Wikiforrás

Trienti Káté/NEGYEDIK RÉSZ. IV. FEJEZET.

< Trienti Káté
[ 437 ]

IV. FEJEZET.

Azokról, a miket kérni kell.

I. Mit kell Istentől kérni?

Mivel az egyes kéréseknél a maga helyén úgyis megmondatik, mit kell kérnünk és mit nem, elég lesz a hívőket általában figyelmeztetni, hogy csak a mik jók és igazságosak, kérjék az Istentől: nehogy, ha valamit kérnek, a mi nem illik, azon felelettel utasíttassanak vissza:[1] „Nem tudjátok, mit kértek.” A mit pedig bűntelenül kívánni lehet, kérni is szabad. Amint bizonyítják az Úrnak bőséges ígéretei:[2] „A mit akartok, kérjétek és meglesz nektek.” Mert azt ígéri, hogy mindent meg fogadni. [ 438 ]

II. Mit kell először is önmagáért kérni Istentől?

Azért mindenekelőtt úgy szabályozzuk kívánságunkat és óhajtásunkat, hogy legfőbb törekvésünk és óhajunk Istenre, mint a legfőbb jóra legyen irányozva. Azután kívánjuk azokat, amik bennünket Istennel leginkább összekapcsolnak; amik pedig tőle elszakasztanak vagy az elszakasztásra némileg okot szolgáltatnak, törekvésünktől és óhajtásunktól eltávolítandók. Ebből érthető hogyan kell a többit, a mi jónak mondatik, azon legfőbb és tökéletes jó szerint óhajtani és Istentől, a mi atyánktól kérni.

III. Hogyan kell a testi s külső javakat Istentől kérni?

Az úgynevezett testi és külső javak, úgymint az egészség, erő, szépség, gazdagság, tisztelet, dicsőség, minthogy gyakran alkalmat és táplálékot nyújtanak a bűnre, (ez okból jámborul és üdvösen nem kérhetők:) azok kérését úgy korlátozzuk, hogy az élet ezen javait szükségből kérjük; mely kérésmód Istenre irányoztatik. Mert szabad nekünk imával kérnünk, a miket mind Jakab mind Salamon kértek, amaz eképpen:[3] „Ha kenyeret adand nekem ételül és ruhát öltözetül, az Úr lesz nekem Istenem Salamon pedig e szavakkal:[4] „Csak élelmemre add meg a szükségeseket.”

IV. Hogyan kell a gazdagságot és más testi javakat használnunk, ha azokkal Isten kegyelméből bírunk?

Minthogy pedig nekünk Isten jósága az élelemre és ruházatra szükségeset megadja, illő, hogy megemlékezzünk az apostol azon intéséről:[5] „A kik vesznek, mintha nem bírnának és a kik élnek a világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik a világ alakja.” Ismét:[6] „ha bővelkedtek gazdagsággal, szíveteket ahhoz ne tegyétek”, melyre nézve magától Istentől tanultuk, hogy csak gyümölcse és használata a mienk, de úgy, hogy azt másokkal megosszuk. Ha egészségnek örvendünk, ha a többi külső és testi javakkal bővelkedünk, emlékezzünk meg, hogy azért adattak nekünk, hogy mind Istennek könnyebben szolgálhassunk, mind felebarátunknak azokkal segedelmére lehessünk. [ 439 ]

V. Hogyan kell az ész és tudomány javait kérni?

Az ész javait és ékességeit is szabad kérni, milyenek a művészetek és tudományok, de csak azon feltétellel, ha Isten dicsőségére és üdvösségünkre szolgálnak. A mit pedig magában, minden hozzáadás és feltétel nélkül kell óhajtanunk, keresnünk és kívánnunk, az, – mint fentebb említettük, – az Isten dicsősége, s azután mindaz, a mi bennünket ama legfőbb jóval egyesíthet, mint a hit, Isten félelme és szeretető; melyekről bőven szólunk az egyes kérések fejtegetésében.

  1. ↑ Mát. 20, 22.
  2. ↑ Ján. 15, 7.
  3. ↑ Móz. I. K. 28, 20.21.
  4. ↑ Példab. 30, 8.
  5. ↑ I. Kor. 7, 30. 31.
  6. ↑ 61. zsolt. 11.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Trienti_Káté/NEGYEDIK_RÉSZ._IV._FEJEZET.&oldid=101907”