Szentivánéji álom/Első felvonás, 1. szín

← Személyek

Szentivánéji álom
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
(Első felvonás, 1. szín)

Első felvonás, 2. szín →

Athén. Terem Theseus palotájában. Theseus, Hippolyta, Philostrat és kísérők jőnek	Athens. A room in the Palace of THESEUS. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, and Attendants.
THESEUS Gyorsan közelget; szép Hippolytám, A nászi óra; négy boldog nap új Holdat derít föl; ah, de mily soká Fogy e vén hold nekem! s epeszti vágyam, Mint özvegy asszony, hervadt mostoha, Ki egy fiú örökjén teng sokáig.	THESEUS Now, fair Hippolyta, our nuptial hour Draws on apace; four happy days bring in Another moon; but, oh, methinks, how slow This old moon wanes! she lingers my desires, Like to a step-dame or a dowager, Long withering out a young man's revenue.
HIPPOLYTA Majd csak leszáll e négy nap éjbe már, S elálmodozza négy éj az időt; És akkor a hold, mint az égre újan Felvont ezüst ív, fogja nézni dús Menyegzőnk éjjelét.	HIPPOLYTA Four days will quickly steep themselves in nights; Four nights will quickly dream away the time; And then the moon, like to a silver bow New bent in heaven, shall behold the night Of our solemnities.
THESEUS Eredj, Philostrat, Serkentsd örömre Athén ifjait; Ébreszd föl a kedv játszi szellemét A méla bút űzd a halotti házhoz, Sápadt alakja nem közénk való. Philostrat el Kard volt ugyan kérőm, Hippolyta, Bántalmakon vevém szerelmedet; De a menyegző más hangból megyen Az fény, az ünnep, az vigság legyen. Egéus, Hermia, Lysander és Demetrius jőnek	THESEUS Go, Philostrate, Stir up the Athenian youth to merriments; Awake the pert and nimble spirit of mirth; Turn melancholy forth to funerals— The pale companion is not for our pomp. — Exit PHILOSTRATE. Hippolyta, I woo'd thee with my sword, And won thy love doing thee injuries; But I will wed thee in another key, With pomp, with triumph, and with revelling. Enter EGEUS, HERMIA, LYSANDER, and DEMETRIUS.
EGÉUS Üdv és szerencse, nagyhirű vezér!	EGEUS Happy be Theseus, our renowned duke!
THESEUS Üdv, jó Egéus; nos mi jót hozasz?	THESEUS Thanks, good Egeus: what's the news with thee?
EGÉUS Panasszal és bosszúsággal teli Jövök leányom, Hermiám iránt. - Demetrius, állj elő.—Kegyelmes úr, Ez az, kinek nejűl igértem őt. Lysander, állj elő: s ez itt, uram, Ez bűvölé meg gyermekem szivét Te, te Lysander, adtál néki verset, S váltál szerelmi zálogot vele Te zöngted a holdfénynél ablakán Álhangon álszerelmed énekit; Bokréta, hajlánc, gyűrü, pipere, Nyalánkság és tanult fogásid által (Mi balga lyánynak mind nyomós követ), Képzelme mássát te orroztad el; Csellel csenéd ki gyermekem szivét, S tetted fanyar-dacossá ellenem Az engedelmest.—Én tehát, uram, Kegyelmes úr, ha itt, fejedelmi színed Előtt se vállalná Demetriust Athéne ős jogán követelem, Hogy mint enyémmel bánhassak vele, S vagy e derék ifjúnak adjam őt, Vagy a halálnak, mit törvényeink Rögtön fejére szabnak íly esetben.	EGEUS Full of vexation come I, with complaint Against my child, my daughter Hermia.— Stand forth, Demetrius.—My noble lord, This man hath my consent to marry her:— Stand forth, Lysander;—and, my gracious duke, This man hath bewitch'd the bosom of my child. Thou, thou, Lysander, thou hast given her rhymes, And interchang'd love-tokens with my child Thou hast by moonlight at her window sung, With feigning voice, verses of feigning love; And stol'n the impression of her fantasy With bracelets of thy hair, rings, gawds, conceits, Knacks, trifles, nosegays, sweetmeats,—messengers Of strong prevailment in unharden'd youth;— With cunning hast thou filch'd my daughter's heart; Turned her obedience, which is due to me, To stubborn harshness.—And, my gracious duke, Be it so she will not here before your grace Consent to marry with Demetrius, I beg the ancient privilege of Athens,— As she is mine I may dispose of her Which shall be either to this gentleman Or to her death; according to our law Immediately provided in that case.
THESEUS És Hermia? Fogadj szót, szép leány. Nézd úgy atyádat, mint istent, kitől Eredtek összes bájaid; igen, Kinek viasznyomása vagy te csak, És akitől függ, épen hagyni a Nyomott ábrát, vagy eltörölni azt. Demetrius jeles, derék fiú.	THESEUS What say you, Hermia? be advis'd, fair maid To you your father should be as a god; One that compos'd your beauties: yea, and one To whom you are but as a form in wax, By him imprinted, and within his power To leave the figure, or disfigure it. Demetrius is a worthy gentleman.
HERMIA Lysander is.	HERMIA So is Lysander.
THESEUS Magában ő is az De nem birván atyád igéretét, A másikat kell tartanod jelesbnek.	THESEUS In himself he is But, in this kind, wanting your father's voice, The other must be held the worthier.
HERMIA Ó, bár szememmel nézné őt atyám!	HERMIA I would my father look'd but with my eyes.
THESEUS Jobb, hogy te nézd atyád eszével őt.	THESEUS Rather your eyes must with his judgment look.
HERMIA Kérem, bocsásson meg, fenséges úr. Én nem tudom, mi tész ily vakmerővé, Szemérmem is hogyan engedheti Ily körben érzelmimről szólanom; De kérem, hadd tudjam, kegyelmes úr, Mi az, mi érhet, legrosszabb, ha én Demetriushoz nőül nem megyek.	HERMIA I do entreat your grace to pardon me. I know not by what power I am made bold, Nor how it may concern my modesty In such a presence here to plead my thoughts But I beseech your grace that I may know The worst that may befall me in this case If I refuse to wed Demetrius.
THESEUS Halállal halni meg, vagy mindörökre Száműzni férfi-körből tenmagad. Vess hát sziveddel számot, Hermia, Vizsgáld meg ifju pezsgő véredet Lesz-é erőd, ha most szót nem fogadsz, Viselni vesztaszűzek öltönyét, Sötét zárdába csukva, holtodig Sivár apáca lenni s elhaló Himnuszt rebegni meddő holdvilágon. Háromszor áldott, ki vérét leküzdve E szűzi pályát híven futja meg; Hanem letörve mégis boldogabb A rózsa, mint ha szűz tövissein Áldott magányban nő, él és hal el.	THESEUS Either to die the death, or to abjure For ever the society of men. Therefore, fair Hermia, question your desires, Know of your youth, examine well your blood, Whether, if you yield not to your father's choice, You can endure the livery of a nun; For aye to be shady cloister mew'd, To live a barren sister all your life, Chanting faint hymns to the cold, fruitless moon. Thrice-blessed they that master so their blood To undergo such maiden pilgrimage But earthlier happy is the rose distill'd Than that which, withering on the virgin thorn, Grows, lives, and dies, in single blessedness.
HERMIA Úgy nőjek, éljek, haljak én, uram, Mintsem lemondjak szűzi szép jogomról E férfiért, kinek gyülölt igáját Szivem hódolva el nem ösmeri.	HERMIA So will I grow, so live, so die, my lord, Ere I will yield my virgin patent up Unto his lordship, whose unwished yoke My soul consents not to give sovereignty.
THESEUS Időt adok még a megfontolásra S majd a jövő újholdkor—az napon, Mely szép arámmal engem összefűz Örök frigy által—vagy halálra készülj Mint engedetlen ősz atyád iránt, Vagy hogy Demetriusnak nője léssz; Vagy a Diána oltárán örökre Sivár, magános életet fogadni.	THESEUS Take time to pause; and by the next new moon,— The sealing-day betwixt my love and me For everlasting bond of fellowship,— Upon that day either prepare to die For disobedience to your father's will; Or else to wed Demetrius, as he would; Or on Diana's altar to protest For aye austerity and single life.
DEMETRIUS Hajolj, szép Hermia; s te is, Lysander, Add fel jogomnak áligényedet.	DEMETRIUS Relent, sweet Hermia;—and, Lysander, yield Thy crazed title to my certain right.
LYSANDER Birod, Demetrius, atyja szerelmét; Hagyd nékem a leányét; vedd el apját.	LYSANDER You have her father's love, Demetrius; Let me have Hermia's: do you marry him.
EGÉUS Gúnyos Lysander! jó, ő birja hát Szerelmem, és ez néki adni kész, Ami enyém! A lány enyém; azért Demetriusra átruházom őt.	EGEUS Scornful Lysander! true, he hath my love; And what is mine my love shall render him; And she is mine; and all my right of her I do estate unto Demetrius.
LYSANDER Uram! vagyonra, vérre nem vagyok Alábbvaló; szerelmem gazdagabb; Van birtokom, csakoly jól rendezett, (Ha nem különben) mint Demetriusnak; És ami több, mint mind e kérkedés, Engem szeret szépséges Hermia. Mért hát feladni gyáván jogomat? Demetrius, szemébe mondom ezt, Nedár leányát, a bájos Helénát Szerelmi csábitással megnyeré; S az most eped szegény, híven eped, Bálványozásig, e rossz hűtlenért.	LYSANDER I am, my lord, as well deriv'd as he, As well possess'd; my love is more than his; My fortunes every way as fairly rank'd, If not with vantage, as Demetrius's; And, which is more than all these boasts can be, I am belov'd of beauteous Hermia Why should not I then prosecute my right? Demetrius, I'll avouch it to his head, Made love to Nedar's daughter, Helena, And won her soul; and she, sweet lady, dotes, Devoutly dotes, dotes in idolatry, Upon this spotted and inconstant man.
THESEUS Hallottam erről, volt is szándokom Beszélni, megvallom, Demetriusszal; De szorgos ügybajom közt feledém. - Azonban, jer velem, Demetrius, Egéus, jertek mindketten velem Egy kis magános lecke vár reátok. - Te meg, szép Hermia, szeszélyidet Atyád parancsának rendeld alá, Másképp Athéne zord törvénye (melyet Nem áll jogomban meglágyítani), Halálra, vagy rideg életre szán. - Hát te, szerelmem?... Jer, Hippolyta; Jerünk, Egéus és Demetrius Egy s más dologra majd nászunk körül Használni foglak, s holmit közleni, Mi bennetek közelről érdekel.	THESEUS I must confess that I have heard so much, And with Demetrius thought to have spoke thereof; But, being over-full of self-affairs, My mind did lose it.—But, Demetrius, come; And come, Egeus; you shall go with me; I have some private schooling for you both.— For you, fair Hermia, look you arm yourself To fit your fancies to your father's will, Or else the law of Athens yields you up,— Which by no means we may extenuate,— To death, or to a vow of single life.— Come, my Hippolyta: what cheer, my love? Demetrius, and Egeus, go along; I must employ you in some business Against our nuptial, and confer with you Of something nearly that concerns yourselves.
EGÉUS Tisztünk parancsol, vágyunk vonz követni. Theseus, Hippolyta, Egéus, Demetrius és kíséret el	EGEUS With duty and desire we follow you. Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, DEMETRIUS, and Train.
LYSANDER No édes?... arcod mért ily halovány? Rózsái mért hervadnak ily hamar?	LYSANDER How now, my love! why is your cheek so pale? How chance the roses there do fade so fast?
HERMIA Tán mert eső nincs rájok, bár szemem Viharja őket váltig öntözi.	HERMIA Belike for want of rain, which I could well Beteem them from the tempest of my eyes.
LYSANDER Ó, jaj! a hű szerelmek folyama, Amennyit én olvastam, vagy regében Hallottam, kényelmes nem volt soha; De majd a vérség volt különböző—	LYSANDER Ah me! for aught that I could ever read, Could ever hear by tale or history, The course of true love never did run smooth But either it was different in blood,—
HERMIA Ó, fájdalom! nagy lenni a kicsinyhez.	HERMIA O cross! Too high to be enthrall'd to low!
LYSANDER Majd korra nézve állt be akadály—	LYSANDER Or else misgraffed in respect of years;—
HERMIA Ó, bosszuság! vén lenni ifjuhoz.	HERMIA O spite! Too old to be engag'd to young!
LYSANDER Majd a rokonság választása dönte—	LYSANDER Or else it stood upon the choice of friends
HERMIA Ó, kész pokol! szeretni más szemévei.	HERMIA O hell! to choose love by another's eye!
LYSANDER Vagy, ha rokonszenv fűzte a frigyet, Halál, betegség, harc rohanta meg, S percig-valóvá tette, mint a hang, Mint árny, tünővé; mint álom, röviddé! S mint villám fénye kormos éjszakán, Mely pillanatra földet és eget Föltár, de míg ezt mondanók: nini! Már a sötétség torka nyelte be. Ily gyorsan elvész minden, ami fény.	LYSANDER Or, if there were a sympathy in choice, War, death, or sickness, did lay siege to it, Making it momentary as a sound, Swift as a shadow, short as any dream; Brief as the lightning in the collied night That, in a spleen, unfolds both heaven and earth, And ere a man hath power to say, Behold! The jaws of darkness do devour it up So quick bright things come to confusion.
HERMIA Ha hát a hű szerelmet akadály Gyötörte mindig: úgy sorsvégzet ez; Azért tanítson tűrni e kisértet, Ha már ez oly szokott szerelmi baj, Mint álom, ábránd, vágy, könnyek, sohaj, Szegény szerelmünk útitársai.	HERMIA If then true lovers have ever cross'd, It stands as an edict in destiny Then let us teach our trial patience, Because it is a customary cross; As due to love as thoughts, and dreams, and sighs, Wishes and tears, poor fancy's followers.
LYSANDER Jó hitben élsz: de halld csak, Hermia. Van nékem egy jó néném, aki özvegy, Dús jövedelmü, és gyermektelen Lakása innen hét mérföld csupán; S engem szeret, mint egyetlen fiát. Ott elvehetlek, édes Hermiám, Athéne zord törvénye ott nem ér. Ha hát szeretsz, osonj ki holnap éjjel Atyád lakából, és ama ligetben, Mely városunkhoz egy mérföldre van, (Hol téged egykor s a kedves Helénát Találtalak volt május ünnepén) Ott várni foglak.	LYSANDER A good persuasion; therefore, hear me, Hermia. I have a widow aunt, a dowager Of great revenue, and she hath no child From Athens is her house remote seven leagues; And she respects me as her only son. There, gentle Hermia, may I marry thee; And to that place the sharp Athenian law Cannot pursue us. If thou lovest me then, Steal forth thy father's house tomorrow night; And in the wood, a league without the town, Where I did meet thee once with Helena, To do observance to a morn of May, There will I stay for thee.
HERMIA Jó Lysanderem! Esküszöm Ámor legfeszesb ivére S aranyhegyű nyilára itt neked; A hű galambra, mit kedvell Cythére, S mindenre, ami forraszt szíveket; A tűzre, mely lángolt Didó alatt, Midőn a csalfa trójai szaladt; Amennyi férfi-hit már szegve lőn, Mely számra több, mint nő valaha tőn Hogy holnap éjjel a mondott helyen Hű kedvesed bizonnyal megjelen.	HERMIA My good Lysander! I swear to thee by Cupid's strongest bow, By his best arrow, with the golden head, By the simplicity of Venus' doves, By that which knitteth souls and prospers loves, And by that fire which burn'd the Carthage queen, When the false Trojan under sail was seen,— By all the vows that ever men have broke, In number more than ever women spoke,— In that same place thou hast appointed me, Tomorrow truly will I meet with thee.
LYSANDER Úgy legyen, édes. Ím, Heléna jő. Heléna jő	LYSANDER Keep promise, love. Look, here comes Helena. Enter HELENA.
HERMIA Hová sietsz, Heléna, szép-magad?	HERMIA God speed fair Helena! Whither away?
HELÉNA Szépnek gunyolsz? Vedd vissza “szép” szavad Boldog szép! mert szeret Demetrius, Kit szép szemednek sarkcsillagja húz; S ajkad zenéje dallamosb neki, Mint kis pacsirta zengő éneki A pásztornak, midőn zöld bársony a Vetés, s rügyedzik a galagonya. Ragály ragad: ó, bár ragadna rám Arcod, beszéded is, szép Hermiám! Fülemre szózatod, szemed szememre, Ajkamra nyelved bájos zöngedelme! Ha volna egy világom: mind elédbe Raknám, az egy Demetriust kivéve. Ó, mondd: hogyan nézsz rá? mi a cseled, Mellyel szivét úgy megbilincseled?	HELENA Call you me fair? that fair again unsay. Demetrius loves your fair. O happy fair! Your eyes are lode-stars; and your tongue's sweet air More tuneable than lark to shepherd's ear, When wheat is green, when hawthorn buds appear. Sickness is catching: O, were favour so, Yours would I catch, fair Hermia, ere I go; My ear should catch your voice, my eye your eye, My tongue should catch your tongue's sweet melody. Were the world mine, Demetrius being bated, The rest I'd give to be to you translated. O, teach me how you look; and with what art You sway the motion of Demetrius' heart!
HERMIA Mordan tekintek rá, mégis szeret.	HERMIA I frown upon him, yet he loves me still.
HELÉNA Ó, hogy mosolyom annyit nem tehet!	HELENA O that your frowns would teach my smiles such skill!
HERMIA Ha megszidom, szerelme a viszonzás.	HERMIA I give him curses, yet he gives me love.
HELÉNA Ó, bár imámba volna ennyi vonzás!	HELENA O that my prayers could such affection move!
HERMIA Utánam jár, ha mégúgy megvetem.	HERMIA The more I hate, the more he follows me.
HELÉNA S engem kerül, ha mégúgy szeretem!	HELENA The more I love, the more he hateth me.
HERMIA Nem én hibám, Heléna, hogy imád.	HERMIA His folly, Helena, is no fault of mine.
HELÉNA Csak bájodé: ó, voln’ enyém hibád!	HELENA None, but your beauty: would that fault were mine!
HERMIA Légy nyugton: engem ő nem lát soha; Lysander és én szökünk innen tova. Amíg Lysandert nem láttam, Helén, Athént paradicsomnak képzelém S ó, lásd, szerelmünk mennyi kéjt adott, Hogy üdvem így pokollá válhatott.	HERMIA Take comfort; he no more shall see my face; Lysander and myself will fly this place.— Before the time I did Lysander see, Seem'd Athens as a paradise to me O, then, what graces in my love do dwell, That he hath turn'd a heaven unto hell!
LYSANDER Heléna, tőled mért titkoljuk el Holnap, ha Phoebe éji útra kel, S ezüst arcával habtükörbe néz, S hig gyöngye a mezőn elhintve lész - Midőn a biztos éj lesz csak tanúnk, Athéne kapuin elillanunk.	LYSANDER Helen, to you our minds we will unfold To-morrow night, when Phoebe doth behold Her silver visage in the watery glass, Decking with liquid pearl the bladed grass,— A time that lovers' flights doth still conceal,— Through Athens' gates have we devis'd to steal.
HERMIA És a ligetben, hol friss ibolyán Szoktunk heverni pázsit nyoszolyán, Kiöntve gondtól dadogó szivünk - Lysander és én össze ott jövünk; S onnan, Athénének fordítva hátot, Megyünk keresni új hont, új barátot. Isten veled, barátnőm; zárj imádba; S Demetrius szeressen még, imádva. Légy ott, Lysander; holnap éjfelig Szemeink egymás kéjét nem ízlelik. (El)	HERMIA And in the wood where often you and I Upon faint primrose beds were wont to lie, Emptying our bosoms of their counsel sweet, There my Lysander and myself shall meet And thence from Athens turn away our eyes, To seek new friends and stranger companies. Farewell, sweet playfellow: pray thou for us, And good luck grant thee thy Demetrius!— Keep word, Lysander: we must starve our sight From lovers' food, till morrow deep midnight.
LYSANDER Ott édes, ott. Élj boldogul, Helén, Demetrius viszonzó kebelén. (El)	LYSANDER I will, my Hermia. Exit HERMIA.
	LYSANDER Helena, adieu As you on him, Demetrius dote on you! Exit LYSANDER.
HELÉNA Mily boldog némely ember! Engem éppen Oly szépnek tart mindenki Athenében; Mit ér? Demetrius izlése más Csak ő nem tudja, mi köztudomás. S mint ő csalódik Hermia kecsét Nagyítva: túlzom én az ő becsét. Naggyá, dicsővé tesz a szerelem; Nem szeme lát, csak szíve—s ez okon Festik Cupídót szárnnyal, de vakon; Elméje van s balúl itél vele Szárny, szem nekűl: ez a hóbort jele. Gyereknek is jól mondják annyiban, Hogy oly könnyelmű választásiban, És, mint játszó gyerek szavát szegi, Játszik hitével, sosem áll neki Demetrius is, míg nem látta őt, Hogy’ szórta esküit, mint jégesőt! S alig sütött Hermia fénye ki, A jég elolvadt: zápor hull neki! Most a szökést megyek tudtára adni; Majd éjjel a ligetbe fog szaladni Utána; s ha ezért hálája vár rám, Nagy áron vettem, a féltés nagy árán; De látnom azt, ha majd a távozó Üresen tér meg—oly jutalmazó! (El)	HELENA How happy some o'er other some can be! Through Athens I am thought as fair as she. But what of that? Demetrius thinks not so; He will not know what all but he do know. And as he errs, doting on Hermia's eyes, So I, admiring of his qualities. Things base and vile, holding no quantity, Love can transpose to form and dignity. Love looks not with the eyes, but with the mind; And therefore is wing'd Cupid painted blind. Nor hath love's mind of any judgment taste; Wings and no eyes figure unheedy haste And therefore is love said to be a child, Because in choice he is so oft beguil'd. As waggish boys in game themselves forswear, So the boy Love is perjur'd everywhere For ere Demetrius look'd on Hermia's eyne, He hail'd down oaths that he was only mine; And when this hail some heat from Hermia felt, So he dissolv'd, and showers of oaths did melt. I will go tell him of fair Hermia's flight; Then to the wood will he to-morrow night Pursue her; and for this intelligence If I have thanks, it is a dear expense But herein mean I to enrich my pain, To have his sight thither and back again. Exit HELENA.

←Személyek

Szentivánéji álom (Első felvonás, 1. szín)

Első felvonás, 2. szín→