Utóhang (Johann Wolfgang von Goethe)
Dicső a költő, ha magárúl,
Mint napról, császárról beszél:
De hogy soványúl, halaványúl,
Ha éjjel, loppal útra kél.
A felhő-foszlányt át nem hatja
A nappal oly azúros ég,
Sápadt és szürke arczulatja.
Szíve könnyei feketék.
Ne hagyj ilyen sötétbe' ─ vess rám
Kedves fényedből gazdagon:
Te Phosphorusom, mécsem, gyertyám,
Te napom, holdam, csillagom!