Szüntelen szerelem
1776.
Ki hóba, esőbe,
Viharba előre,
Az alpesi katlan
Örvényein át,
Örökön szakadatlan
Tovább, tovább!
Jobb lenne, gyötörne
Küzdéssel a végzet,
Mint ennyi gyönyörbe
Hogy kerget az élet.
Oh, szívnek a szívhez
Hő vágyakozása!
Sajátszerü kín lesz
Gyakorta varázsa!
De hogy' menekűljek?
Barlangba űljek?
Békémet, hiába,
Már ott se lelem.
Oh, lét koronája,
Oh, béke halála,
Neved: Szerelem!