Nyersen és derekasan

Nyersen és derekasan
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Fenn héjáz, ki verset ír!
Hát ne szidjatok!
Vérem teszi, nem a hír,
Hogy bátor vagyok.

Ha én is kesergenék
Minden percz baján,
Szerény volnék, mint ti ─ még
Szerényebb talán.

Szerénység kis lány előtt
Tetszetős nagyon,
Mert mi nyers, az bántja őt
S vonzza, mi finom.

Ott is légy szerény nagyon
S hallgasd estelig,
Hol egy bölcs nagy dolgokon
Elelmélkedik.

Költeni merész dolog,
Bizzátok reám:
Jó barátok, asszonyok,
Mind jöhettek ám!

Csak te, csuhátlan barát,
Ne papolj nekem:
Ásításra bírsz, de ládd,
Szerénységre nem.

Ne daráld szünetlenűl,
Mi a költemény!
Gyermekplundra ez, mibűl
Rég kinőttem én.

Ma a költő malma jár
Nem kell oda gát.
Ki a költőt érti, már
Élvez s megbocsát.