„Mert,” mint szent Jeromos mondja:[1] „írva van: minden kérőnek adatik; ha tehát neked nem adatik, azért nem adatik, mert nem kérsz; „kérjetek tehát és adatik nektek.”
II. FEJEZET.
Az ima hasznosságáról.
I. Mi az imának első gyümölcse?
Ezen szükségesség pedig legkellemesebb haszonnal jár, mely legbőségesebb gyümölcsöket terem; melyeknek bőségét találják a lelkipásztorok a sz. íróknál, ha szükséges lesz azokat a hívekkel közölni. Mi a sok közöl néhányat szemeltünk ki, melyeket itt előadni alkalmasnak véltünk. Tehát az első gyümölcs, melyben az ima által részesülünk, az, hogy az imádsággal az Istent tiszteljük; mivel az ima a hitnek némi bizonysága, mely a szentírásban tömjénnel hasonlíttatik össze. „Jusson tehát,” így szól a próféta,[2] „imádságom, mint a jó illatszer a te színed elé.” Azért eképpen alárendeltségünket valljuk Isten iránt, kit minden jó szerzőjének ismerünk és hirdetünk, kiben egyedül bízunk, kiben boldogságunk és üdvünk egyedüli erősségét és menedékét bírjuk. E gyümölcsre azon szavakkal is intetünk:[3] „Hijj segítségül engem a szorongatás napján; megmentelek és tisztelni fogsz engem.”
II. Miben áll a második haszon, melyet az imádság által nyerünk?
Az imából igen bőséges és kellemes haszon származik, midőn Isten imádságunkat meghallgatja: mert szent Ágoston mondása szerint,[4] az ima a mennyország kulcsa. „Mert az ima, úgymond, fölszáll és az Isten könyörületessége leszáll. Jóllehet, mély a föld, magas az ég, mégis meghallja az Isten az ember kérését.” Az ima ezen gyakorlata oly nagy erővel és haszonnal
