Nyomorúság az életem

← Sir az egyik szemem, a másik könyezik

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Nyomorúság az életem

Tanuld asszony, az uradat megbecsülni →

Nyomorúság az életem,
A sok adót én fizetem;
Nincs ki könnyítse sorsomat,
Van, ki nevelje bajomat.

Én állítom a katonát,
Én fizetem annak zsoldját;
És hogy az urat őrizze,
Nálam kovártélyozzák be.

Én csinálom meg a gátot,
Még is én fizetek vámot;
A nagy adó terhe alatt,
Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a bitó,
Nem hatja meg a sok siró,
Kocsira rakja gunyámat,
Utolsó véka buzámat.

Sok csak a lábát lógatja,
Mégis zsiros a falatja:
Ha szememből nem foly könyem,
Sótalan eszem kenyerem.