Mignon (Johann Wolfgang von Goethe)
1784.
Tudod a hont, a czitrom szép honát,
Hol sárga narancs gyúl a lombon át,
Hol kék egekről szellő lágyan ér,
Mirthus lehel s magaslik a babér?
Tudod e hont?
Azt keresem!
Oh oda vígy magaddal, kedvesem!
Tudod a házat? Oszlop tartja fenn,
Fény van tetőjén, fény van termiben,
És márvány képek néznek kérdve rám,
Mit tettek véled, te szegény leány?
Isméred azt?
Ha ház, ha rom,
Vigy oda engem, oh védangyalom!
Tudod a bérczet útvesztőivel?
Az öszvér is csak bajjal éri el.
Ős sárkányfajzat él odúiban,
A kő reped, a hegyi ár zuhan.
Tudod a szirtet?
Oldalán,
Visz a mi útunk! Oda vigy, atyám!