Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 30
Oda vagyok, barátom! oda vagyok! Teréz — ah, képzelheted-e s nem dőlsz-e el ijedtedben? Teréz ég érettem! Ég, és ennek tudásában mennyei boldogság s a pokolnak minden kínjai vannak elrejtve. Nem tölt-e meg egész mértéke kínjaimnak, hogy még ennek is reám kelle jönni? egy tiszteletre méltó leány nyugalmát kellett-e földulnom? egy tisztelt ősz atyán kellett-e, minden irántam mutatott kegyeiért s e szíves vendéglésért, épen ott ejtenem sebet, a hol az őtet leghalálosabban érdekli? kedves gyermekének szívébe kellett e halál és emésztő gyötrelem magvát hintenem? — És mind ezt mivel? egy boldogtalan érzéssel, mely leginkább a legjobb szíveket hatja meg! — E gondolat úgy hembereg érről érre, mint egy tűzpatak szívemben, s elégeti a remélt nyugalomnak minden fakadó csemetéjét.