Változás (Johann Wolfgang von Goethe)
1768.
Kavicsos patak árján elringat a hullám,
S odatárt kebelemre hizelgve simúlván
Csókjával üdít az erőteli nedv;
Aztán lesietve elhagy csapodáran,
De íme nyomában már mást hoz az áram,
S szép váltakozásban megújul a kedv.
S te mégis e drága örömteli élet
Múló idejét henye búra fecsérled,
A mért egy igéző leányka hamis?
Idézd föl a múlt kéjt, hívd a jövendőt!
Ha isteni kéj volt, ölelni az elsőt,
Hidd, isteni kéjt hoz a második is.