Lear király/Második felvonás, 3. szín

← Második felvonás, 2. szín

Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Második felvonás, 3. szín

Második felvonás, 4. szín →

Vidék a fenyéren. Edgar jő

EDGAR

Hallám száműzetésem hirdetését,
S szerencse szolgálván, egy faodú
Rejtett el a hajtók elől. Egyetlen
Rév sem szabad. Nincs hely, hol rendkivűli
Vigyázat és őrség lesben nem áll,
Hogy elfoghassanak. Míg van reményem
Menekülni, fenntartom magam. S azért
Szándékom a legaljasabb s szegényebb
Alakba búni, melyben valaha
Embert az ínség és megvettetés
Barmok közé alázott. Arcomat
Bepiszkolom durva kendő lesz az
Ágyékomon, csomókban fürteim.
Igy szállok szembe széllel és az ég
Minden dühével, nyíltan, csupaszon.
Példát e tartomány ad a bolondház
Koldusiban, kik zsibbadt s elgyötört
Csupasz karukba tüskét, rozmarinszárt,
Szálkát, szeget tüzdelnek s rémletes
Alakban rossz faluk, juhásztanyák,
Majorok s malmok körül fúlt hangokon
Majd koldusátkaikkal, majd imákkal
Krajcárt csikarnak. - Szegény Turlygood!
Szegény Tamás! Ez mégis valami:
Én, Edgar, semmi sem vagyok.

El