NEGYEDIK RÉSZ.
I. FEJEZET.
Az imáról s főkép annak szükségességéről.
I. Hogyan kell Istenhez imádkozni?
A hívő nép üdvére igen szükséges a lelkipásztori tiszt és hivatal betöltésében az ima sürgetése, melynek hasznát és módját sokan nem fogják tudni, ha a lelkipásztor jámbor és hű szorgalommal elő nem adja. Azért a plébános fő gondja arra irányuljon, hogy ájtatos hallgatói megértsék, miért és hogyan kell Istenhez imádkozni. A szükséges imának minden kellékét magában foglalja azon isteni minta, melyre Krisztus Urunk az apostolokat s azok és utódaik által mindazokat, kik a keresztény hitet felveszik, megtaníttatni akarta; melynek szavait és értelmét úgy szívünkbe s emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy tétovázás nélkül tudjuk. Hogy pedig a lelkipásztorok útmutatással bírjanak arra nézve, hogy miképp kell a híveket az imádság ezen módjára megtanítani, előadjuk itt a szükségesebbeket, – azon írókból véve, – kiknek e nemben való bő tudománya különösen dicsértetik; a többit, ha szükséges lesz, ugyanazon kútfőkből meríthetik a lelkipásztorok.
II. Az ima az üdvösségre szükséges.
Először is tehát ki kell fejteni, mily szükséges az ima, melynek törvénye nem egyedül tanácsképen adatott, hanem kötelező parancs erejével is bír. A mit Krisztus Urunk e szavakkal fejezett ki:[1] „Szükséges mindenkor imádkozni.” Az ima ezen
- ↑ Luk. 18, 1.
