Szívem választottjának

Szívem választottjának
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Kézbe kéz és ajk az ajkon,
Maradj hű, én kedvesem,
S én hajómat bízva hajtom
A háborgó tengeren.
De ha a szelek pihennek,
S jó sors biztos révbe vet,
Úgy büntessenek a mennyek,
Ha élvezek nélküled.

Nyer, ki mer! A felhők nyilnak
S már felém ragyog a czél.
Nékem napsugár a csillag,
Éj csak annak van, ki fél.
Itt renyhén öledben ülve
Sujtna a lelk'smeret,
De szabadon, érted küzdve,
Gyorsabb és erősb a tett.

Völgyet látok már, hol eggyütt
Lel az esti szürkület,
S a folyó mentét követjük.
Tengerölbe mint siet.
Nyárfa árnyat hágy a réten,
A berek szellője friss.
És ez éden közepében
Csak lesz egy kis kunyhó is?