Sir az egyik szemem, a másik könyezik
Sir az egyik szemem, a másik könyezik;
Mert az én édesem rólam felejtkezik,
Sirjatok hát ti is, édes két szemeim,
Áztassátok sűrűn az én két orczáim.
Majd leviszi isten a szép fényes napot,
Setétségben hagyja a szegény parasztot,
Felderíti isten a fényes csillagot,
Hogy rakhasson minden szegény jó asztagot.
Mikor a szép hajnal már frisen kiderül,
Akkor az én lábam kengyelembe merül.
Lóra csikós, lóra, elszaladt a ménes,
Csak egyedül maradt a pányván a nyerges.
Keresi, keresi, de semmit sem lele,
Jártában keltében talál egy csapszékre;
Galambom csaplárné, ereszsz be engemet,
Hadd oltsam el nálad szomjamat, éhemet.
Biz én nem eresztlek, mert nem tudom, ki vagy;
Csikós vagyok biz én, galambom, ki ne hagyj;
Bizony nem bánom én, de én nem eresztlek,
Mert uram nincs itthon, és te tőled félek.
Árva vagyok árva, én vagyok az árva,
Áldja meg az isten, ki az árvát szánja,
Buval és bánattal élem világomat,
Buval teritették az én asztalomat.