Nyugtalanság
1827.
Ki, szabadba, szerte, messze,
Földek és vizek felett,
Szárnyait hogy kiterjeszsze
Nem pihen a képzelet.
Mindig vonz a veszély csábja.
Nyűg a szívnek a közöny:
Fájdalom az ifjú tápja
És dicséneke a köny.
Ki, szabadba, szerte, messze,
Földek és vizek felett,
Szárnyait hogy kiterjeszsze
Nem pihen a képzelet.
Mindig vonz a veszély csábja.
Nyűg a szívnek a közöny:
Fájdalom az ifjú tápja
És dicséneke a köny.