meg az, hogy valamint a bethlehemi szálláson nem volt számára hely, hol szülessék, úgy, midőn már testben többé nem születik, a mi szivünkben is helyet ne találhasson, hol szellemileg szülessék. Ezt pedig, minthogy üdvünket szomjuhozza, felette óhajtja: mert mint ő a. Szentlélek ereje által, a természet rendén kivül lett emberré és született és szent, sőt maga a szentség volt: igy kell nekünk is „nem[1] a vérből, sem a test ösztönéből, hanem az Istentől születnünk” és azután „mint uj teremtmény, az élet újságában[2] járnunk”, ama szentséget és szivtisztaságot megőriznünk, mely az Isten lelke által ujászületett emberekhez különösen illik; ily módon fogjuk mi magunkban kifejezni Isten fia ama sz. fogantatása és születésének képét, melyet buzgó szívvel hiszünk és hívén „Istennek[3] titokteljes, elrejtett bölcseségét” csudáljuk és imádjuk.
V. FEJEZET.
A negyedik ágazatról.
Kinzaték Pontius Pilátus alatt, megfeszitteték, meghala és eltemetteték.
I. A negyedik ágazat ismeretének szüksége és annak tartalma.
Mennyire szükséges ezen ágazatnak ismerete és mily szorgalommal kell a plébánosnak arra törekednie, hogy a hívek az Ur kínszenvedését minél gyakrabban vegyék fontolóra, az apostol tanítja, midőn mondja:[4] „hogy ő nem tud semmi mást, hanem csak Jézus Krisztust és pedig a megfeszítettet”. Azért ezen tárgynál minden szorgalmat és törekvést ki kell fejteni, hogy megmagyaráztassék, a mennyire csak lehet és hogy a hivek ily nagy jótétemény emlékezete által buzdittatva Isten irántunk való szeretetének és jóságának imádásába merüljenek. Hitünk tehát ez ágazat első részében (mert a másodikról utóbb lesz szó) azt adja elénk, hogy Krisztus urunk megfeszittetett, midőn Pontius Pilátus Tiberius császár rendeléséből Judaea tartományt igazgató;
