21. szonett
Az én muzsám nem hasonló amahhoz
Ki festett bájt magasztal versiben,
Szépére minden szépet összehalmoz,
Mi fény s dicső van földön és egen;
Ki összeméri szépét, hizelegve,
Nap- s holddal, tenger és föld gyöngyivel,
Tavasz virágival, s az ég kerekje
A mindenségben a mi szépre lel.
Hűn szerető, hadd a valót daloljam:
S hogy szépem oly szép, meghisztek nekem,
Mint bármely anya szülte, bár nem olyan
Fénylő mint ama lámpák az egen!
Mondjanak többet, kik kérkedni szoktak;
Én, a mennyim van, annyit árulok csak!