„A Kijevi Rusz irodalma” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Címke: Visszaállítva |
||
271. sor:
A 879. évnél olvasható, hogy meghalt Rurik, miután a nemzetségéből való Olegre bízta a fejedelemségét és fiát, a még gyermek Igort. A 882. év pedig arról tudósít, hogy Oleg nagyszámú harcossal hadba indult, és görög földre igyekeztében — a Dnyeperen lefelé ereszkedve, egy helyen a magas parton „várost" pillantott meg. Amikor megtudta, hogy ezt a várost Kijevnek hívják és poljánok lakják, megszakította útját. Kereskedőnek mondta magát, harcosait meg elrejtve, az akkori kijevi fejedelmeket, Aszkoldot és Dirt lecsalta a „hegyről", majd tudtukra adta, hogy mivel nem fejedelmek és nem is fejedelmi nemzetség sarjai, nincs joguk az uralkodásra. Kijelentve, hogy ő a fejedelem rokona, és előhozatva a kíséretében levő Igort, Rurik „fiát", mint Kijev valódi fejedelmét emeli magasba, és megölette Aszkoldot és Dirt. Távolabbi útjáról ezúttal lemondva maga foglalta el a kijevi trónt a következő szavak kíséretében: „Legyen ez az orosz városok anyja!" Oleg, megszilárdítva kijevi trónját, többször is haddal vonult Cárgrád (Konstantinápoly) ellen. Portyázásainak célja a császárváros megsarcolása és az oroszoknak kedvező kereskedelmi feltételeket biztosító békeszerződések megkötése volt, amit el is ért.
A későbbi híradások arról tudósítanak, hogy Oleg egymás után hódoltatja be a szláv törzseket. A 885. évnél arról olvashatunk, hogy a ragyimicsek törzsét, akik addig a kazároknak adóztak, most ő adóztatja meg, hatalmát pedig kiterjesztette még a poljanok, drevljanok, szeverjanok törzsére, az ulicsek és tivercek törzsével pedig hadban állt. Hamarosan ezután, a 898. évnél írja le a krónikás a magyarok őseinek (az évkönyvben: ugri, azaz ugorok) Kijev melletti elvonulását. Nekünk magyaroknak érdemes ezt a tudósítást szó szerint idézni:”898. évben vonultak a magyarok Kijev mellett a hegyen, amelyet most Magyarnak (Ugorszkoje) neveznek, és a Dnyeperhez érkezvén, felállították sátraikat; mert úgy vándoroltak, mint most (azaz a XII. sz. elején) a kunok (polovci). Kelet felől ideérkezve, átkeltek a nagy hegyeken, amelyeket Magyar (Ugor) hegyeknek neveznek, és hadakozni kezdtek az ott élő volochokkal (
Oleg hadi fortélyát, katonai leleményességét méltatja a krónikás a 907. évnél olvasható elbeszélésében. Mivel a görögök az Aranyszarv öbölt eltorlaszolták és bezárkóztak városukba, így Konstantinápoly bevehetetlen volt. Ezért Oleg partra szállította seregét, szárazra vontatta a hajókat is, Ezekre kerekeket szereltetett és vitorlát erősített rájuk. Így azután felvonva a vitorlákat, hátszéllel sikerült meglepnie a görögöket, akik meg sem próbálkoztak a védekezéssel, hanem készek voltak a fejedelem által kiszabot jelentős hadisarc megfizetésére. Amikor Oleg megállította csapatait, a görögök kenyérrel és borral járultak elé, de Oleg átlátva a görögök ármánykodását, a bort nem fogadta el, mert mérgezett volt. A görögök ekkor ijedtükben így beszéltek: „Ez nem is Oleg, hanem Szent Demeter, akit az Isten küldött ellenünk.” Végül Oleg szimbolikusan is tudatta velük győzelmét: pajzsát Cárgrád kapujára függesztette.
| |||