ily kegyes és jó indulata? ki minket, jóllehet mint saját vérével megváltott szolgák hatalma és uralma alatt állunk, mégis oly szeretettel karol át, hogy nem szolgáinak, hanem barátjainak és testvéreinek nevez.[1] Ez mindenesetre a legméltányosb és nem tudom, váljon nem-e valamennyi közt a legfőbb ok, a miért őt örökké Urunknak ismerni, tisztelni és imádni tartozunk.
IV. FEJEZET.
A harmadik ágazatról.
Ki fogantaték Szentlélektöl, születék szűz Máriától.
I. Mit ad a harmadik hitágazat a hiteknek elő, hogy higyjék?
Hogy az Isten a legnagyobb és különös jótéteménynyel illette az emberi nemet, midőn a legkegyetlenebb zsarnok szolgaságából kiszabadította, a fönnebbi ágazat magyarázatából megérthetik a hívek. Ha pedig a ezélt és módot is figyelembe veszszük, melylyel azt főképen munkálni akarta, bizonyára semmi sem fog fönségesebbnek, semmi dicsőbbnek látszani Istennek hozzánk való kegyessége- és jóságánál. Azért ezen titok nagyságát, melyet a szentirás, mint üdvösségünk legfőbb czikkét gyakran elénk ad megfontolás végett, a harmadik ágazat magyarázatánál kezdje a plébános fejtegetni s mutassa ki azon értelmét, mely szerint hiszszük és valljuk, hogy ugyanazon Jézus Krisztus, a mi egyetlen Urunk, az Isten fia, midőn a szűz méhében értünk az emberi testet fölvette, nem férfiútól, mint egyéb emberek, hanem a természet rendén fölül a Szentlélek ereje által fogantatott, úgy, hogy ugyanazon személy maradván, Isten, a mi öröktől fogva volt, emberré lett, a mi azelőtt nem volt. Hogy pedig ezen szavakat igy kell érteni, világosan kitetszik a konstantinápolyi sz. zsinat hitvallásából, mely igy szól: „Ki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért mennyekből leszállott és, a Szentlélek által szűz Máriából testet vett és emberré lett”. És ugyanezt megmagyarázta sz. János evangélista is, ki maga az
- ↑ Ján. 15, 14.
