Serdülés
Erdőn, mezőn, mint kis szelid leányka
Játsztál körűltem, sok tavaszi reggel'.
«Ily lányom lenne! Apai kezekkel
Hogy fáradnék, őt munka közben áldva!»
Majd, hogy ki kezdtél nézni a világba
S egész napod a házi gonddal telt el:
«Ily testvér volna minden, mi nekem kell -
Hogy biznám benne s bennem ő, a drága!»
Már most határa sincs a serdülésnek -
Tombolnak bennem hő szerelmi vágyak...
Karomba zárjam? Hogy végződjék mindez?
De ah! ma már oly fejedelmi szépnek,
Magam fölött rideg magasban látlak,
Hogy főt kell hajtanom, ha rám tekintesz.