Vadász esti dala
1775.
Puskámmal járom a rideg,
A csöndes parlagot,
S a merre járok, ott lebeg,
Szépséges alakod.
Te is most, távol sejtelek,
Ott jársz a parlagon,
Vajh néked nem jelent-e meg
Egy perczre alakom?
A hontalan bús képe, kit
A sors távol ragadt,
És jobbra-balra téved itt,
Mert tőled elszakadt?
Nevedre ollyat érzek én,
Mint csöndes hold ha kel,
Oly édes béke száll belém,
És nem tudom, mi lel!