Lear király/Harmadik felvonás, 4. szín
| ← Harmadik felvonás, 3. szín | Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Harmadik felvonás, 4. szín | Harmadik felvonás, 5. szín → |
Más része a fenyérnek, melyen kunyhó van
Lear, Kent, a bolond jőnek
KENT
Helyben vagyunk, Mylord. Eredj be, jó uram.
A puszta éjnek zsarnoksága zordabb,
Mint ember elviselheti.
Zivatar
LEAR
Hagyj magamra.
KENT
Ó, jó uram, kérlek, menj be ide.
LEAR
Ne repeszd meg szivem.
KENT
Inkább a magamét!
Jerünk be, jó uram.
LEAR
Te oly nagynak veszed,
Hogy bőrig áztat e vad zivatar,
Ez nálad úgy lehet. De hol nagyobb
Betegség fészkel, ott a kisebb alig
Érezhető. Futnál, ha medve jő:
De ha előtted a tenger dühöng,
Inkább a medve torkának rohansz.
Hol ment a lélek, kényes ott a test.
A förgeteg lelkemben elveszen
Érzékeimtől minden érzetet,
Kivéve azt, mely itt szur. - Ó, gyermeki
Hálátlanság! Nem olyan-e, mintha e száj
Megmarná e kezet, hogy tápot ad neki?
De meg fognak lakolni. Nem sirok
Többé. Ily éjszakán kizárni engem!
Zápor, szakadj, eltűröm. Ilyen éjjel,
Mint ez, kizárni! Ó, Regan, Goneril!
Jó agg apátok, aki nagyszivűleg
Odaadta mindenét. - Ez úton őrülés van;
Ne többet erről, ezt kerülni kell.
KENT
Eredj be, jó uram.
LEAR
Menj, kérlek, magad.
Keress magadnak enyhet. Engem a vész
nem hágy eszmélnem oly dologra, mely
Még inkább fájna. Mégis bemegyek.
A bolondhoz
Jer, menj elől, fiam. Te házatlan szegénység!
Csak menj be, menj, én még imádkozom.
S aztán elalszom.
A bolond bemegy
Ó, ti mezetlenek,
Szegény nyomorfiak, bármerre vagytok,
Az irgalmatlan vész dühében élve,
Mi védi meg födetlen fejetek
S a kiaszott testet szellős rongyotokban
Ily évszak ellen, mint ez? Ó, kevés
Gondom volt eddig erre. Fényüzés!
Vedd ezt a gyógyszert; tedd ki magadat,
S tűrd, amit tűrnek a nyomor fiai,
Hogy köztök elszórd a fölösleget,
S mutasd meg, hogy van égben még igazság.
EDGAR
(benn)
Egy öl meg fél! egy öl meg fél!
Szegény Tamás!
A bolond kiszalad a kunyhóból
BOLOND
Ne jöjj be, komám, lélek van odabenn. Segítség! Segítség!
KENT
Add kezed. Ki van ott?
BOLOND
Lélek! Lélek! Azt mondja, neve: szegény Tamás.
KENT
Ki vagy, ki itt a szalmában morogsz? Jőj
Elő!
Edgar tébolyodottnak öltözve jő
EDGAR
Félre! Engem a gonosz lélek űz. A tüskés galagonyán keresztülfú a szél. Huh! eredj hideg ágyadba, s melegedjél.
LEAR
Két lányaidnak adtad mindened,
S most erre jutottál?
EDGAR
Ki ád valamit a szegény Tamásnak, kit a gonosz lélek keresztülhurcolt tűzön, lángon, zátonyon és örvényen, posványon és morotván, ki vánkosa alá kést tett, széke lábára hurkot kötött, ki levesébe patkánymérget vetett, s benne fölébresztette a büszkeséget, hogy egy pejlovon vágtatva menjen át négy hüvelyk szélességű bürökön, és saját árnyékát mint árulót kergesse. Őrizd meg öt érzékeidet. Tom fázik. Ó, do, di, do di, do di. Őrizkedjél a forgószéltől, gonosz csillagok ragályától s a döghaláltól. Mutassatok irgalmat a szegény Tamás iránt, kit a gonosz lélek megszállt. Most megfoghatnám ott - ott - és ott meg amott.
A zivatar még tart
LEAR
Hogyan? Leányai vitték ennyire?
Mindent nekik adtál, nincs megmentve semmi?
BOLOND
Nem, megtartott egy foszlányt, különben mindnyájunknak pirulnunk kellene.
LEAR
Hát minden vész, mely a híg levegőben
Végzetszerűleg függ a bűn felett,
Leányaidra csapjon!
KENT
Nincsenek
Leányai, sir.
LEAR
Halál rád, áruló
Nem alázhatá meg a természetet
Ily mélyen más, mint gonosz lányai
Mióta lett divat, hogy a lemondott
Apák igy elgyötörjék testöket?
Ó, élesagyú büntetés: e test
Nemzette a pelikán leányokat.
EDGAR
Pillicock a Pillicock-halmon ült.
Hajhó! hajhó! hajhó!
BOLOND
Ez a hideg éj mind bolondokká és őrűltekké tesz bennünket.
EDGAR
Őrizkedjél a gonosz lélektől. Engedelmeskedjél szüleidnek; tartsd meg szavadat; ne esküdjél; ne vétkezzél más ember hitvesével. Ne add át édes szívedet a büszke pompázásnak. Tamás fázik.
LEAR
Mi voltál?
EDGAR
Szerelmi inas, szívben és lélekben büszke, ki hajamat fodorítám, kesztyűt viseltem kalapomon, szolgáltam úrnőm szíve kéjeinek, s vele a sötétség munkáját űztem. Annyi esküt mondtam, ahány szót s megszegtem azokat az ég nyájas színe előtt. Kéjgondolatokon aludtam el, s azokat végrehajtani virradtam föl. Mélységesen szerettem a bort, mindenáron a kockát, s az asszonyok szerelmében túltettem a törökön. Szívem álnok, fülem könnyenhívő s kezeimen vér volt. Disznó a renyheségben, róka a lopásban, farkas a torkosságban, kutya a veszettségben, oroszlán a ragadozásban. Nehogy a cipő nyikorgása s a selyem suhogása a némberekhez csábítsa szegény szivedet. Ódd lábaidat a bordélytól, kezedet a szoknyahasítéktól, tolladat a váltókönyvektől, s dacolj a gonosz lélekkel. A csipkebokorra hidegen csap a szél. Azt mondja: szum, szum. Nincs semmi kardal? Dolphin fiam, Dolphin fiam, légy veszteg; hadd szaladjon.
Folyvást zivatar van
LEAR
Neked is jobb volna sírodban lenned, mint födetlen testeddel kiállanod az egek haragjának. Nem több az ember, mint ez? Nézd meg őt jól: te nem tartozol a bogárnak selyemért, az állatnak bundáért, a juhnak gyapjúért, s illatszerért a macskának. Hah, három közőlünk álzott. Te maga a lény vagy. A föl nem szerelt ember nem több, mint ilyen szegény, meztelen villás állat, mint te vagy. Félre ezen toldalékokkal. Jertek, gomboljatok ki.
Vetkezni kezd
BOLOND
Kérlek, komám, maradj veszteg; ez teljességgel nem úszni való idő. Most egy kis tűz a pusztában hasonló volna az agg bujának szívéhez: benne egy parányi szikra, s teste többi része hideg. Nézd, itt egy bolygó tűz jön.
EDGAR
Az a gonosz lélek Flibbertigibbet. Alkonyodáskor jön s bolyog egész az első kakasszóig. Ettől származik a hályog és a farkashomály. Ő kancsalítja meg a szemeket, cserepesíti a szájat, ő üszögösíti meg a búzát, s rontja meg a föld szegény teremtményeit.
Háromszor szent Vida
Gyalog bejárta a pusztát.
Kilenc csikajával
Ott találta a vasorrú banyát.
S mondta neki: add meg magad,
Hűséged esküvel fogadd,
És hordd el magad, boszorkány, takarodjál!
KENT
Hogy vagy, kegyelmes úr?
Gloster jön, szövétnekkel
LEAR
Ki ez?
KENT
Ki jő itt? Mit keressz?
GLOSTER
Kik vagytok itt? Hogy hínak?
EDGAR
Szegény Tamás, ki úszó és varangyos békával él, ebihallal, gyíkkal és gőtével. Ki szívének dühében, midőn a gonosz lélek megszállja, tehénganajt eszik saláta helyett, elnyeli a vén patkányokat s az árokbeli kutyát; leissza a poshadt vizeknek zöld köpönyegét; kit faluról falura korbácsoltak, kalodáztak, megbotoztak, megbüntettek és bezártak; kinek három kabátja volt hátára, hat ünge testére, paripája lovagolni s hordozni való fegyvere.
De patkány és egérke,
S ily kisded állatkák
Voltak Tamásnak étke
Hét hosszu éven át.
Óvakodjatok üldözőmtől. - Békével, Smolkin! hagyj békét, gonosz lélek!
GLOSTER
Hogy? nagyságodnak nincs jobb társasága?
EDGAR
A sötétség fejedelme nemes ember. Neve Modo és Mahu.
GLOSTER
Husunk és vérünk úgy elaljasult, hogy
Saját nemzőjét gyűlöli.
EDGAR
Szegény Tamás fázik.
GLOSTER
Kövess, uram, hűségem ki nem állja
Lányod kemény parancsit teljesítnem.
Bár meghagyák bezárnom a kaput,
Hogy itt a zsarnok éjben künn rekedj,
De én merészlém téged fölkeresni,
S elviszlek, hol tüzet s étket találsz.
LEAR
Előbb hadd szóljak e bölccsel. Miből lesz
A mennydörgés?
KENT
Ó, jó uram, fogadd el
Ajánlatát, eredj a házba be.
LEAR
Egy szóm van még Thebának bölcs fiával.
Mi a tudományod?
EDGAR
Hogy kell a gonosz lelket megelőzni s a férgeket kiölni.
LEAR
Még egy szót kérek, csak magunk között.
KENT
Sürgesd őt menni még egyszer, Mylord!
Esze ingadozni kezd.
GLOSTER
S te azt csodálod?
Folytonos zivatar
Leányai életére törnek. - Ah,
A jó Kent! Ő megmondá azt, hogy így lesz.
Szegény száműzött ember. - Gondolod,
Hogy a király megőrül? Mondhatom,
Hogy én is csaknem őrjöngök. Fiam volt,
Kitagadtam őt, mert életemre tört,
Nem régen, ah, nem is régen; barátom,
Szerettem őt, mint gyermekét apa
Soha jobban nem szerette - s igazat
Szólván, búm megzavarta eszemet.
Minő éj ez! - Kérem fölségedet.
LEAR
Bocsánat! - kérem társaságodat,
Nemes bölcsész!
EDGAR
Tom fázik.
GLOSTER
Kunyhóba, fickó, menj, és melegedjél.
LEAR
Menjünk be mind.
KENT
Emerre az út, Mylord.
LEAR
Vele. Én bölcsészemmel maradok.
KENT
Kedvezz neki, jó uram, hadd hozza e
Fiút magával.
GLOSTER
Hát hadd jöjjön el.
KENT
Jer, fickó, jöjj velünk te is.
LEAR
Jer, jó athéneim!
GLOSTER
Halkan! ne szóljon senki.
EDGAR
Rowland vitéz, hogy a sötét toronyhoz ért,
Szavajárása lévén, így beszélt:
Hujhá! pihá! brit vért orrontok itt.
Mind el