Legyőzhetetlen
Hányszor esküvém, hogy engem
Meg nem ejt a tüzes Lányka,
Mégis újra éled lelkem,
Hogyha töltik a pohárba.
Mind oly szép: a kristálykancsó
És az aranytiszta lé.
Kiiszom s nem köt parancsszó,
Nem vagyok a magamé.
Hányszor esküvém, hogy engem
Meg nem ejt a hamis lányka!
Mégis újra éled lelkem,
Ha reám süt szeme lángja.
Mi a nagy erőssel történt,
Az nekem se szégyen. ─ Lám,
Odaadom hajam' önként,
Fogd az ollót, Delilám!