Kurt lovag házasodik

Kurt lovag házasodik
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Vőlegényi széles kedvben
Kurt lovag lovára szállt,
Hogy a gazdag nászra menjen,
Mely számára készen állt.
De szírt-úton fenyegetve
Ellensége közeleg,
Szólni egyiknek sincs kedve,
Kard ki kard! - megküzdenek.

Ing soká a harczi mérleg,
Mígnem győztes Kurt leszen,
És nyergébe visszatérhet,
Kékre verve, véresen.
De mi zörren a bokorba'?
Csalogatva int elő,
Keblén csecsemőjét hordva,
Cserbe hagyott szerető.

S hívja, hogy pihenni térne.
Vitéz, ne oly sebesen!
Nem kiváncsi gyermekére?
Babájának nem üzen?
Gondolja Kurt: Lelke rajta!
Ereiben gyúl a tűz,
S édes neki most a dajka,
A mint édes volt a szűz.

Csatlós kürtje szól ez alatt,
S inti, hogy arája él.
Ront tovább, de merre halad,
Búcsu, vásár zaja kél.
S vesz bő vásárfiát itt-ott,
Mely dús mátkának való.
Hej, de most rég hosszabbított
Váltóval jön a zsidó.

S most a bíróság idézi...
A menyegzőből mi lesz?
Az ördögbe! Egy vitézi
Dicső pálya vége ez?
Vár a násznép, sír a mátka;
Hallatlan sorsfordulás.
Ah, lovagok hármas átka:
Párbaj, asszony s uzsorás!