V. Hogyan kell az ész és tudomány javait kérni?
Az ész javait és ékességeit is szabad kérni, milyenek a művészetek és tudományok, de csak azon feltétellel, ha Isten dicsőségére és üdvösségünkre szolgálnak. A mit pedig magában, minden hozzáadás és feltétel nélkül kell óhajtanunk, keresnünk és kívánnunk, az, – mint fentebb említettük, – az Isten dicsősége, s azután mindaz, a mi bennünket ama legfőbb jóval egyesíthet, mint a hit, Isten félelme és szeretető; melyekről bőven szólunk az egyes kérések fejtegetésében.
V. FEJEZET.
Kikért kell imádkozni.
I. Nincs senki e világon, a kiért nem volna szabad Istenhez imádkozni.
Miután a hívő nép megtanulta, miket kell kérnie, arra is meg kell tanítani, kikért kell imádkoznia. Az ima pedig kérésből és hálaadásból áll; azért előbb a kérésről szóljunk. Imádkoznunk kell tehát mindenkiért az ellenségeskedés, nemzetiség vagy vallás minden különbsége nélkül. Mert akár ellenség, akár idegen vagy hogy hitetlen legyen valaki, mégis felebarátunk, kit mivel Isten parancsa szerint szeretnünk kell, következik, hogy érte imádkozni is tartozunk, minthogy az ima a szeretet kötelme; erre vonatkozik az apostol amaz intelme:[1] „Kérlek benneteket, hogy minden emberért mondassanak imák.” S ezen imában először azok kérendők, a mik a lélek üdvére tartoznak, s aztán, a mik a testére.
II. Kikért kell főkép imádkozni?
Az ima e kötelmét legelőször a lelkipásztorokért kell teljesítenünk, mire az apostol saját példájával int bennünket; mert azt írja kolosszaiakhoz,[2] hogy imádkozzanak érette, hogy az
