Trienti Káté/NEGYEDIK RÉSZ. I. FEJEZET.
szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai
NEGYEDIK RÉSZ. I. FEJEZET.
NEGYEDIK RÉSZ.
I. FEJEZET.
Az imáról s főkép annak szükségességéről.
I. Hogyan kell Istenhez imádkozni?
A hívő nép üdvére igen szükséges a lelkipásztori tiszt és hivatal betöltésében az ima sürgetése, melynek hasznát és módját sokan nem fogják tudni, ha a lelkipásztor jámbor és hű szorgalommal elő nem adja. Azért a plébános fő gondja arra irányuljon, hogy ájtatos hallgatói megértsék, miért és hogyan kell Istenhez imádkozni. A szükséges imának minden kellékét magában foglalja azon isteni minta, melyre Krisztus Urunk az apostolokat s azok és utódaik által mindazokat, kik a keresztény hitet felveszik, megtaníttatni akarta; melynek szavait és értelmét úgy szívünkbe s emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy tétovázás nélkül tudjuk. Hogy pedig a lelkipásztorok útmutatással bírjanak arra nézve, hogy miképp kell a híveket az imádság ezen módjára megtanítani, előadjuk itt a szükségesebbeket, – azon írókból véve, – kiknek e nemben való bő tudománya különösen dicsértetik; a többit, ha szükséges lesz, ugyanazon kútfőkből meríthetik a lelkipásztorok.
II. Az ima az üdvösségre szükséges.
Először is tehát ki kell fejteni, mily szükséges az ima, melynek törvénye nem egyedül tanácsképen adatott, hanem kötelező parancs erejével is bír. A mit Krisztus Urunk e szavakkal fejezett ki:[1] „Szükséges mindenkor imádkozni.” Az ima ezen [ 429 ]szükségességét maga az anyaszentegyház is kijelenti az Ur imádságának azon mintegy bevezetésével:[2] „Üdvösséges rendelet által figyelmeztetve és isteni tanítás által oktattatva, bátorkodunk mondania.” Minthogy tehát az ima a keresztényeknek szükséges vala és a tanítványok őt kérék:[3] „Uram! taníts minket imádkozni;” az Isten Fia imamintát adott nekik, s reményt nyújtott azok megnyerésére, a mikért könyörögnek. És ő maga példájával ment elől az imádkozásban, melyet nemcsak folytonosan gyakorolt, hanem abban egész éjeket is töltött.[4] És ezen kötelességre utóbb az apostolok nem mulasztották el megtanítani azokat, kik Jézus Krisztus hitére tértek. Mert mind sz. Péter[5] és János[6] gondosan intik arra az ájtatos híveket, mind az Apostol, fontosságáról megemlékezve, több helyen figyelmezteti a keresztényeket az ima üdvös szükségességére.
III. Hogyan lehet az embereket leginkább e szükséges kötelesség megismerésére bírni?
Azonfelül oly sok, a lélek és test védelmére megkívántató jóra és előnyre van szükségünk, hogy szükségkép az imához kell fordulnunk, mint a mely szükségeink legjobb tolmácsa és megnyerője azoknak, a mikre szükségünk van. Mert Isten senkinek semmivel sem tartozván, nincs más mód, mint, a mire szükségünk van, tőle imával kérni, melyet, mint szükséges eszközt adott nekünk annak megnyerésére, a mit óhajtunk.
IV. Nem tehetünk eleget minden szükségletünknek, hacsak nem ima által.
Főképen, mivel tudjuk, hogy vannak, a miket csak annak segedelmével lehet megnyerni. A szent imának ugyanis azon kitűnő ereje van, hogy leginkább az által űzetik ki a gonosz lélek. Mert van az ördögöknek oly faja, mely nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által.[7] Azért a jeles ajándékok nagy kincsétől fosztják meg magokat azok, kik az ájtatos és gyakori imádkozást szokásba és gyakorlatba nem veszik. Mert nemcsak kellő, hanem folytonos ima szükséges annak megnyerésére, a mit óhajtunk. [ 430 ]„Mert,” mint szent Jeromos mondja:[8] „írva van: minden kérőnek adatik; ha tehát neked nem adatik, azért nem adatik, mert nem kérsz; „kérjetek tehát és adatik nektek.”