Trienti Káté/ELSŐ RÉSZ. IV. FEJEZET.

← ELSŐ RÉSZ. III. FEJEZET.

Trienti Káté
szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai
ELSŐ RÉSZ. IV. FEJEZET.

ELSŐ RÉSZ. V. FEJEZET. →

IV. FEJEZET.

A harmadik ágazatról.

Ki fogantaték Szentlélektöl, születék szűz Máriától.

I. Mit ad a harmadik hitágazat a hiteknek elő, hogy higyjék?

Hogy az Isten a legnagyobb és különös jótéteménynyel illette az emberi nemet, midőn a legkegyetlenebb zsarnok szolgaságából kiszabadította, a fönnebbi ágazat magyarázatából megérthetik a hívek. Ha pedig a ezélt és módot is figyelembe veszszük, melylyel azt főképen munkálni akarta, bizonyára semmi sem fog fönségesebbnek, semmi dicsőbbnek látszani Istennek hozzánk való kegyessége- és jóságánál. Azért ezen titok nagyságát, melyet a szentirás, mint üdvösségünk legfőbb czikkét gyakran elénk ad megfontolás végett, a harmadik ágazat magyarázatánál kezdje a plébános fejtegetni s mutassa ki azon értelmét, mely szerint hiszszük és valljuk, hogy ugyanazon Jézus Krisztus, a mi egyetlen Urunk, az Isten fia, midőn a szűz méhében értünk az emberi testet fölvette, nem férfiútól, mint egyéb emberek, hanem a természet rendén fölül a Szentlélek ereje által fogantatott, úgy, hogy ugyanazon személy maradván, Isten, a mi öröktől fogva volt, emberré lett, a mi azelőtt nem volt. Hogy pedig ezen szavakat igy kell érteni, világosan kitetszik a konstantinápolyi sz. zsinat hitvallásából, mely igy szól: „Ki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért mennyekből leszállott és, a Szentlélek által szűz Máriából testet vett és emberré lett”. És ugyanezt megmagyarázta sz. János evangélista is, ki maga az Ur Űdvözitő ajkairól vette e magasztos titok ismeretét; mert, miután az isteni Igének természetét eme szavakkal megmagyarázta : „Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige”, végül igy zárja he: „Es az Ige testté lőn és miköztünk lakozék”.^[1]

II. Az időben való születés által Krisztusban a természetek semmi tekintetben nem zavarodtak össze.

Az Ige ugyanis, mely az isteni természetnek alanya, úgy vette föl az emberi természetet, hogy egy és ugyanaz az isteni és emberi természet alanya és személye, minél fogva történt, hogy ezen csodálatos egyesülés mindkét természet működéseit és tulajdonságait megtartotta és mint sz. Leo^[2] ama nagy pápa mondja: „sem az alsóbbat el nem nyelte a megdicsőülés, sem a felsőbbet nem kisebbítette a fölvevés”.

III. Nem egyedül a Szentlélek vitte véghez a megtestesülés müvét.

Mivel pedig a szavak magyarázását mellőzni nem kell, tanítsa a plébános, hogy noha azt mondjuk, hogy az Isten Fia a Szentlélek ereje által fogantatott: a megtestesülés titkát még sem teljesítette a Szentháromságnak ezen egy személye. Mert ámbár csak a fiú vette fel az emberi természetet: mindazáltal a Szentháromságnak minden személye, az Atya, Fin és Szentlélek volt szerzője ezen titoknak; mert a keresztény hit szabálya: hogy minden, a mit Isten magán kívül a teremtett dolgokban müvei, mind a három személylyel közös, egyik sem cselekszik többet, mint a másik, sem egyik a másik nélkül. Hogy pedig az egyik személy a másiktól származik, ez az egy mindegyikkel közös nem lehet; mert a Fiu csak az Atyától születik, a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik. Viszont akármi tőlük ered kivülök, mindazt a három személy minden különbség nélkül cselekszi és ily nemü a Fin Isten megtestesülése is. Ámbár mindez igy vagyon, mindazáltal azon dolgok közöl, melyek minden személylyel közösek, mindegyiknek mást és mást szokott tulajdonítani a szentirás; úgymint az Atyának a legnagyobb hatalmat minden dolgok fölött, a Fiúnak a böleseséget, a Szentléleknek a szeretetet tulajdonítja. És mivel az isteni megtestesülés titka Istennek irántunk kiváló és végtelen jóságát bizonyítja. ez okból e működés kiválólag a Szentléleknek tulajdonittatik.

IV. Krisztus fogantatása nem ugyan egészen, de nagyobbrészt mégis természetfölötti módon történt.

Ezen titokban, mint tudjuk, némelyek a természet rendén fölül, mások a természet ereje által eszközöltettek. Mert abban, hogy hisszük, hogy Krisztus teste a szűz anya legtisztább véréből képeztetek, az emberi természetet ismerjük el, mivel minden emberi test közös tulajdona, hogy az anya véréből képződik. A mi pedig mind a természet rendét, mind az emberi felfogást túlhaladja, hogy, mihelyt a boldogságos szűz az angyal szavain megnyugodván, mondá:^[3] „íme az Ur szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”, Krisztus szentséges teste azonnal megalakult s vele az eszes lélek egyesült és igy azonnal tökéletes Isten és tökéletes ember volt. Hogy pedig ez a Szentléleknek uj és csodálatos müve volt, azon senki sem kételkedhetik, minthogy a természet rendje szerint semmi test sem nyerhet emberi lelket a meghatározott időköz előtt. Ide járul még ama legnagyobb csodálatra méltó dolog, hogy, mihelyt a lélek a testtel egyesittetett, maga az istenség is egybeköttetett a test és lélekkel; tehát mihelyt a test képződött és a lélekkel egyesittetett, a testtel és lélekkel az istenség is egyesült. Miből következik, hogy ugyanazon pillanatban tökéletes Isten és tökéletes ember lett és a legszentebb Szűz igazán s tulajdon értelemben mondatik Isten és ember anyjának, mivel ugyanazon pillanatban Istent és embert fogant méhében. Ezt pedig kijelenté neki az angyal, midőn mondá:^[4] „íme méhedben fogansz és fiat szülsz és az ő nevét Jézusnak hívod; ez nagy leszen és a Magasságbeli Fiának fog hivatni”: és a következés bebizonyította, a mit Izaias megjövendölt:^[5] „íme a Szűz méhében fogan és fiat szül”. Ugyanezt Erzsébet is, midőn Szentlélekkel eltelve Isten Fiának fogantatását megérté, e szavakkal fejezte ki:^[6] „Honnét vagyon ez nekem, hogy az én Uram anyja jöjjön hozzám”. Azonban valamint Krisztus teste a szeplőtelen Szűz legtisztább véréből, férfiú közreműködése nélkül, mint fönn mondottuk, hanem csupán a Szentlélek ereje által képeztetett: úgy, mihelyt fogantatott, az ő lelke a Szentléleknek bőséges teljét és a kegyelmek teljes bőségét nyerte. Mert, mint sz. János bizonyítja:^[7] „neki nem mérték szerint”, mint más embereknek, kik szentséggel és malaszttal ékeskednek, „adja Isten a lelket”, hanem minden kegyelmet oly bőven öntött az ő lelkébe, hogy^[8] „az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan”.

V. Krisztust nem lehet Isten fogadott fiának nevezni.

Mindazonáltal nem szabad őt Isten fogadott fiának nevezni, habár azon szellemmel birt, melylyel a szent emberek Isten fiaivá fogadtatnak; mert természeténél fogva lévén Isten fia, reá a fogadott fiuság kegyelme vagy nevezete semmikép sem illik.

VI. Mit kell ezen ágazat első részénél különösen fontolóra venni.

Ezek azok, mik a fogantatás csodálandó titkáról kifejtendők voltak, melyekből, hogy reánk üdvös haszon áradjon, főkép azt kell a híveknek emlékezetökben tartaniok és gyakrabban fontolgatniok, hogy Isten az, a ki emberi testet vett fel és oly módon lett emberré, melyet sem észszel felfognunk, sem szavakkal kimagyaráznunk nem lehet; és végre azért akart emberré lenni, hogy mi emberek Isten fiaivá újra szülessünk. Ezeket figyelmesen fontolgatván, mindazon titkokat, melyek ezen ágazatban foglaltatnak, alázatos és hivő szívvel higyjék és imádják s kíváncsian, a mi veszély nélkül alig történhetik, ne vizsgálják és fürkészszék.

„Születék szűz Máriától”.

VII. Mit jelent, hogy „Krisztus szűz Máriától született”.

Ez második része ezen ágazatnak, melyet a plébános szorgalmasan megmagyarázzon, minthogy a hívek hinni tartoznak, hogy az Ur Jézus nemcsak fogantatott a Szentlélek ereje által, hanem született is és a világra hozatott a szűz Máriától. E titokban való hitet mily lelki öröm és vidámsággal kell fontolgatni, bizonyítja az angyal szava, ki először hozta e világnak a legboldogitóbb üzenetet, midőn mondá:^[9] „íme nagy örömöt hirdetők nektek, mely leszen minden népnek”; továbbá könnyen érthető a mennyei sereg énekéből, melyet az angyalok zengtek: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratu embereknek”. Itt kezdett teljesülésbe menni egyszersmind Isten, Abrahámnak tett ama legfenségesebb ígérete, kinek mondatott,^[10] „hogy egykor az ő magvában minden nemzetek megáldatnak”. Mert Dávid királytól származott Mária, kit igazán Isten anyjának hirdetünk és tisztelünk, mivel azon egyént szülte, ki Isten és ember volt egyszersmind.

VIII. Krisztus nem született a természet közönséges rende szerint.

De valamint maga a fogantatás a természet rendét egészen fölülmúlja: úgy a születésben csak istenit kell szemlélnünk. Azonfölül, a minél csodálatosabbat mondani vagy gondolni sem lehet, anyától születik az anyai szüzesség minden sérelme nélkül; és mikép azután a zárt és lepecsételt sírból kijött és^[11] zárt ajtókon a tanítványokhoz bement; vagy, hogy attól, mit a természetben mindennap látunk, el ne térjünk, mikép a nap sugarai az üveg tömör anyagát áthatják, de össze nem törik, sem semmikép meg nem sértik: mondom, hasonló, sőt fönségesebb módon jött ki Jézus Krisztus az anyai méhből, az anyai szüzesség minden sérelme nélkül, úgy, hogy az ő sértetlen és örök szüzességét a legméltóbb dicséretekkel magasztaljuk. Ez pedig a Szentlélek ereje által létesült, ki az anyát a fiu fogantatása és születésénél úgy segélte, hogy neki termékenységet is adott, örök szüzességét is megőrizte.

IX. Krisztus jogosan mondatik második Adámnak és Mária második Évának.

Az apostol Krisztus Jézust néha „utolsó Adámnak”^[12] szokta nevezni és az első Adámmal összehasonlítani; mert valamint az elsőben minden ember meghal, úgy a másodikban mindnyájan életre támadnak és valamint Ádám a természet rendét illetőleg az emberi nem atyja volt, úgy Krisztus a kegyelem és dicsőség szerzője. Ily módon hasonlíthatjuk mi is a szűz anyát Évával össze úgy. hogy az első Évához a második Éva, t. i. Mária hasonlít, mikép megmutattuk, hogy a második Adám, azaz Krisztus, az első Ádámhoz hasonlít. Mert Éva átkot és halált hozott az emberi nemre, mivel a kígyónak hitelt adott; és Isten jóságából történt, hogy Mária által, midőn az angyalnak hitt, áldás és élet áradott az emberekre. Éva miatt születünk „a harag fiaivá”;^[13] Mária által Krisztus Jézust nyertük, ki által a kegyelem fiaivá újra születünk. Évának mondatott:^[14] „Fájdalommal szülsz gyermekeket” ; Mária e törvénytől föl volt mentve, mint ki a szűzi tisztaság sértetlenségének megőrzésével, minden fájdalom nélkül, mint fönnebb mondottuk, szülte Jézust az Isten Fiát.

X. Mily előképeit és jövendölésekkel jeleztetett főképp Krisztus fogantatásának és születésének titka?

Minthogy tehát oly nagy és oly számos a titok e csodálandó fogantatásban és születésben, az isteni gondviselésnek megfelelő volt, hogy azok számos előkép és jövendöléssel jeleztessenek. Azért a szent tanítók felfogása szerint ide vonatkozik sok, mit a sz. Írás különféle helyein olvasunk; különösen pedig a szentély ama ajtaja, melyet Ezechiel^[15] zárva látott; továbbá: „a hegyből kéz nélkül kiszakadt kő”, mely, mint Dánielnél vagyon,^[16] „nagy hegygyé lőn és betöltő az egész földet”; azután:^[17] „Áron vesszeje, mely Israel fejedelmeinek részei közt egyedül bimbózott ki” és „a csipkebokor,^[18] melyet Mózes égni és meg nem emésztetni látott”. Krisztus születésének történetét terjedelmesen leírta az evangélista, azért nincs rá okunk, hogy többet szóljunk róla, minthogy a plébános azt mindig olvashatja.

XI. A megtestesülés titkát a népnek gyakrabban elő kell adni és mily haszon háramlik reánk ezek fontolgatásából?

Azonban arra kell törekedni, hogy ezen titkok, melyek a mi^[19] tanulságunkra Írattak meg, a hívek szivébe és elméjébe legyenek vésve; és pedig először azért, hogy ily nagy jótétemény meggondolására Istennek mint azok szerzőjének hálát adjanak; másodszor, hogy az alázatosságnak eme kitűnő és kiváló példáját utánzás végett állítsa szemeink elé. Mert mi lehet ránk nézve hasznosabb és lelkünk kevélysége és gőgjének elnyomására alkalmasabb, mint annak gyakori megfontolása, hogy Isten annyira megalázta magát, hogy dicsőségét az emberekkel megosztotta és az emberi erőtlenséget és gyarlóságot felvette; hogy Isten emberré lesz és az embernek szolgál ama legfőbb és véghetetlen fölség, „kinek intésére”, mint az irás mondja, „az ég oszlopai reszketnek és félnek”^[20] és hogy a földön született^[21] az, kit az angyalok az égben imádnak. Alit kell tehát, midőn az Isten ezeket mi értünk műveli, mondom, mit kell nekünk, hogy kedvében járjunk, cselekednünk? mily örömmel és készséggel kell az alázatosság minden kötelmeit szeretnünk, elvállalnunk és teljesítenünk? Gondolják meg a hívek, mily üdvösen oktat bennünket a született Krisztus, mielőtt egyetlen szót ejtene. Születik mint szegény; születik mint jövevény a szálláson; születik silány jászolban; születik tél közepén; igy ír ugyanis sz. Lukács:^[22] „Lőn pedig, midőn ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön és szillé az ő első szülött fiát és betakará őt pólyákba és a jászolba fekteté, mert nem vala helyük a szálláson”. Foglalhatta volna-e az evangélista még csekélyebb szavakba az ég és föld összes dicsőségét? Mert nem azt irja, hogy nem volt hely a szálláson, hanem hogy annak számára nem volt, ki mondja:^[23] „Enyém a föld kereksége és annak teljessége”. Ugyanezt más evangélista is bizonyítja:^[24] „Tulajdonába jöve, de övéi be nem fogadták őt”. Midőn a hívek mindezeket szemügyre vették, egyszersmind gondolják meg, hogy Isten erőtlen és gyarló testünket azért akarta felvenni, hogy az emberi nemet a méltóság legmagasabb fokára emelje. Mert az az egy is eléggé bizonyítja az embernek kiváló méltóságát és jelességét, mely neki Isten kegyelméből adatott, hogy ember volt az, ki egyszersmind valóságos és tökéletes Isten; úgy, hogy mi avval dicsekedhetünk, hogy Isten fia csontunk és testünk, mit ama boldog szellemek nem tehetnek, „Mert az angyalokat”, mint az apostol írja,^[25] sehol sem fogta fel, hanem Ábrahám ivadékát felfogta”. Ezenkívül vigyáznunk kell, hogy legnagyobb kárunkra ne történjék meg az, hogy valamint a bethlehemi szálláson nem volt számára hely, hol szülessék, úgy, midőn már testben többé nem születik, a mi szivünkben is helyet ne találhasson, hol szellemileg szülessék. Ezt pedig, minthogy üdvünket szomjuhozza, felette óhajtja: mert mint ő a. Szentlélek ereje által, a természet rendén kivül lett emberré és született és szent, sőt maga a szentség volt: igy kell nekünk is „nem^[26] a vérből, sem a test ösztönéből, hanem az Istentől születnünk” és azután „mint uj teremtmény, az élet újságában^[27] járnunk”, ama szentséget és szivtisztaságot megőriznünk, mely az Isten lelke által ujászületett emberekhez különösen illik; ily módon fogjuk mi magunkban kifejezni Isten fia ama sz. fogantatása és születésének képét, melyet buzgó szívvel hiszünk és hívén „Istennek^[28] titokteljes, elrejtett bölcseségét” csudáljuk és imádjuk.

1. Ján. I. 1, 14.
2. Sz. Leó beszéd. 21. 2. f.
3. Luk. 1, 38.
4. Luk. 1, 31, 32.
5. Iz. 7, 14.
6. Luk. 1, 43.
7. Ján. 3, 34.
8. Ján. 1, 16.
9. Luk. 2, 10, 14.
10. Moz. I. K. 22, 18.
11. Ján. 20, 19.
12. Kor. I. 15, 45, 22. Rom. 5, 14.
13. Efez. 2, 3.
14. Moz. I. K. 3, 16.
15. Ezek. 44, 2.
16. Dán. 2, 34.
17. Moz. IV. K. 17, 8.
18. Moz. II. K. 3, 2.
19. Rom. 15, 4.
20. Job. 26, 11.
21. Zsolt. 96, 8.
22. Luk. 2, 6, 7.
23. Zsol. 49, 12.
24. Ján. 1, 11.
25. Zsid. 2, 16.
26. Ján. 1, 13.
27. Rom. 6, 4.
28. Kor. I. 2, 7.