Tanuld asszony, az uradat megbecsülni
Tanuld asszony, az uradat megbecsülni,
És ő vele majd mindenben egyesülni.
Ha korcsmába megy, hallgass,
Ha megnyúz, még se jajgass,
Ha urad ver.
Ülj tüzhelyre, guzsalyodra, fonogass ott,
Midőn urad fog forgatni pintes korsót.
Szomjúhozzál, ha iszik,
Éhen haljál, ha eszik,
Vagy lakozik.
A sült tököt, kukoriczát tartsd magadnak,
Tiszta lisztből fánkot süssél az uradnak.
Czukrocskával czukrozd meg,
Apró szőllővel hintsd meg,
Te uradnak.
Hogyha jó férj, nyelves lészen feleséged,
Hogy ne legyen mindenekben ellenséged,
Üssed, verjed oldalát,
Törd ki neki a fogát;
Ne morogjon.
Nekem nincsen feleségem, de ha lészen,
Megkivánom, minden szómra álljon készen.
Másként nyakára ülök,
Vagy hátán hegedülök;
Mint rosz társnak.
A jó asszonyt hiven szeresd, ne utáljad,
De pattogót s engedetlent ne sajnáljad.
Mert az asszony verve jó,
Mint a dió törve jó,
Bár próbáljad.