Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 41
Buda, okt. 12.
Eddig Sághon vagy, s öleled mindkettejöket, s a szerelem legtisztább forrásából örömet és boldogságokat iszol. Én pedig elzárva ülök azon helyt, mely annyi irtóztató emlékezetekkel kínoz.
Még egyszernél többet nem voltam kinn. Kibeszélhetetlen rettegések közt kocsiztam ki, s kevésbe mult, hogy korán próbámért meg nem lakoltam. — Ha Nincsi most látna! ha látná mint viselem képemen az ő állhatatlansága következéseit! El fogna tőlem borzadni. És mégis sokért nem akarnám, hogy miattam egy bús órája legyen. — Nincsi, Nincsi? a te neved még mindig kimondhatatlan szerelemmel tölti el szívemet. — Elengedek neked minden kínt, minden bántást e szerelem kedvéért, mert ez nekem így is boldogságom.