Nektárcsöppek

Nektárcsöppek szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

1785.

Hogy Minerva kedvenczének,
Promethéûsnak örömére
Egy nektárral tele csészét
Hozott neki az egekből,
Embereit boldogítni
És a szépséges művészet
Ösztönét fölkeltni bennök:
Nagyon sietett az utján,
Nehogy Jupiter meglássa, ─
S ingott az edény kezében
És a nektár néhány csöppje
A zöldellő földre hullott.

Nosza neki a kis méhe,
Jött és nagy serényen szürcsölt,
Jött a pillangó csapongva,
Hogy egy-egy csepp jusson néki,
Még a pók is, az esetlen
Oda mászott s szíva szívta.

Szerencsére torkoskodtak
Ők és más kis állatocskák,
Mert osztják velünk a legfőbb
Üdvöt: a Művészetet.