Lear király/Második felvonás, 2. szín

Gloster kastélya előtt Kent és Oszvald különfelől jőnek

OSZVALD

Jó reggelt, barátom. A házhoz tartozol?

KENT

Ühüm!

OSZVALD

Hova köthetjük be lovainkat?

KENT

A pocsolyába.

OSZVALD

Mondd meg, kérlek, ha szeretsz.

KENT

De nem szeretlek ám.

OSZVALD

Úgy hát semmi közöm hozzád.

KENT

Volnánk csak a lipsbury-i gulyáknál, majd megtenném, hogy gondolj velem.

OSZVALD

Mért bánol így velem? Én nem ismerlek.

KENT

Ismerlek én, fickó.

OSZVALD

Hát mit gondolsz, ki vagyok én?

KENT

Gazember, semmirekellő, tányérnyaló, aljas, hetvenkedő, silány, kócipór, háromöltözékű, százfontos, piszkos harisnyájú gaz kölyök; nyúllal béllett, pofperből élődő gaz kölyök; fajtalan, tükörmászó, kotnyeles, felpiperézett bitang; te három szilvafás rabszolga: te, ki hajhász akarnál lenni, hogy másoknak jó szolgálatot tégy, s nem vagy egyéb, mint keverék gaz lator-, koldus-, gyáva- és kerítőből, fia és örököse egy korcs szukának, kit én egész a sivalkodásig döngetlek most mindjárt, ha csak egy betűt is eltagadsz ezen címeidből.

OSZVALD

Ejnye, micsoda szörnyeteg fickó vagy te, hogy így rám támadsz, holott sem én, sem te nem ismerjük egymást.

KENT

Micsoda arcátlan gazember vagy te? Még tagadod, hogy ismersz? Hisz alig két napja, hogy sarkadra hágtam s megvertelek a király előtt. Húzz kardot, bitang, mert habár éjszaka van is, de a hold süt; holdvilágmártást csinálok belőled.
        Kardot húz
Húzz kardot, te rimától szakadt, semmirevaló borbélyinas, húzz kardot.

OSZVALD

Félre! Semmi dolgom veled.

KENT

Húzz kardot, cenk; te leveleket hoztál a király ellen; a báb hiúságnak pártjára szegődtél apja királyi méltósága ellen. Húzz kardot, útonálló, vagy rostélyossá verem a csánkjaidat. Húzz kardot, semmirevaló, ki a síkra!

OSZVALD

Segítség! hejh! gyilkos! segítség!

KENT

Védd magad, rabszolga. Megállj, bitang, megállj, te piperés rabszolga, védd magad. (Üti)

OSZVALD

Segítség! hejh! gyilkos! gyilkos!

Edmund kivont karddal, Cornwall, Regan, Gloster, szolgák jőnek

EDMUND

Nos? Mi dolog ez? Válljatok el.
Szétválasztja őket

KENT

Ide veled, nyáladék, ha tetszik. Jer, hadd tapogassalak meg.
Csak ide, úrfi!

GLOSTER

Kard, fegyver! Mi dolog ez?

CORNWALL

Békével, hejh! ha kedves éltetek.
Halál fia, ki megmozdul. Mi baj?

REGAN

Nénénknek s a királynak hírnökei.

CORNWALL

Mi viszály van köztetek?

OSZVALD

Alig vehetek lélegzetet.

KENT

Nem csoda, mert nagyon megerőltetted vitézségedet. Te gyáva semmirekellő! a természet lemond rólad. Téged szabó csinált.

CORNWALL

Te furcsa fickó vagy. Szabó hogyan csinálhat embert?

KENT

A szabó, sir! Kőfaragó, képíró nem csinálhatták volna rosszabbul, hacsak két óráig dolgoztak volna is rajta.

CORNWALL

Szólj már: miből eredt vitátok?

OSZVALD

Ez a vén gyilkos, sir, kinek deres szakálláért kíméltem életét -

KENT

Te rimától szakadt Y, te haszontalan betű! Mylord, ha megengeded, tapasszá morzsolom ezt a fargatlan kölyket, s az árnyékszék falát meszelem be vele. Ősz szakállamat kíméled, te barázdabillegető!

CORNWALL

Békével, fickó! Bőszült gaz ripők,
Nem tudsz becsűletet?

KENT

Sir, én tudok,
De a harag kiváltságos.

CORNWALL

Mért haragszol hát?

KENT

Hogy ily rabszolga is kardot visel,
Kiben becsűletérzés nincs. Az ilyen
Mosolygó latrok gyakran, mint a patkány,
Berágják a legszentebb kötelet,
Mely bensőbb, hogysem oldható legyen.
Ők hízelegnek minden szenvedélynek,
Amely uraik vérében pártot üt,
A tűzre olajt, a hűlő vonzalomra
Tesznek havat, mondván igent, nemet;
Akként forgatván csüllő orrukat, mint
Szél és szeszély uroknál változik;
És, kutyaként, csak igazodni tudnak.
Dögvész szakadjon szélhüdött pofádra!
Mosolygod szómat, mintha dőre volnék?
Lúd! kapjalak csak Sarum mezején,
Gágogva hajtlak vissza Camelotba.

CORNWALL

Megőrültél, vén cimbora?

GLOSTER
                        Szóljatok:
Min vesztetek össze?

KENT
                   A nap s az éj nem oly
Megférhetetlen, mint én e cudarral.

CORNWALL

Miért cudar? Mit vétett ő neked?

KENT

Nem nézhetek rá.

CORNWALL

Tán rám se, nőmre, és amarra se?

KENT

Uram, szokásom nem himezni a szót:
Jobb arcokat is láttam már életemben,
Mint milyeket bármelyik váll fölött
E percben látok.

CORNWALL
              Ez is afféle fickó,
Ki, egyszer nyíltságáért megdicsérve,
Durvaságot színlel, s természetére
Álruhát húz. Nem hízeleg, nem ő,
Becsületes, nyílt lélek, ő valót szól;
Tetszik, nem tetszik: ő nyílt. Ismerek
Ilyen gazokat, kik nyíltság alatt
Több álnokságot s rossz célt rejtenek,
Mint húsz ügyetlen csúszómászó, aki
Túltesz kötelességén.

KENT
                              Sir, igaz
Lelkem szerint, őszintén és valóban,
Ha nagy tekintélyed megengedi,
Melynek hatása, mint sugárfüzér,
Mely Phoebus homlokán rezg -

CORNWALL

Mit jelent ez?

KENT

Hát csak szójárásomat változtatom, mely neked annyira nem tetszik. Én tudom, sir, hízelgő nem vagyok. Ki őszinte szavakkal rászedett, őszinte gazember volt, mi részemről lenni nem akarok, habár idegenségedet annyira legyőzhetném is, hogy arra megkísértenél.

CORNWALL

Mivel bántád meg őt?

OSZVALD
                    Éppen semmivel.
Tetszett urának, a királynak, engem,
Félreértvén, megütni a minap,
Midőn ez, rossz kedvének hízelegve,
Ott terme és hátulról leütött.
Földön levén már, ingerelt, kicsúfolt,
S oly férfiasnak mutatta magát,
Hogy a király tetszését megnyeré,
Üldözvén azt, ki önként meghajolt.
Rám, e borzasztó hőstett hevenyében,
Kardot húzott.

KENT
              E gyáváknak s gazoknak
Bolondja csak Ajax lehet.

CORNWALL
                        Hahó!
Kalodát elő. Hajh! Makacs, vén, gaz lator,
Te tisztes kérkedő! majd megtanítlak.

KENT

Hagyd el, sir, vén vagyok már én tanulni.
Én a királyt szolgálom, akinek
Dolgában jöttem hozzád követül:
Ez nem nagy tisztelet, s vad bántalom
Személye iránt, s fönsége ellen is
Kalodába zárni küldöttét.

CORNWALL
                       Hitemre
S éltemre mondom, délig benne űljön.

REGAN

Délig? Nem, estig, éjjel is, Mylord.

KENT

Ej! asszonyom, volnék apád ebe,
Nem kéne így bánnod velem.

REGAN

De te gazembere vagy, s azért így akarok.

CORNWALL

Ez olyan szőrü cimbora, mint kiket
Nénéd leírt. - Elő a kalodát.

Kalodát hoznak

GLOSTER

Legyen szabad kérnem, fenség, ne tedd azt.
Hibája nagy; de őt azért ura,
A jó király megfeddi. E fenyítés,
Mit rá szabál, oly bántó, hogy csupán
A megvetett legalsóbb csőcseléket
Szoktuk lopásért s aljas csínyekért
Büntetni. Rossz néven veheti
Ezt a király, követében oly kevéssé
Levén becsűlve, hogy az lezáratik.

CORNWALL

Hagyjátok rám.

REGAN
              Nővérem még rosszabbúl
Veszi majd, hogy lovagját megrohanták
S csuffá tevék, midőn a rábizott
Ügyekben eljárt. Zárjátok le lábait.

Kentet kalodába zárják

Jerünk, kedves lord.

Cornwall, Regan el

GLOSTER

Szánlak, barátom; a herceg akarta ezt,
Kinek döntése, tudja minden ember,
Avatkozást nem tűr, sem akadályt,
De még megkérem őt.

KENT
                    Kérlek, ne tedd.
Megtört az út és virrasztás; fele
Időt elalszom, más felét elfütyörészem.
Vakot vet a sors néha jóknak is.
Most jó reggelt, uram!

GLOSTER

Rosszalni fogják. A herceg hibázott.
  El

KENT

Szegény király! Terajtad is betelt
A közmondás: cseberből a vederbe.
Közelgess, alvilágnak őrtüze,
Hogy enyhe sugáridnál e levélkét
Megolvashassam. Most csak a nyomor
Lát még csodát. Ez Cordeliától
Jött, úgy hiszem, ki aljas helyzetemről,
Úgy adta jó szerencsém, értesült,
S időt talál majd e zavar között
A veszteségre írt szerezni. Fáradt,
Nehéz, kivirrasztott szemek, legyen meg
Jutalmatok: e gyalázatos tanyát
Nem látni. Most jó éjszakát, szerencse,
Fordulj meg egyszer még, s mosolygj reám.

Elalszik