Viszfény
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Egy tükröm van s oly kedvvel
Tekintgetek belé,
Mintha királyi rendjel
Díszét jelentené.
Nem mintha saját képem
Ugy tetszenék nekem,
De társaság kell nékem,
S azt itten föllelem.

Mert míg özvegy lakomban
Belé pillantgatok,
Rózsás keretből nyomban
A kedves mosolyog.
Fordúlok, csókra készen -
S eltűnt a drága fő;
De verseimet nézem,
És ujra itt van ő.

Irom is egyre szebben,
A mint tollamba jő,
S meg nem zavarhat ebben
Gúnyos gáncskereső.
S lazúr zománcz-keretben
A rózsadísz közül
A kedves szebbnél szebben
Rám néz és földerűl.