Nyersen és derekasan
Fenn héjáz, ki verset ír!
Hát ne szidjatok!
Vérem teszi, nem a hír,
Hogy bátor vagyok.
Ha én is kesergenék
Minden percz baján,
Szerény volnék, mint ti ─ még
Szerényebb talán.
Szerénység kis lány előtt
Tetszetős nagyon,
Mert mi nyers, az bántja őt
S vonzza, mi finom.
Ott is légy szerény nagyon
S hallgasd estelig,
Hol egy bölcs nagy dolgokon
Elelmélkedik.
Költeni merész dolog,
Bizzátok reám:
Jó barátok, asszonyok,
Mind jöhettek ám!
Csak te, csuhátlan barát,
Ne papolj nekem:
Ásításra bírsz, de ládd,
Szerénységre nem.
Ne daráld szünetlenűl,
Mi a költemény!
Gyermekplundra ez, mibűl
Rég kinőttem én.
Ma a költő malma jár
Nem kell oda gát.
Ki a költőt érti, már
Élvez s megbocsát.