Hamlet/Harmadik felvonás, 1. szín

← Második felvonás, 2. szín

Hamlet
szerző: William Shakespeare
(Harmadik felvonás, 1. szín)

Harmadik felvonás, 2. szín →

Szoba a kastélyban.	Scene 1. A room in the castle.
Király, Királyné, Polonius, Ophelia, Rosencrantz és Guildenstern jőnek.	Enter King Claudius, Queen Gertrude, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, and Guildenstern
KIRÁLY Hát semmi úton nem birtok eléje Kerülni, mért ölté fel e zavart, Roncsolva durván csendes napjait Bomlott s veszélyes dőresége által?	King Claudius And can you, by no drift of circumstance, Get from him why he puts on this confusion, Grating so harshly all his days of quiet With turbulent and dangerous lunacy?
ROSENCRANTZ Bevallja: érzi ő, hogy háborog; De hogy miért, nem mondja semmi áron.	Rosencrantz He does confess he feels himself distracted; But from what cause he will by no means speak.
GUILDENSTERN Nem is találtuk könnyűnek kilesni Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt Valódi hogyléte felől akarnánk Belőle csalni bármi vallomást.	Guildenstern Nor do we find him forward to be sounded, But, with a crafty madness, keeps aloof, When we would bring him on to some confession Of his true state.
KIRÁLYNÉ Jól fogadott-e?	Queen Gertrude Did he receive you well?
ROSENCRANTZ Mint kész udvaronc.	Rosencrantz Most like a gentleman.
GUILDENSTERN De nagy erőtetéssel hajlamin.	Guildenstern But with much forcing of his disposition.
ROSENCRANTZ Szóban fukar volt; de ha kérdezénk, Felelni bőkezű.	Rosencrantz Niggard of question; but, of our demands, Most free in his reply.
KIRÁLYNÉ Élvekbe nem Vonátok egy kicsit?	Queen Gertrude Did you assay him? To any pastime?
ROSENCRANTZ Fenséges asszony, Történt, hogy útban egy csapat szinészt Értünk utól, s említők ezt neki; Minek hallása némi látható Örömre gyújtá. Itt vannak, az udvar Körül, s parancsuk is van, gondolom, Hogy még ma este játsszanak előtte.	Rosencrantz Madam, it so fell out, that certain players We o'er-raught on the way: of these we told him; And there did seem in him a kind of joy To hear of it: they are about the court, And, as I think, they have already order This night to play before him.
POLONIUS Való biz' az; s fölkéri általam Fölségteket, nézzék s hallják meg azt A nem-tudom-mit.	Lord Polonius 'Tis most true And he beseech'd me to entreat your majesties To hear and see the matter.
KIRÁLY Kész szivvel; s nagyon Örvendek ily irányán. Csak ösztönözni kell őt, jó urak, S unszolni kedvét ily gyönyörre folyvást.	King Claudius With all my heart; and it doth much content me To hear him so inclined. Good gentlemen, give him a further edge, And drive his purpose on to these delights.
ROSENCRANTZ Tesszük, királyom. Rosencrantz és Guildenstern el.	Rosencrantz We shall, my lord. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
KIRÁLY Menj, Gertrud, te is; Mert titkon érte küldénk Hamletért, Hogy itt találja, csak mintegy esetleg, Opheliát; az atyja és magam Elrejtezünk, s igy látatlan, de látva, Bizton bíráljuk e találkozást, S magaviseletéből hozzávetünk Szerelmi bú-e vagy nem, amitől Rájött e szenvedés.	King Claudius Sweet Gertrude, leave us too; For we have closely sent for Hamlet hither, That he, as 'twere by accident, may here Affront Ophelia Her father and myself, lawful espials, Will so bestow ourselves that, seeing, unseen, We may of their encounter frankly judge, And gather by him, as he is behaved, If 't be the affliction of his love or no That thus he suffers for.
KIRÁLYNÉ Szót fogadok. Ophelia, rád nézve azt óhajtom, Szépséged lett legyen a boldog ok, Hogy Hamlet ily zavart; remélem, így Erényed a jó útba viheti, Mindkettőtök becsűletére.	Queen Gertrude I shall obey you. And for your part, Ophelia, I do wish That your good beauties be the happy cause Of Hamlet's wildness: so shall I hope your virtues Will bring him to his wonted way again, To both your honours.
OPHELIA Vajha Úgy légyen, asszonyom! Királyné el.	Ophelia Madam, I wish it may. Exit QUEEN GERTRUDE
POLONIUS Járkálj te, lyányom, itt. – Fölség; ha tetszik, Elbúhatunk. – Opheliához. Te meg olvass e könyvből Leplezze a szinlett foglalkozás, Mért vagy magadban. – Nem hiába mondják Sok példa van rá – hogy ájtatos arccal, Kegyes gyakorlattal, becúkorozzuk Magát az ördögöt.	Lord Polonius Ophelia, walk you here. Gracious, so please you, We will bestow ourselves. To OPHELIA Read on this book; That show of such an exercise may colour Your loneliness. We are oft to blame in this,– 'Tis too much proved–that with devotion's visage And pious action we do sugar o'er The devil himself.
KIRÁLY Félre. Nagyon igaz Mint sebzi váddal lelkem e beszéd! A festett rima-kép nem undokabb Ahhoz képest, mivel kenik-fenik, Mint szörnyü tettem szépitő szavamhoz. Ó, mily nehéz kő!	King Claudius Aside O, 'tis too true! How smart a lash that speech doth give my conscience! The harlot's cheek, beautied with plastering art, Is not more ugly to the thing that helps it Than is my deed to my most painted word O heavy burthen!
POLONIUS Hallom lépteit Vonuljunk hátra, felséges uram. Király és Polonius el. Hamlet jő.	Lord Polonius I hear him coming: let's withdraw, my lord. Exeunt KING CLAUDIUS and POLONIUS Enter HAMLET
HAMLET Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni – elszunnyadni – semmi több; S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni – elszunnyadni – és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, Mi a nyomort oly hosszan élteti Mert ki viselné a kor gúny-csapásit, Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, Útált szerelme kínját, pör-halasztást, A hivatalnak packázásait, S mind a rugást, mellyel méltatlanok Bántalmazzák a tűrő érdemet Ha nyúgalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó – le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni? – Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen! A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba Legyenek foglalva minden bűneim.	Hamlet To be, or not to be: that is the question Whether 'tis nobler in the mind to suffer The slings and arrows of outrageous fortune, Or to take arms against a sea of troubles, And by opposing end them? To die: to sleep; No more; and by a sleep to say we end The heart-ache and the thousand natural shocks That flesh is heir to, 'tis a consummation Devoutly to be wish'd. To die, to sleep; To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub; For in that sleep of death what dreams may come When we have shuffled off this mortal coil, Must give us pause: there's the respect That makes calamity of so long life; For who would bear the whips and scorns of time, The oppressor's wrong, the proud man's contumely, The pangs of despised love, the law's delay, The insolence of office and the spurns That patient merit of the unworthy takes, When he himself might his quietus make With a bare bodkin? who would fardels bear, To grunt and sweat under a weary life, But that the dread of something after death, The undiscover'd country from whose bourn No traveller returns, puzzles the will And makes us rather bear those ills we have Than fly to others that we know not of? Thus conscience does make cowards of us all; And thus the native hue of resolution Is sicklied o'er with the pale cast of thought, And enterprises of great pith and moment With this regard their currents turn awry, And lose the name of action.–Soft you now! The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons Be all my sins remember'd.
OPHELIA Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem Láttam fönségedet?	Ophelia Good my lord, How does your honour for this many a day?
HAMLET Köszönöm alássan; jól, jól, jól.	Hamlet I humbly thank you; well, well, well.
OPHELIA Uram, nehány emléke itt maradt, Már rég óhajtám visszaküldeni, Kérem, fogadja el.	Ophelia My lord, I have remembrances of yours, That I have longed long to re-deliver; I pray you, now receive them.
HAMLET Nem, nem. Nem adtam egyet is soha.	Hamlet No, not I; I never gave you aught.
OPHELIA Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott; S hozzá illatnak édes szavakat Vedd vissza, mert illatjok elapadt; Nemes szívnek szegény a dús ajándék, Ha az adóban nincs a régi szándék. Itt van, fönséges úr.	Ophelia My honour'd lord, you know right well you did; And, with them, words of so sweet breath composed As made the things more rich: their perfume lost, Take these again; for to the noble mind Rich gifts wax poor when givers prove unkind. There, my lord.
HAMLET Ha! ha! becsületes vagy?	Hamlet Ha, ha! are you honest?
OPHELIA Uram!	Ophelia My lord?
HAMLET Szép vagy?	Hamlet Are you fair?
OPHELIA Hogyan, fenséges úr?	Ophelia What means your lordship?
HAMLET Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba álljon becsületed szépségeddel.	Hamlet That if you be honest and fair, your honesty should admit no discourse to your beauty.
OPHELIA Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban mint a becsülettel?	Ophelia Could beauty, my lord, have better commerce than with honesty?
HAMLET Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné. Ez valaha paradox volt, de a mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek.	Hamlet Ay, truly; for the power of beauty will sooner transform honesty from what it is to a bawd than the force of honesty can translate beauty into his likeness: this was sometime a paradox, but now the time gives it proof. I did love you once.
OPHELIA Valóban, fenség, úgy hitette el velem.	Ophelia Indeed, my lord, you made me believe so.
HAMLET Ne hittél volna nekem; mert hiába oltja be az erény e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. Én nem szerettelek.	Hamlet You should not have believed me; for virtue cannot so inoculate our old stock but we shall relish of it: I loved you not.
OPHELIA Annál inkább csalódtam.	Ophelia I was the more deceived.
HAMLET Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket! Én meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló, nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem, hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között! Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy közülünk. Menj Isten hírével, kolostorba. Hol az apád?	Hamlet Get thee to a nunnery: why wouldst thou be a breeder of sinners? I am myself indifferent honest; but yet I could accuse me of such things that it were better my mother had not borne me: I am very proud, revengeful, ambitious, with more offences at my beck than I have thoughts to put them in, imagination to give them shape, or time to act them in. What should such fellows as I do crawling between earth and heaven? We are arrant knaves, all; believe none of us. Go thy ways to a nunnery. Where's your father?
OPHELIA Otthon, uram.	Ophelia At home, my lord.
HAMLET Rá kell csukni az ajtót, hogy ne játssza a bolondot máshol, mint saját házában. Isten veled.	Hamlet Let the doors be shut upon him, that he may play the fool no where but in's own house. Farewell.
OPHELIA Ó, könyörülj rajta, mennybéli jóság!	Ophelia O, help him, you sweet heavens!
HAMLET Ha férjhez mégy, ím, ez átkot adom jegyajándékul légy bár oly szűz, mint a jég, oly tiszta, mint a hó ne menekülhess a rágalom elől. Vonulj kolostorba menj; Isten veled. Vagy, ha okvetlen férjhez kell menned, menj bolondhoz, mert okos ember úgy is tudja bizony, miféle csudát szoktatok csinálni belőle. Zárdába hát; eredj, hamar pedig. Isten veled.	Hamlet If thou dost marry, I'll give thee this plague for thy dowry: be thou as chaste as ice, as pure as snow, thou shalt not escape calumny. Get thee to a nunnery, go: farewell. Or, if thou wilt needs marry, marry a fool; for wise men know well enough what monsters you make of them. To a nunnery, go, and quickly too. Farewell.
OPHELIA Ó, ég hatalma, állítsd helyre őt!	Ophelia O heavenly powers, restore him!
HAMLET Hallottam hírét, festjük is magunkat, no bizony. Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat; lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak mutatkoztok. Eredj! jóllaktam már vele; az őrített meg. Nem kell több házasság, mondom; aki már házas, egy hiján, hadd éljen; a többi maradjon úgy, amint van. Zárdába; menj! Hamlet el.	Hamlet I have heard of your paintings too, well enough; God has given you one face, and you make yourselves another: you jig, you amble, and you lisp, and nick-name God's creatures, and make your wantonness your ignorance. Go to, I'll no more on't; it hath made me mad. I say, we will have no more marriages those that are married already, all but one, shall live; the rest shall keep as they are. To a nunnery, go. Exit
OPHELIA Ó, mely dicső ész bomla össze itten! Udvarfi, hős, tudós, szeme, kardja, nyelve; E szép hazánk reménye és virága, Az ízlés tükre, minta egy szoborhoz, Figyelme tárgya minden figyelőnek, Oda van, ím, oda! S én legnyomorúbb minden bús hölgy között, Ki szívtam zengő vallomási mézét, Most e nemes, fölséges észt, miképp Szelíd harangot, félreverve látom; Nyilt ifjusága páratlan vonásit Őrült rajongás által dúlva szét. Ó, jaj nekem, Hogy amit láttam, láttam; és viszont, Hogy amit látok, látom az iszonyt! A Király és Polonius jőnek.	Ophelia O, what a noble mind is here o'erthrown! The courtier's, soldier's, scholar's, eye, tongue, sword; The expectancy and rose of the fair state, The glass of fashion and the mould of form, The observed of all observers, quite, quite down! And I, of ladies most deject and wretched, That suck'd the honey of his music vows, Now see that noble and most sovereign reason, Like sweet bells jangled, out of tune and harsh; That unmatch'd form and feature of blown youth Blasted with ecstasy: O, woe is me, To have seen what I have seen, see what I see! Re-enter KING CLAUDIUS and POLONIUS
KIRÁLY Szerelem! nem arra tart e szenvedély! Se a beszéd, bár egy kissé laza, Nem volt bolondság. Van valami lelkén, Amin kotolva űl e mélakór, S minek kikölte és felpattanása Veszélybe dönthet. Azt, hogy megelőzzem, Gyors eltökéléssel így gondolám Menjen sietve Angliába Hamlet, Megkérni az elmulasztott adót Talán a tenger, a kültartományok Sokféle tarka tárgya kiveri Ezt a szivébe rögzött valamit, Melyhez tapadt elméje kiragadja Önnönmagából. Mit mondasz reá?	King Claudius Love! his affections do not that way tend; Nor what he spake, though it lack'd form a little, Was not like madness. There's something in his soul, O'er which his melancholy sits on brood; And I do doubt the hatch and the disclose Will be some danger: which for to prevent, I have in quick determination Thus set it down: he shall with speed to England, For the demand of our neglected tribute Haply the seas and countries different With variable objects shall expel This something-settled matter in his heart, Whereon his brains still beating puts him thus From fashion of himself. What think you on't?
POLONIUS Jó lesz; de mégis azt hiszem, hogy e baj Első csirája és eredete Szerelmi bánat. – Nos, Ophelia! Nem kell, hogy elmondd, Hamlet mit beszélt, Hallottuk azt mind. – Felséged magas Tetszésitől függ, de én azt javaslom Királyné anyja most játék után Hivassa bé őt, és négy szem között, Szép szóval bírja rá, ha felfödözné E bú okát; fogja rövíden őt; Én meg, ha tetszik, hallgatózzam ott, Hogy mit beszélnek. Ha nem boldogul Ám menjen Angliába Hamlet, vagy hová Elcsukni jónak látja bölcseséged.	Lord Polonius It shall do well: but yet do I believe The origin and commencement of his grief Sprung from neglected love. How now, Ophelia! You need not tell us what Lord Hamlet said; We heard it all. My lord, do as you please; But, if you hold it fit, after the play Let his queen mother all alone entreat him To show his grief: let her be round with him; And I'll be placed, so please you, in the ear Of all their conference. If she find him not, To England send him, or confine him where Your wisdom best shall think.
KIRÁLY Úgy légyen; én is amellett vagyok Őrizve járjanak őrült nagyok. El mind.	King Claudius It shall be so Madness in great ones must not unwatch'd go. Exeunt

←Második felvonás, 2. szín

Hamlet (Harmadik felvonás, 1. szín)

Harmadik felvonás, 2. szín→