in the top of mine–an excellent play, well digested in the scenes, set down with as much modesty as cunning. I remember, one said there were no sallets in the lines to make the matter savoury, nor no matter in the phrase that might indict the author of affectation; but called it an honest method, as wholesome as sweet, and by very much more handsome than fine. One speech in it I chiefly loved: 'twas Aeneas' tale to Dido; and thereabout of it especially, where he speaks of Priam's slaughter: if it live in your memory, begin at this line: let me see, let me see– 'The rugged Pyrrhus, like the Hyrcanian beast,'– it is not so:–it begins with Pyrrhus:– 'The rugged Pyrrhus, he whose sable arms, Black as his purpose, did the night resemble When he lay couched in the ominous horse, Hath now this dread and black complexion smear'd With heraldry more dismal; head to foot Now is he total gules; horridly trick'd With blood of fathers, mothers, daughters, sons, Baked and impasted with the parching streets, That lend a tyrannous and damned light To their lord's murder: roasted in wrath and fire, And thus o'er-sized with coagulate gore, With eyes like carbuncles, the hellish Pyrrhus Old grandsire Priam seeks.' So, proceed you.
POLONIUS Engem ugyse, fönséges úr, jó szavalás; jó hangsúllyal és kellő mérséklettel.	Lord Polonius 'Fore God, my lord, well spoken, with good accent and good discretion.
ELSŐ SZÍNÉSZ »S ím rátalál, amint üres csapást Mér a görög felé; jó régi kardja Elpártol és dacot hány a parancsnak Hová hull, ott marad. Ily nem-egyenlőn, Pyrrhus Priamra tör: sujt mérgesen, De már süvöltő kardjának szelére Ledűl a gyenge ősz. Akkor, miként- Ha érzené holt Ilium e csapást, Lángzó tetővel talpához borul, S egy szörnyü roppanás rabbá teszi Pyrrhus fülét: mert íme kardja, mely Tisztes Priamnak éppen száll vala Tejszín fejére, a légben akadt, És Pyrrhus áll, mint zsarnok-kép a vásznon, S mintegy közömbös, cél, szándék iránt, Veszteg marad. De mint gyakorta vész előtt az ég Elcsöndesűl, a felhő meg se mozzan, Némák a zord szelek s alant e gömb, Mint a halál; egyszerre vad dörej Hasít eget: úgy Pyrrhust, e szünetre, Felkölt bosszúja tettre fölveri. S nem hullt soha csekélyebb irgalommal Márs fegyverére, mit öröknek edz, Cyclopsi pőröly, mint Pyrrhus vasa Lezúg Priamra most. – Piha, ringyó Szerencse! Istenek, Ti mind, ti mind! vegyétek el hatalmát, Törjétek össze talpát, külleit S az ég-oromrul a kerék-agyat Hömpölygessétek a poklokra le!«	First Player 'Anon he finds him Striking too short at Greeks; his antique sword, Rebellious to his arm, lies where it falls, Repugnant to command: unequal match'd, Pyrrhus at Priam drives; in rage strikes wide; But with the whiff and wind of his fell sword The unnerved father falls. Then senseless Ilium, Seeming to feel this blow, with flaming top Stoops to his base, and with a hideous crash Takes prisoner Pyrrhus' ear: for, lo! his sword, Which was declining on the milky head Of reverend Priam, seem'd i' the air to stick So, as a painted tyrant, Pyrrhus stood, And like a neutral to his will and matter, Did nothing. But, as we often see, against some storm, A silence in the heavens, the rack stand still, The bold winds speechless and the orb below As hush as death, anon the dreadful thunder Doth rend the region, so, after Pyrrhus' pause, Aroused vengeance sets him new a-work; And never did the Cyclops' hammers fall On Mars's armour forged for proof eterne With less remorse than Pyrrhus' bleeding sword Now falls on Priam. Out, out, thou strumpet, Fortune! All you gods, In general synod 'take away her power; Break all the spokes and fellies from her wheel, And bowl the round nave down the hill of heaven, As low as to the fiends!'
POLONIUS Nagyon hosszú.	Lord Polonius This is too long.
HAMLET Eredj borbélyhoz a szakálladdal. – Te csak folytasd, kérlek; ennek bohózat kell, vagy trágár adoma, különben elalszik. – Folytasd; térj át Hecubára.	Hamlet It shall to the barber's, with your beard. Prithee, say on: he's for a jig or a tale of bawdry, or he sleeps: say on: come to Hecuba.
ELSŐ SZÍNÉSZ »De hajh! ki látná a bóbás királynét –«	First Player 'But who, O, who had seen the mobled queen–'
HAMLET Bóbás királynét?	Hamlet 'The mobled queen?'
POLONIUS Az jól van; bóbás királyné jól van.	Lord Polonius That's good; 'mobled queen' is good.
ELSŐ SZÍNÉSZ »Rohanni puszta lábbal fel s alá, Ijesztve oltó könnyel a tüzet, Rongy a fején, hol másszor diadém; Palástul vézna, elszült csípein Ijedt zavarban felkapott lepel – Ki látta volna, hogy méregbe mártott Nyelvvel ne szidná a pártos szerencsét! Az istenek ha látták voln' magok, Midőn szemébe tűnt Pyrrhus gonosz Játéka, férjét hogy aprítja fel A jaj-sikoltás, melybe most kitört (Ha földi ügy hat rájok legkevésbé), Könnyet facsar az ég izzó szeméből S az istenekből könyörűletet.«	First Player 'Run barefoot up and down, threatening the flames With bisson rheum; a clout upon that head Where late the diadem stood, and for a robe, About her lank and all o'er-teemed loins, A blanket, in the alarm of fear caught up; Who this had seen, with tongue in venom steep'd, 'Gainst Fortune's state would treason have pronounced But if the gods themselves did see her then When she saw Pyrrhus make malicious sport In mincing with his sword her husband's limbs, The instant burst of clamour that she made, Unless things mortal move them not at all, Would have made milch the burning eyes of heaven, And passion in the gods.'
POLONIUS Ni, ni! Ha el nem változott a színe; s tele nincs a szeme könnyel! – Hagyd el, kérlek.	Lord Polonius Look, whether he has not turned his colour and has tears in's eyes. Pray you, no more.
HAMLET Jól van; majd elmondatom veled másszor a többit. – Édes úr, nem lenne szíves a színészeknek jó szállást adatni? De hallja, jól kell aztán velök bánni; mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái; s inkább írjanak halála után rosszat a fejfájára, mint ők rosszat mondjanak felőle, míg él.	Hamlet 'Tis well: I'll have thee speak out the rest soon. Good my lord, will you see the players well bestowed? Do you hear, let them be well used; for they are the abstract and brief chronicles of the time: after your death you were better have a bad epitaph than their ill report while you live.
POLONIUS Érdemök szerint fogok bánni velök, fönséges úr.	Lord Polonius My lord, I will use them according to their desert.
HAMLET Veszetthordtát, ember, sokkal jobban kell! Bánj mindenkivel érdeme szerint: melyikünk kerüli el a mogyorópálcát? Bánjon velök saját embersége és méltósága szerint; minél kisebb az ő érdemök, annál nagyobb érdem a szívessége. Hívja be őket.	Hamlet God's bodykins, man, much better: use every man after his desert, and who should 'scape whipping? Use them after your own honour and dignity: the less they deserve, the more merit is in your bounty. Take them in.
POLONIUS Jerünk hát, urak. Polonius s némely színészek el.	Lord Polonius Come, sirs.
HAMLET Utána, barátim; holnap előadásunk lesz. Hallod-e, öreg barátom! tudjátok a Gonzago megöletését?	Hamlet Follow him, friends: we'll hear a play to-morrow. Exit POLONIUS with all the Players but the First Dost thou hear me, old friend; can you play the Murder of Gonzago?
ELSŐ SZÍNÉSZ Tudjuk, fenséges úr.	First Player Ay, my lord.
HAMLET Holnap este azt játsszuk el. Szükség esetére ugye meg tudnál tanulni egy tíz-húsz sorból álló mondókát, amit én csinálnék s beleszúrnék? nemde?	Hamlet We'll ha't to-morrow night. You could, for a need, study a speech of some dozen or sixteen lines, which I would set down and insert in't, could you not?
ELSŐ SZÍNÉSZ Meg, fenséges úr.	First Player Ay, my lord.
HAMLET Nagyon jól van. Eredj hát amaz úr után te is; de aztán hé, csúfot ne űzzetek ám belőle. Színész el. Édes jó barátim, Guildenstern- és Rosencrantz-hoz. én már estig elhagylak: de csak mint otthon, Helsingőrben!	Hamlet Very well. Follow that lord; and look you mock him not. Exit First Player My good friends, I'll leave you till night: you are welcome to Elsinore.
ROSENCRANTZ Kegyes jó uram! Rosencrantz és Guildenstern el.	Rosencrantz Good my lord!
HAMLET Ugy; hordjon Isten: – Most magam vagyok Ó, mily gazember s pór rab vagyok én! Nem szörnyüség az, hogy lám, e színész, Csak költeményben, álom-indulatban Egy eszmeképhez úgy hozzátöri Lelkét, hogy arca elsápad belé, Könny űl szemében, rémület vonásin, A hangja megtörik, s egész valója Kiséri képzetét? S mind semmiért! Egy Hecubáért! Mi néki Hecuba, s ő Hecubának; Hogy megsirassa? Mit nem tenne még, Ha szenvedélyre volna oly oka, Mint van nekem? Könnyárba fojtaná A színpadot, s irtóztató beszéddel Repesztené meg a nézők fülét, Hogy a vétkes megőrüljön belé, Képedjen az igaz, s a közönyös Zavarba essék; elkábítaná Magát a szem s fül érzetét. De én, Lágyszívü, bárgyu gaz, bujkálok egyre, Álomszuszikként, nem lendítve semmit; Még szólni sem merek – nem, oly királyért Kinek sajátján s drága életén Gonosz rablás esett. Hah! gyáva volnék? Ki mond pimasznak? zúzza bé agyam? Tépi szakállam, s dobja a szemembe? Fricskázza orrom? s mondja, hogy hazug A májam, a tüdőm? Ki teszi meg? Hah! Biz' Isten, elnyelem. Nincs abba' mód, Hogy én galambepéjü ne legyek, Vagy zsarnokság alatt elkeseredni Epém legyen; különben már azóta A lég minden keselyűit hízlalom E szkláv dögével. Véres, buja gaz! Lelketlen, álnok, fajtalan gazember! Ó, bosszu! Ki állja? Mily szamár vagyok! Hiszen Szép az, valóban, és nagy hősiség, Hogy én, a drága meggyilkolt fia, Kit ég s pokol bosszúra ösztönöz, Szavakkal hűtöm a szám, mint lotyó, És szitkozódom, mint egy nőcseléd Vagy szobasurló. Phí, förtelem! fuj! – Törd magad, te agy! – Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt Szinházban a csupán költött darab Úgy meghatott lelkéig, hogy legottan Önként feladta bűnös tetteit; Mert, nyelve nincs bár, a gyilkos merény A legcsodásabb szerven tud beszélni. Most, e színészek által, az atyám Megöléséhez hasonlót játszatok Bátyám előtt: lesem minden vonását; Lelkébe nyúlok az elevenig; S ha rezzen is: tudom, hogy mit tegyek. A látott szellem ördög is lehet, Mert az is ölthet oly tetszős hüvelyt, S tán gyöngeségem, mélakórom által – Mert ily kedélyre nagy hatalma van – A kárhozatba dönt. Nincs rá bizonyság Ennél különb; de tőr lesz e darab, Hol a király, ha bűnös, fennakad. El.	Hamlet Ay, so, God be wi' ye; Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN Now I am alone. O, what a rogue and peasant slave am I! Is it not monstrous that this player here, But in a fiction, in a dream of passion, Could force his soul so to his own conceit That from her working all his visage wann'd, Tears in his eyes, distraction in's aspect, A broken voice, and his whole function suiting With forms to his conceit? and all for nothing! For Hecuba! What's Hecuba to him, or he to Hecuba, That he should weep for her? What would he do, Had he the motive and the cue for passion That I have? He would drown the stage with tears And cleave the general ear with horrid speech, Make mad the guilty and appal the free, Confound the ignorant, and amaze indeed The very faculties of eyes and ears. Yet I, A dull and muddy-mettled rascal, peak, Like John-a-dreams, unpregnant of my cause, And can say nothing; no, not for a king, Upon whose property and most dear life A damn'd defeat was made. Am I a coward? Who calls me villain? breaks my pate across? Plucks off my beard, and blows it in my face? Tweaks me by the nose? gives me the lie i' the throat, As deep as to the lungs? who does me this? Ha! 'Swounds, I should take it: for it cannot be But I am pigeon-liver'd and lack gall To make oppression bitter, or ere this I should have fatted all the region kites With this slave's offal: bloody, bawdy villain! Remorseless, treacherous, lecherous, kindless villain! O, vengeance! Why, what an ass am I! This is most brave, That I, the son of a dear father murder'd, Prompted to my revenge by heaven and hell, Must, like a whore, unpack my heart with words, And fall a-cursing, like a very drab, A scullion! Fie upon't! foh! About, my brain! I have heard That guilty creatures sitting at a play Have by the very cunning of the scene Been struck so to the soul that presently They have proclaim'd their malefactions; For murder, though it have no tongue, will speak With most miraculous organ. I'll have these players Play something like the murder of my father Before mine uncle: I'll observe his looks; I'll tent him to the quick: if he but blench, I know my course. The spirit that I have seen May be the devil: and the devil hath power To assume a pleasing shape; yea, and perhaps Out of my weakness and my melancholy, As he is very potent with such spirits, Abuses me to damn me: I'll have grounds More relative than this: the play 's the thing Wherein I'll catch the conscience of the king. Exit

←Második felvonás, 1. szín

Hamlet (Második felvonás, 2. szín)

Harmadik felvonás, 1. szín→