Lear király/Első felvonás, 4. szín
Csarnok ugyanott
Kent álöltözetben jő
KENT
Ha kölcsönzött hang képes lesz beszédem
Elváltoztatni, úgy teljes sikert
Küzdhet ki célzatom, miért
Ez alakot fölvettem. - Most, száműzött Kent,
Ha ott, hol elitéltek, még tehetsz
Szolgálatot (s bár úgy lehessen), szeretett
Urad nem fog henyén találni.
Harsonaszó. Lear, lovagok, kíséret jőnek
LEAR
Percig se kelljen várnom az ebédre. Eredj, sürgesd.
Egy a kíséretből el
Mi baj? ki vagy?
KENT
Ember.
LEAR
Mi a hitvallásod? Mi dolgod velem?
KENT
Hitvallásom: nem lenni kevesebb, mint látszom; híven szolgálni azt, ki bizalmába fogad; szeretni, aki becsületes; társalogni avval, aki bölcs és keveset beszél; irtózni a törvényszéktől; víni, ha ki nem kerülhetem, s halat nem enni.
LEAR
Mi vagy?
KENT
Jószívű fickó, s oly szegény, mint a király.
LEAR
Ha oly szegény vagy jobbágynak, mint ő királynak, elég szegény vagy. Mit akarsz?
KENT
Szolgálni.
LEAR
Kinek?
KENT
Neked.
LEAR
Ismersz engem, fickó?
KENT
Nem, sir, de van valami magad-tartásában, mit uramnak szeretnék nevezni.
LEAR
Mi az?
KENT
Méltóság.
LEAR
Miféle szolgálatra vagy alkalmatos?
KENT
Tudok becsületes titkot tartani, lovagolni, futni, furcsa regéket elbeszélés közben megrövidíteni, egyszerű követségben őszintén eljárni; alkalmas vagyok mindenre, mire közönséges emberek képesek; de fő érdemem az ügyekezet.
LEAR
Milyen idős vagy?
KENT
Nem oly ifjú, hogy nőt énekeért megszeressek, sem oly öreg, hogy semmiért belebolonduljak: negyvennyolc év van hátamon.
LEAR
Kövess. Szolgám vagy. Ha ebéd után nem tetszel kevésbé, nem fogunk többé megválni. - Ebédet, hejh! ebédet. - Hol az én legénykém? Hol bolondom? Menjetek, hívjátok ide bolondomat.
Oszvald jő
Te, te kölyök, hol van leányom?
OSZVALD
Bocsánat, sir.
El
LEAR
Mit mond ez a fickó? Hívjátok vissza a tökfejűt. - Hol van bolondom, hejh! - mintha alunnék a világ. - Nos? hol az a pimasz?
LOVAG
Azt mondja, Mylord, hogy leányod beteg.
LEAR
Miért nem jő ide a rabszolga, ha hívatom?
LOVAG
Biz az, sir, kereken kimondta, hogy nem akar.
LEAR
Nem akar!
LOVAG
Nem tudom, Mylord, mint van, de úgy veszem észre, mintha fölségedet kevesebb tiszteletteljes szeretettel környeznék, mint hozzá szokva volt. A nyájasságnak igen nagy fogyatkozását tapasztalom mind a közönséges alattvalóknál, mind magánál a fejedelemnél és leányodnál.
LEAR
Hah! hogy mondád?
LOVAG
Bocsánat, uram, ha tévedésben vagyok, mert a kötelesség nem enged hallgatnom, midőn nagyságodat megsértve gondolom.
LEAR
Saját tapasztalatomra emlékeztetsz. Igazi kiszámolt hanyagságot vettem észre most legutóbb, mit én inkább féltékeny furcsaságomnak kívántam tulajdonítani, mint szántszándékos udvariatlanságnak. Majd végére járok. - De hol a bolond? nem láttam vagy két nap óta.
LOVAG
Mióta legifjabb asszonyunk Frankhonba ment, a bolond egészen elemészti magát bújában.
LEAR
Ne többet erről; magam is észrevettem. - Eredj, hídd leányomat, szólni akarok vele.
Egyik kísérő el
Eredj, hídd bolondomat.
Másik kísérő el
Oszvald visszajő
Te vagy, sir? Jer ide. Mi vagyok én, sir?
OSZVALD
Mylady atyja.
LEAR
Mylady atyja! Mylord gazembere: te fattyú csont! e rabszolga! te bitang!
OSZVALD
Bocsánat, Mylord, én nem vagyok az.
LEAR
Még te farkasszemet nézsz velem, te semmirekellő?
Üti
OSZVALD
Nem tűröm, hogy üssenek, Mylord.
KENT
Azt sem, hogy földhöz csapjanak, te, süvölvény.
Gáncsot vet neki
LEAR
Köszönöm, cimbora, szolgám vagy. Szeretlek.
KENT
Jöjj, sir, kelj fel s el innen. Majd megtanítlak én különbséget tenni. Maradj, ha egész kamasz-hosszaságodban még egyszer meg akarod mérni a földet. De menj, tisztulj. Van eszed? Így ni.
Kilöki Oszvaldot
LEAR
Köszönöm, te barátságos kópé; itt a foglaló szolgálatra.
Pénzt ád Kentnek
Bolond jő
BOLOND
Én is felfogadlak. - Itt a tarajom.
Sapkáját Kentnek adja
LEAR
Nos, csinos kis gyerkőcém, hogy vagy?
BOLOND
Pajtás! legjobb, ha elveszed a csörgősipkámat.
KENT
Miért, bolond?
BOLOND
Miért? Mert olyannak fogod pártját, ki kiesett a kegyelemből. - Hja! ha nem tudsz úgy mosolyogni, ahogy a szél fú, tüstént náthát kapsz. Itt van, fogd meg sipkámat. Mert ez a cimbora száműzte két leányát, s a harmadikat akaratja ellen megáldotta; ha követed őt, szükségképp viselned kell sipkámat. - Hogy vagy, komám? szeretném, ha két csörgősipkám volna és két leányom.
LEAR
Minek, fiam?
BOLOND
Ha minden vagyonomat nekik adtam volna, a sipkáimat magamnak tartanám. Itt az enyém; kérd a másikat leányaidtól.
LEAR
Vigyázz, fickó, korbácsot kapsz.
BOLOND
Az igazság kutya, melynek ólban a helye, azt ki kell korbácsolni; míg a lady, a szuka, a tűz mellett szabadon bűzölöghet.
LEAR
Keserű galacs nekem!
BOLOND
Fickó! én egy mondásra tanítlak.
LEAR
Tedd.
BOLOND
Figyelj, hát, komám: -
Gazdagabb légy a látszatnál.
Szólj kevesbet, mint mondhatnál.
Kölcsön többet végy, mint adtál.
Ha örökké gyalogolnál,
Nem volnál jobb a lovadnál.
Higgy kevesbet, mint tanultál.
Kockán többet húzz, mint raktál.
Hagyd rimádat s a tivornyát,
Őrizd honn a kapufélfát:
S többet nyersz e gazdaságon,
Mint Bertók a csíkvásáron.
LEAR
Hisz, bolond, ez semmi.
BOLOND
Igen, mert hasonló a fizetetlen ügyvéd lélegzetéhez; mitsem adsz nekem érte. Semmi hasznát sem veszed a semminek, komám?
LEAR
Hogy vehetném, fiú, hisz a semmiből mitsem lehet csinálni.
BOLOND
(Kenthez)
Kérlek, mondd neki: éppen annyira megy országának jövedelme is. Bolondnak nem hiszi.
LEAR
Keserű bolond!
BOLOND
Tudod, fiam, mi különbség az édes bolond és a keserű bolond között?
LEAR
Nem, fiú; taníts meg.
BOLOND
Az urat, ki rávett, hogy
Add át országodat,
Jer, állitsd ide mellém,
Vagy állj helyén magad.
Megláthatd, melyik édes,
Melyik fanyar bolond.
Itt áll egyik tarkán, amott
A másik. - Meg ne mondd.
LEAR
Te bolondnak hívsz engem, fiú?
BOLOND
Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.
KENT
Ez nem egészen bolond, Mylord.
BOLOND
Bizony nem. Lordok és nagy emberek nem engednék azt nekem: ha egyedáru-jogosítványom volna rá, ők is részesek akarnának benne lenni; s a hölgyek, éppen azok nem hagynák egymagamnak a bolondságot, ők is kaparítanának el belőle. - Adj egy tojást, komám, s én két koronát adok neked.
LEAR
Miféle koronák lehetnek azok?
BOLOND
Nos hát! ha középen kettévágom a tojást, s a székét kieszem, két tojáshéjkorona marad belőle. Midőn te koronádat kettészelted s mind a két darabját odaadtad, hátadon vitted át a szamaradat a sáron. Igen kevés ész volt tar pilisedben, midőn arany koronádat elajándékoztad. Ha magam feje szerint beszélek, korbácsoltasd meg, ki azt legelőször igaznak találja.
Dalolva
Ez év nem kedvez a bolondnak,
Mert most a bölcs is dőre;
Nem bír eszével, s a majommal
Komázik nyakra-főre.
LEAR
Mióta vagy oly tele dallal, fickó?
BOLOND
Mióta leányaidat anyáiddá tetted, komám; mert midőn a vesszőt kezökbe adád s bugyogódat leoldtad,
Dalolva
Szilaj gyönyörtől sírtak ők,
Én dallék a bánat miatt,
Hogy ily király a bohók között
Bujóskát játszogat.
Kérlek, komám, fogadj nekem mestert, hogy hazudni oktasson; úgy szeretném megtanulni a hazudást.
LEAR
Ha hazudsz, fickó, még korbácsot kapsz.
BOLOND
Bámulok, mily nagy rokonszenv van közted s leányaid között. Azok meg akarnak korbácsoltatni az igazmondásért, te meg akarsz korbácsoltatni a hazudásért s néha megkorbácsolnak, ha békén vagyok. Inkább akármi más lennék, mint bolond, s mégsem szeretnék te lenni, komám. Te eszedet mindkét végén megnyested, s középen mitsem hagytál. Itt is jön egy afféle nyesedék.
Goneril jő
LEAR
Nos, nos, lányom? Mit keres e párta fejeden? Úgy látszik, egy idő óta igen komor vagy.
BOLOND'
Pompás cimbora voltál, komám, míg komorságával nem kelle törődnöd: most zerus vagy szám nélkül. Én különb ember vagyok náladnál: én legalább bolond vagyok, te semmi vagy. De bocsánat, már megfogom nyelvemet, mert arcod
Gonerilhez
úgy parancsolja, bár mit sem szólsz.
Mum, mum,
Ha sem bakancsom, sem sarum,
Mezítláb járok a falun.
Ez csak olyan kicsépelt borsóhaj.
Learre mutat
GONERIL
Nem e bolond csupán, kinek minden szabad,
Többen garázda népeid közől
Kötődnek, dúlakodnak, s új meg új
Rendetlenséget tesznek tűrhetetlen
Tivornyáikkal. Azt hivém, ha ezt
Meghallod, sir, elégtételt adandsz,
S rémülve látom, amint az imént
Szóltál s tevél, hogy pártolod magad
Ez életmódot s elnézésed által
Még unszolod. Ha így téssz, a hiba
Meg fog rovatni és a büntetés
Ki nem marad, mely a közcsend javára
Történve bár, tán bántalmadra is lesz
Hatása által. Ezt ha kénytelenség
Ildomnak nem nevezné, még utóbb
Gyalázatunkra válnék.
BOLOND
Mert tudod, komám:
Ökörszem a kakukfiút
Mindaddig eteti,
Mig végre az szegény fejét
Bekapja s megeszi.
S így a gyertya elaluván, sötétben maradtunk.
LEAR
Leányom vagy te?
GONERIL
Ohajtanám, sir, hogy józan eszeddel élnél, mellyel áldva vagy, s vetkeznéd le ezen szeszélyeket, melyek végre egészen kiforgatnak magadból.
BOLOND
Nem érzi meg a szamár, mikor ló húzza a szekeret? Hejh, babám, beh szeretlek!
LEAR
Ismer engem itt valaki? Hisz ez nem Lear! Így jár Lear, így beszél? Vagy emlékezete gyengül? vagy látása? Aluszom-e vagy ébren vagyok? Ha! biz Isten, ez nem így van. Hol, aki megmondja, mi vagyok?
BOLOND
Lear árnya.
LEAR
Szeretném tudni, mert a fölségnek, tudomásomnak, eszemnek tanúsága szerint azon álhitben kellene lennem, hogy leányaim vannak.
BOLOND
Kik engedelmes apává fognak tenni.
LEAR
Neved, szép úri hölgy?
GONERIL
Hagyd abba, sir.
E bámulás is mind azon szabású
Egyéb tréfáiddal. Szándékomat,
Kérlek, ne értsed félre.
Amilyen tisztes agg vagy, éppen oly
Okosnak kéne lenned.
Száz embered van, apród s lovagok,
Oly rendetlen nép, korhely, vakmerő,
Hogy udvarunk, megfertőztetve rút
Erkölcseikkel, aljas fogadónak
Mutatkozik. Korhelység, fajtalanság
Bordélyhoz és csapszékhez teszik azt
Hasonlóbbá, mint úri palotához.
Orvoslatért kiált maga a szemérem.
Engedj azért ohajtásomnak, aki
különben, amit kér, elvenni kész:
Kiséretednek számát tedd alábbra,
S szolgálatodra, kik még megmaradnak,
Legyenek korodhoz illő férfiak,
Kik ismerik magokat és tégedet.
LEAR
Ördög s pokol! nyergeljetek lovat,
Híjátok össze kísérőimet! -
Nem háborgatlak, elfajult teremtmény;
Van még egy más leányom.
GONERIL
Cselédimet vered; s magánál jobbakat
Szolgáivá tesz csőcselék hadad.
Alban jő
LEAR
Jaj annak, akit késő bánat ér.
Albanhoz
Ó, itt vagy, sir? Te akartad ezt, uram? -
Lovat nekem! -
Hálátlanság! te márványszívü ördög,
Utálatosb, ha gyermekben lakol,
A tenger szörnyinél!
ALBAN
Kérlek, sir, légy türelmes.
LEAR
(Gonerilhez) Átkozott
Sárkány! hazudsz. Kiséretem
Szemen-szedett nép, ritka jellemű,
Kik értik tisztük minden részletét,
S kik legvigyázóbb gonddal őrizik
Nevök becsűletét. - Csekély hiba,
Mi rútnak látszottál Cordeliában:
Mely, mint a kínpad, természetes arcomat
Elforgatá, minden szeretetet
Kiölt szűmből s beléje mérget öntött!
Ó, Lear, Lear, Lear! verd e kaput,
Fejét vervén
Mely dőreséged előtt utat nyitott,
Midőn eszed kiment! - Jerünk, jerünk,
Fiaim.
ALBAN
Mylord, én bűntelen vagyok,
Azt sem tudom, mi izgatott fel így.
LEAR
Lehet, Mylord. Természet, hallj meg engem!
Te, drága istenség, hallgass reám!
Tartsd vissza szándokod, ha kész valál
Gyümölcsözővé tenni e teremtményt;
Tedd magtalanná méhét mindörökre,
Hervaszd el benne a tenyészetet,
Hogy hitvány testéből gyermek soha
Ne származzék, mely díszt adjon neki!
S ha akarnád, hogy szüljön valaha,
Haragból alkosd gyermekét, hogy éljen
Természet csúfjaként gyötrelmeül,
Hogy ráncokat ásson ifju homlokába;
Hulló könyűi arcain csatornát
Égessenek; szülője gondjait,
Jótéteményét gúny- és megvetéssel
Térítse meg: hogy lássa, mennyivel
Élesben fáj, mint a kigyó foga,
Hálátlannak tudni gyermekét. -
El innen, el!
El
ALBAN
Teremtő istenek!
Honnan van ez?
GONERIL
Ne fáraszd eszedet
Okát kitudni. Hagyd inkább szeszélyét
Céljához jutni, melyet kábasága
Tüzött magának.
Lear visszajő
LEAR
Mit? Ötven kísérőim egy csapásra,
Két hét alatt?
ALBAN
Mi baj, Mylord?
LEAR
Megmondom: - Élet és halál!
Gonerilhez
Szégyenlenem kell, hogy van annyi lelked
Igy megrendítni férfiságomat, hogy
Kitörésükre méltattak e forró,
Erőszakos könnyek. Dögvész reád!
Az apaátok gyógyulhatlan sebei
Nyilaljanak által minden ereden. -
Ti balga, vén szemek! csak sírjatok még
Ez ok miatt: kivájlak és ledoblak
Azon vizestül, melyet öntötök,
A földet nedvesítni. - Ennyire
Jutottunk, hajh! - De jól van: még maradt
Leányom, aki - bizton mondhatom -
Szeret s megengesztel. Ha megtudandja
Felőled ezt, körmeivel nyúzza meg
Farkaspofádat. És megéred azt,
Hogy a tisztet, melyet te már örökre
Letettnek hittél, újra fölveszem.
Megéred, biztosítlak.
Lear, Kent s kísérői elmennek
GONERIL
Hallod ezt, Mylord?
ALBAN
Bármint szeretlek, Goneril,
Oly részrehajló lenni nem tudok -
GONERIL
Kérlek, nyugodj meg. Hejh! Oszvald, te itt?
A bolondhoz
Gaz inkább, mint bolond, eredj uradhoz.
BOLOND
Lear komám, Lear komám, várj, vigy magaddal!
A róka tőrbe hágva,
Atyának ily leánya
Jutnának még ma fára,
Ha csörgősipkám ára
Kötéllel jegyben járna.
S most a bolond megy utjára.
El
GONERIL
A gondolat nem volt rossz: száz lovag!
Bölcs önvédelem, hogy száz lovagot
Fegyverben tartson. Igen, hogy minden álom-,
Panasz- vagy suttogásra, minden ábránd,
Rossz kedv miatt erejökkel támogassa
Eszelősködését s életünk csupán
Kegyétől függjön. - Hejh, Oszvald, ha mondom.
ALBAN
Ez túlzó félelem.
GONERIL
Jobb, mint a túlbizás.
Hárítsuk inkább a bajt, mely remegtet,
Semmint remegjünk az elháritástól:
Én ismerem szivét; megirám hugomnak,
Miket beszélt. Ha most a száz lovaggal
Az befogadja, bár eléje tártam,
Hogy mily veszély fenyegeti, - Nos, Oszvald!
Oszvald jön
Kész a levél hugomhoz?
OSZVALD
Igen, asszonyom.
GONERIL
Ülj lóra és végy társakat magadhoz,
Tudósítsd őt ez aggalmam felől;
Adj hozzá, amit tudsz magad, hogy annál
Inkább meggyőződhessék. Indulás;
És fordulj hamar!
Oszvald el
Nem, Mylord, ha íly
Tejszelíd modorú vagy - noha én
Nem kárhoztatlak érte - megbocsáss:
Inkább illet vád észhiány miatt, mint
Dicséret kártékony jóságodért.
ALBAN
Nem mondhatom, mi messze hat szemed; de
Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.
GONERIL
Sőt -
ALBAN
Jó, jó! Multával a napot.
Mind a ketten el