Nehéz tudni czélját, végét
Nehéz tudni czélját, végét,
Kitanulni mesterségét
Az asszonynak.
Száz meg ezer útja vagyon,
Tekervényes az is nagyon
Fortélyának.
Birj bár bölcsek nagy eszével,
Legszentebbek szentségével,
Egy leány egy menyecskével
Megcsalnának.
Már a világ kezdetében,
Az ártatlanság kertében
Csalárd vala.
Hol jó dolga, semmi baja,
Mégis a férfinek vala
Ártalmára.
Maga vétkét másra kente,
Az almába fogát fente,
Szegény férfi boldogsága
Igy elvesze.
Sok jó férfit sirba tesznek,
Bubánattal megemésztnek
Az asszonyok.
Nem gondolnak a hűséggel,
Sem házasság szentségével,
A ravaszok.
Sokféle a tekintetök,
Változó a szeretetök,
Fortélyos minden szerelmi
Tettetésök.
A hállót maga megveti,
Rút képét ha festegeti
Szép formára.
Mellytől sok madár lábára
Lépfa ragad nem sokára,
A nyakára.
Igy a bölcsek, okosok is,
Az ártatlan ifiak is,
Még az égi madarak is
Megfogatnak.
Szives kérdés, szép felelés,
Titkon adott csók, ölelés
Első próba.
Mellyből im a következés,
Mi legyen az értekezés,
Ki ki tudja.
Sokszor az a megrontója,
Ki a száját megcsókolja,
Nem minden ember gondolja,
Milly való ez.
Sem ebédjét, vacsoráját,
Sem früstökét, ozsonnáját
Nem sajnálja.
Örömest tesz illyeneket,
Gondolja, majd mind ezeket
Megszolgálja.
Ha dolgában véget érhet,
Ha kurafit kap vagy férjet.
Jó, ha férfi mellé érhet
A ruhája.
Ha más módokat nem lelnek,
Vén asszonyokat rendelnek
Keritőknek,
Ha illyeket tud találni,
Bátran mer aztán kiállni
Hitetőknek.
Nehezebb pedig ezeknek
Megállni mesterségöknek,
Mint száz ezer pokolbeli
Ördögöknek.
Ne higyél a szerelmének,
Mig nem látod személyének
Indulatját.
Vedd próba közé lelkének,
Az ő sok ágú szivének
Gondolatját.
Ha szelid s érzékeny, becsüld,
Ha buja, hütelen, kerüld,
Mert elveszted életednek nagy
Jutalmát.